„Érdekes dolgokkal foglalkozni és meggazdagodni” – avat be a motivációiba a Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) Biokémiai Intézetének 41 éves igazgatója, akinek a rákkutatásban is előrelépést ígérő, mesterséges intelligenciára épülő egysejtszintű mikroszkópos képfeldolgozási eljárásról szóló cikkét nemrég közölte a Nature folyóirat. Orosházán született, édesanyja óvónő, édesapja géplakatos, aki a rendszerváltás hajnalán hozta létre kis fémipari cégét, a fiuk számítógépezett és áramköröket forrasztott. „Villamosmérnöknek készültem, de rossz sorrendben töltöttem ki a felvételi lapot” – így lett Szegeden programtervező matematikus, közben villamosmérnöknek és matematikusnak is tanult. A képfeldolgozó szoftverek ejtették rabul, műholdkép-feldolgozásból doktorált Nizzában. Ezután „a Google és a Zürichi Műszaki Egyetem jöhetett szóba”. Az utóbbit választotta. „Egy mikroszkópközpontba kerültem, azt hittem, a munkám teljesen más lesz, de csak annyi változott, hogy nem házakat, utakat vagy fákat, hanem sejtmagokat kellett keresni a programjaimmal a képeken.” Svájcból a Harvardra készült: „Már túl is voltam a sikeres interjún, amikor az SZBK-ról két magyar kutató előadást tartott Svájcban. Informatikusként mentem el Szegedről, azt se tudtam, hogy van ilyen intézmény pár sarokra a lakásunktól. Mondták, tartsak egy előadást, most ezt az intézetet vezetem, és ők a közvetlen kollégáim.” Finnországban is van egy kutatócsoportja, de most otthagyja, mert „egy izgalmasabb projektre Münchenbe, a Helmholtz központba hívtak”.

Szabadidejében horgászik: „Unalmasnak tűnik, de ott van minden pillanatban a lehetőség.” A Kanadából visszatérő magyar feleségét az interneten ismerte meg Nizzában. Szegeden élnek két gyermekükkel.

Hamvay Péter

¬ Hogyan lesz egy programozóból egy biológiai kutatóintézet vezetője?

Úgy, hogy digitalizálja a biológiát. A mikroszkópos vizsgálatok során olyan sok kép keletkezik, amit lehetetlen áttekintenie és értelmeznie az embernek, vagy olyan komplex összefüggéseket kell keresni közöttük, amihez szintén a mesterséges intelligenciát (MI) kell segítségül hívni. Olyan programokat és eszközöket hozunk létre, amik az ember összes, sok milliárd sejtjét, azok működését, egymással való kommunikációját és „meghibásodásait” segítenek megismerni.

¬ Ezek szerint az MI okosabb, mint az ember?

Hadd szemléltessem az egyik futó projektünkkel. Tucatnyi orvos által validált, összesen százezer melanómás eset segítségével „tanítottuk be” a gépet, szóval az intelligencia az orvosnál és a programozónál van, a gép csak nullákat és egyeseket lát, viszont gyorsabban és pontosabban ismeri fel a rosszindulatú elváltozást, mint az orvos, aki egész praxisa során nem lát ennyi esetet. Vagy például a most fejlesztett programunk szövettani mintákat elemez, és diagnosztikus döntést hoz majd önállóan, tizedmásodpercek alatt.

¬ A mostani, a Nature Biotechnology folyóirat által közölt publikációja miről szól?

Olyan eszközt fejlesztettünk ki, amelyik képes kimetszeni egyetlen sejtet, így az külön vizsgálhatóvá válik, ami például az agy működésének megértéséhez fontos. Ha pedig egy szövettani mintából emelünk ki egy sejtet, akkor megtalálhatjuk azt, ami elindította a tumort, így könnyebb a célzott kemoterápia kiválasztása. Ezek a módszerek részei a személyre szabott kezeléseknek, amelyeknek már a kapujában van a tudomány.

¬ Rengeteg helyen dolgozott a világban, leginkább miben mások a magyar kutatók?

Hogy kisebbrendűségi érzésük van. A saját fiatalabb munkatársaimon is csodálkozva látom, hogy nyuszik lesznek, ha kimegyünk egy nyugati kutatóintézetbe, pedig nem vagyunk rosszabbak, mint ők. Én könnyebb helyzetben voltam, mert már egyetemistaként dolgoztam Ausztriában. Sokat próbálok tenni, hogy ez megváltozzon. Van az intézetben coaching, amit a munkatársak java látogat, speciális angolkurzusokat tartunk, bevezettem az intézet nyelveként az angolt, mindenkinek rendszeresen kell angolul előadnia, külföldre látogatnia.

¬ Mennyire viselte meg az MTA intézethálózatának szétverése?

Akkoriban lettem igazgató, és elképesztő sokk volt számunkra az átalakítás, úgy éreztem, földbe döngölik az önérzetemet. A mából nézve azonban meg kell állapítanom, sok logikus elem is volt a lépésben, és jelentősen megemelték a büdzsénket, így nem panaszkodom. Aki ma kutatni akar, megteheti.

¬ Azt mondja, gazdag is szeretne lenni, hogy áll most ezzel a projekttel?

Az általam fejlesztett módszerek, találmányok szellemi tulajdona az Akadémiáé, illetve a jogutódjáé, és publikálás után közkincs, de az üzleti hasznosításra alapítottam egy céget. Ennek már vannak saját pályázatai, szabadalmai, termékei, például az említett melanómafelismerő szoftver. Franchise-nak tervezzük: ha valaki befekszik majd egy szoláriumágyhoz hasonló szerkezetbe bárhol a világon, ugyanaz a zene szól, ugyanaz az illat, dizájn, és néhány perc alatt megjelenik a telefonján az eredmény, hogy változott-e valami a korábbi kontroll óta, és mi a teendő. Szóval szépen fejlődünk, de nincs még jachtom és Ferrarim.

¬ Komolyan ezekre vágyik? El nem tudom képezni egy jachton henyélni.

Fene tudja, azért kipipálnám ezt is. Egyébként tényleg nem tudok a fenekemen maradni. A Covid alatti lezárásokkor is folyton csináltam valamit, kifestettem a házat, tűzrakó helyet építettünk a gyerekekkel. Legalább találkoztam velük, mert előtte évi százszor repültem. Mi találtuk ki a Kovidőket egy kollégámmal, mert bosszantott, hogy nincs hiteles tájékoztatás a járványról, és nemcsak a kormány, hanem a magyar tudósok is rosszul kommunikáltak, Gődény viszont rendkívül profin tolta a marhaságait. Rengeteg munkát öltünk bele, egy-egy infografikán napokig dolgoztunk, csak ellenőrzött tényeket hoztunk nyilvánosságra, de volt is olyan videónk, amit félmillióan néztek meg.

¬ Akár Svájcban is csinálhatott volna karriert, miért hagyta ott Zürichet?

Svájcba csak azokat engedik be, akikre szükségük van, mérnököket, informatikusokat. A feleségem gyerekek mozgásterápiájával foglalkozik, ha ott maradunk, talán örökre munkanélküli lett volna. Pedig úgy találtam, Svájcban volt a leginspirálóbb a munkakörnyezet, Nizzában pedig a legszebb kilátás.

¬ Megérte a Harvard helyett Szegedet választani?

Maximálisan. Itt vannak a szüleim, a barátaink, jól érzem magam itthon. Van egy harmincfős kutatócsoportom, komoly publikációink, cégem, ezt talán soha nem értem volna el máshol. Persze vannak előnyei annak is, ha az ember a világ legjobb egyetemén dolgozik, de ha elmegyek a Harvardra, egyenlő partnerként kezelnek. Na jó, majdnem. Dolgozunk rajta, hogy így legyen.

¬ Miért ne érte volna el máshol is mindezt?

Nem kutatunk sokkal kevesebb pénzből, mint a nyugati intézetek, a konzorciumos pályázatok révén mi is részei vagyunk a világ tudományos hálózatának. Magyarországon vadkapitalizmus van, nagyok a szélsőségek, nagyobbat lehet bukni, de jobban ki is lehet lőni.