„Ha amerikainak születek, nem lehettem volna 32 évesen tőzsdeelnök” – indokolja a 49 éves közgazdász-­fotóművész, miért jó, hogy a szülei osztályidegenként is Tatabányán maradtak. Kamaszként az édesapjától kapott géppel végigfotózta a rendszerváltást. A felmenői között van például Szinyei Merse Pál festő, a történetíró Szalay László, Trefort Ágoston oktatási miniszter. SZDSZ-es politikus apja bányamérnökként a rendszerváltás előtt sokat dolgozott külföldön, így Attila Algériában volt kisgyerek, és Kuvaitban is járt iskolába. „Nemzetközi közegben nőttem fel, nemzetközi perspektívában látom a világot, angolul kommunikáltunk, de magtanultam azt is, hogy a muszlim és az európai világ kevéssé integrálható.” Mindeközben rajztanár édesanyja tanította az öccsével együtt. Közgazdasági diplomáit a Corvinuson szerezte. A Budapest Bankban kezdett, az UniCredit-csoportnál folytatta 1999-ben, „azóta nem volt magyar főnököm”. 2004 és 2008 között a Budapesti Értéktőzsde elnöke volt, 2012-től nyolc éven át a bécsi Raiffeisennél dolgozott, de sosem illeszkedett be igazán: „Az osztrákok nem túl befogadóak.” Haza mégis azért jött, mert 2020-ban megszületett a kislánya, miután feleségül vette itt élő ügyvéd barátnőjét. „Későn találtam meg az igazit, egyszer kell nősülni, de akkor jól.” Jelenleg független tanácsadó. Gyerekkorában kezdett öttusázni, amiből mára a futás és az edzőterem maradt. Ükapja, Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter 1895-ben az alapító elnöke volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak. A nyomdokait követve 2005-ben létrehozta a BOM Alapítványt, nagykövete lett a 2024-es olimpiai pályázatnak. Sportfotósként is kipróbálta magát. A napokban jelent meg A nagy háború százéves nyomában című könyve. Családjával egy budapesti társasházban él.

Gyenis Ágnes-Hamvay Péter

¬ Azt mondta, Putyin törvényszerűen elveszíti a háborút. Miért gondolja így?

Az első világháború óta minden háború az autokratikus rendszerek agressziójával kezdődött, és kivétel nélkül mindegyik a demokratikus világ győzelmével zárult. Az utóbbiak hadseregei ugyanis mindig hatékonyabbak. Morális fölényben és polgári kontroll alatt harcolnak, ráadásul náluk számít az emberélet. Most az a fő kérdés, lesz-e harmadik világháború, vagy sikerrel jár a nagy kísérlet, és sikerül kizárólag gazdasági szankciókkal térdre kényszeríteni Oroszországot. Ez fáj mindannyiunknak, de ennél nem létezik békésebb módja annak, hogy ellehetetlenítsük Moszkva háborújának további finanszírozását. Arra ugyanis nem lehet alapozni, hogy majd a saját népe megbuktatja Putyint.

¬ Hogyan válhatna világháború ebből a helyi konfliktusból?

Világháborút soha senki nem akar, ez most is így van. De ha már egyszer a nagyhatalmak kivonultak a harctérre, ott könnyen kicsúszhat az irányítás a kezekből. A történelmi lengyel–orosz szembenállást látom ma az eszkalálódás egyik kockázatának. De még nagyobb a veszélye annak, hogy az elhúzódó háborús borzalmakról szóló híradások hatására az európai és amerikai társadalmak lelkiismerete katonai beavatkozást kezd sürgetni a kormányaiknál.

¬ Felelős Orbán Viktor, amiért nem támogatja egyértelműen Ukrajnát?

Aki az Északi-tengerről kapja a gázt, máshogy gondolkodik most, mint az, aki Moszkvától. Magyarország mindenkinél jobban kitett Oroszországnak a gázimport miatt, ezért a tárgyalóasztalnál muszáj határozottan érvényesíteni az érdekeinket, mert mások nem fogják helyettünk. Békeidőben van helye a külpolitikában a kísérletezésnek és az új utak felfedezésének, de háború idején a Nyugat mellett a helyünk. Ugyanakkor súlyunknál fogva nem tudjuk érdemben befolyásolni a konfliktust.

¬ Pénzügyi szakemberként honnan ered a hadtörténelem iránti érdeklődése?

Már kisgyermekként mindig az egri vár védőit, Napóleon seregét vagy éppen az 1848-as huszárokat rajzoltam. Az időutazás vágya később sem múlt el bennem, amikor foglalkoztatni kezdett a népek és országok történelmi rivalizálásának anatómiája. Aztán a filctollat felváltotta a fényképezőgép. A múlt megidézésére épül az első világháborúról szóló, most megjelent könyvem is, méghozzá úgy, ahogy soha senki nem tette még a világban. Az angolul íródott és elsősorban az angolszász piacra szánt két kötethez a centenárium alkalmából nyolc éven át, 57 országban az események különböző helyszínein több mint kétszázezer fotót készítettem. Ehhez a vállalkozáshoz az egyik fő motivációt a Krím félsziget 2014-es elfoglalása adta, ami bebizonyította számomra, hogy a gazdasági érdekek összefonódása ellenére igenis elképzelhető az újabb világháború.

¬ Sosem gondolt arra, hogy katonai pályára lépjen?

A hivatásszerű katonai pálya soha nem fordulhatott meg a fejemben, miután az asztmám miatt a kötelező sorkatonai szolgálat alól is felmentettek. Ezt akkor a férfiasságom megkérdőjelezéseként éltem meg, ami annyira bántott, hogy emiatt kezdtem el komolyabban foglalkozni az öttusával. Az olyan, saját útját járó embernek, mint én, nem is való ez a pálya, ahogy a politikai sem.

¬ Nem nyomasztó neves politikusok, tudósok, művészek leszármazottjának lenni?

A családi származás nem érdem, hanem adottság, amire természetesen büszke vagyok, és próbálok a nevemhez méltóan élni. Apai ágon két erős nemesi család egyesült: a Habsburg-tagadó Ostffyk és a Habsburg-párti Berzeviczyk. Mindkét vonal Szent István koráig vezethető vissza, és többnyire nemzeti és haladó gondolkodású közéleti személyeket adtak az országnak a XIX. században. Azt gondolom, hogy ezt a vonalat képviselem a „liberálkonzervatív” értékrendemmel.

¬ Nem aggódik, hogy Orbán politikája eltávolítja Magyarországot Európa nyugati felétől?

Mi ezer éve a Nyugat része vagyunk, onnan minket se 150 évnyi török uralom, se 40 év szovjet megszállás nem tudott elszakítani. De az ezek által okozott lemaradást képtelenség pár évtized alatt behozni, még ma is minimum száz év kell ahhoz, hogy befogjuk Ausztriát, és ez nem azon múlik, hogy éppen ki van hatalmon. Ami pedig a politikai csatákat illeti, Magyarország nem rosszabb vagy jobb, mint mások. Elsősorban a közösségi médiának köszönhetően az egész világon radikalizálódik a politika, gondoljunk csak a Brexitre vagy a Capitolium ostromára. Az internet és vele együtt ma már a média teljes egésze arra kényszerít bennünket, hogy feketén vagy fehéren lássuk a világot, és érzelmi alapon, félinformációkból folyton állást foglaljunk.

¬ Hogy látja a választások esélyeit?

Angela Merkel távozásával ma már Orbán Viktor Európa legtapasztaltabb, legnagyobb kormányzási rutinnal bíró politikusa, ezért az ő kihívójának lenni nem egyszerű dolog. Ugyanakkor a 2020-as évek egyelőre az egész világ számára rendkívül gyászosak, és minden bizonnyal belátható időn belül azok is maradnak, ami pedig a kormányon lévők dolgát nehezíti meg.

¬ Fotóművész, történész, sportdiplomata, nem érdekesebbek ezek, mint a bankári „főállás”?

Az öttusa befejezése után is öttusázó maradtam: képes vagyok és szeretek is egyszerre több teljesen különböző dologgal foglalkozni. Soha nem az motivált, hogy egyvalamiben felálljak a dobogó legtetejére, pedig szeretek versenyezni és nyerni, hanem inkább az, hogy képes legyek minél több mindent megismerni a világból, és minél több területen eljutni az élvonal közelébe. Az üzletkötés is művészet, mivel óriási hatással lehet a világra

¬ Azt mondta, Putyin törvényszerűen elveszíti a háborút. Miért gondolja így?

Az első világháború óta minden háború az autokratikus rendszerek agressziójával kezdődött, és kivétel nélkül mindegyik a demokratikus világ győzelmével zárult. Az utóbbiak hadseregei ugyanis mindig hatékonyabbak. Morális fölényben és polgári kontroll alatt harcolnak, ráadásul náluk számít az emberélet. Most az a fő kérdés, lesz-e harmadik világháború, vagy sikerrel jár a nagy kísérlet, és sikerül kizárólag gazdasági szankciókkal térdre kényszeríteni Oroszországot. Ez fáj mindannyiunknak, de ennél nem létezik békésebb módja annak, hogy ellehetetlenítsük Moszkva háborújának további finanszírozását. Arra ugyanis nem lehet alapozni, hogy majd a saját népe megbuktatja Putyint.

¬ Hogyan válhatna világháború ebből a helyi konfliktusból?

Világháborút soha senki nem akar, ez most is így van. De ha már egyszer a nagyhatalmak kivonultak a harctérre, ott könnyen kicsúszhat az irányítás a kezekből. A történelmi lengyel–orosz szembenállást látom ma az eszkalálódás egyik kockázatának. De még nagyobb a veszélye annak, hogy az elhúzódó háborús borzalmakról szóló híradások hatására az európai és amerikai társadalmak lelkiismerete katonai beavatkozást kezd sürgetni a kormányaiknál.

¬ Felelős Orbán Viktor, amiért nem támogatja egyértelműen Ukrajnát?

Aki az Északi-tengerről kapja a gázt, máshogy gondolkodik most, mint az, aki Moszkvától. Magyarország mindenkinél jobban kitett Oroszországnak a gázimport miatt, ezért a tárgyalóasztalnál muszáj határozottan érvényesíteni az érdekeinket, mert mások nem fogják helyettünk. Békeidőben van helye a külpolitikában a kísérletezésnek és az új utak felfedezésének, de háború idején a Nyugat mellett a helyünk. Ugyanakkor súlyunknál fogva nem tudjuk érdemben befolyásolni a konfliktust.

¬ Pénzügyi szakemberként honnan ered a hadtörténelem iránti érdeklődése?

Már kisgyermekként mindig az egri vár védőit, Napóleon seregét vagy éppen az 1848-as huszárokat rajzoltam. Az időutazás vágya később sem múlt el bennem, amikor foglalkoztatni kezdett a népek és országok történelmi rivalizálásának anatómiája. Aztán a filctollat felváltotta a fényképezőgép. A múlt megidézésére épül az első világháborúról szóló, most megjelent könyvem is, méghozzá úgy, ahogy soha senki nem tette még a világban. Az angolul íródott és elsősorban az angolszász piacra szánt két kötethez a centenárium alkalmából nyolc éven át, 57 országban az események különböző helyszínein több mint kétszázezer fotót készítettem. Ehhez a vállalkozáshoz az egyik fő motivációt a Krím félsziget 2014-es elfoglalása adta, ami bebizonyította számomra, hogy a gazdasági érdekek összefonódása ellenére igenis elképzelhető az újabb világháború.

¬ Sosem gondolt arra, hogy katonai pályára lépjen?

A hivatásszerű katonai pálya soha nem fordulhatott meg a fejemben, miután az asztmám miatt a kötelező sorkatonai szolgálat alól is felmentettek. Ezt akkor a férfiasságom megkérdőjelezéseként éltem meg, ami annyira bántott, hogy emiatt kezdtem el komolyabban foglalkozni az öttusával. Az olyan, saját útját járó embernek, mint én, nem is való ez a pálya, ahogy a politikai sem.

¬ Nem nyomasztó neves politikusok, tudósok, művészek leszármazottjának lenni?

A családi származás nem érdem, hanem adottság, amire természetesen büszke vagyok, és próbálok a nevemhez méltóan élni. Apai ágon két erős nemesi család egyesült: a Habsburg-tagadó Ostffyk és a Habsburg-párti Berzeviczyk. Mindkét vonal Szent István koráig vezethető vissza, és többnyire nemzeti és haladó gondolkodású közéleti személyeket adtak az országnak a XIX. században. Azt gondolom, hogy ezt a vonalat képviselem a „liberálkonzervatív” értékrendemmel.

¬ Nem aggódik, hogy Orbán politikája eltávolítja Magyarországot Európa nyugati felétől?

Mi ezer éve a Nyugat része vagyunk, onnan minket se 150 évnyi török uralom, se 40 év szovjet megszállás nem tudott elszakítani. De az ezek által okozott lemaradást képtelenség pár évtized alatt behozni, még ma is minimum száz év kell ahhoz, hogy befogjuk Ausztriát, és ez nem azon múlik, hogy éppen ki van hatalmon. Ami pedig a politikai csatákat illeti, Magyarország nem rosszabb vagy jobb, mint mások. Elsősorban a közösségi médiának köszönhetően az egész világon radikalizálódik a politika, gondoljunk csak a Brexitre vagy a Capitolium ostromára. Az internet és vele együtt ma már a média teljes egésze arra kényszerít bennünket, hogy feketén vagy fehéren lássuk a világot, és érzelmi alapon, félinformációkból folyton állást foglaljunk.

¬ Hogy látja a választások esélyeit?

Angela Merkel távozásával ma már Orbán Viktor Európa legtapasztaltabb, legnagyobb kormányzási rutinnal bíró politikusa, ezért az ő kihívójának lenni nem egyszerű dolog. Ugyanakkor a 2020-as évek egyelőre az egész világ számára rendkívül gyászosak, és minden bizonnyal belátható időn belül azok is maradnak, ami pedig a kormányon lévők dolgát nehezíti meg.

¬ Fotóművész, történész, sportdiplomata, nem érdekesebbek ezek, mint a bankári „főállás”?

Az öttusa befejezése után is öttusázó maradtam: képes vagyok és szeretek is egyszerre több teljesen különböző dologgal foglalkozni. Soha nem az motivált, hogy egyvalamiben felálljak a dobogó legtetejére, pedig szeretek versenyezni és nyerni, hanem inkább az, hogy képes legyek minél több mindent megismerni a világból, és minél több területen eljutni az élvonal közelébe. Az üzletkötés is művészet, mivel óriási hatással lehet a világra