A NASA és a német űrügynökség arról döntött, hogy végleg leállítják az eddig közösen üzemeltetett SOFIA programot, vagyis a Boeing–747-es repülőgép fedélzetén működő teleszkópot. Valószínűleg olvasóink nagy része még sohasem hallott arról, hogy egészen eddig működött egy távcső egy Jumbo Jet belsejében. És ez jól mutatja, hogy mi volt vele a probléma: drága volt, és közel sem termelt annyi eredményt, mint jól ismert társai. Mégis sajnálatos a vége, hiszen az ötlet egy James Bond-film főgonosza agyából is kipattanhatott volna.
Nyolc évvel ezelőtti elindítása óta a SOFIA minden évben éjszakák tucatjait töltötte a levegőben. A betűszó (ami nyilván előbb volt meg, mint a teljes név) a sztratoszférikus obszervatórium az infravörös csillagászat (számára) elnevezést takarja, és valójában egy speciálisan átalakított Boeing–747 repülőbe épített, 2,5 méteres teleszkóp. A Jumbo a felső légkörben repül, így az űrfelvételek torzulását okozó levegő és a levegőben lévő pára nagy része alatta van. A SOFIA fő feladata az újszülött csillagok vizsgálata volt, és ő fedezte fel például az univerzum elsőként létrejött ionját (a hélium-hidridet) is.
A magaslati pozíció legnagyobb előnye, hogy a csillagokból érkező infravörös sugárzást is érzékelni tudta, ami a felszínről „láthatatlan”, a pára szűrőhatása miatt. Csakhogy a néhány tetszetős felfedezés ellenére a SOFIA közel sem váltotta be a csillagászok hozzá fűzött reményeit. Cserébe viszont egy vagyonba kerül. A működése első öt évében, 2014 és 2018 között mindössze 21 tanulmányt írtak évente a SOFIA-val tett felfedezésekről, írja a Nature. Ez ahhoz képest, hogy fenntartása a NASA számára (amely csak az egyik együttműködő partner) évi 85 millió dollárba kerül, édeskevés. Bár a repülőre szerelt teleszkóp ötletének talán az volt a legnagyobb vonzereje, hogy nem kell kijuttatni az űrbe, és így egy sor művelet egyszerűbbé (és legfőképpen olcsóbbá) válik rajta, ez nem jött be. A Hubble űrtávcső fenntartása ugyanis alig kerül többe a NASA-nak, mint a SOFIA, de a két eszköz tudományos hozadékát nem is lehet egy lapon említeni.
A mostani leállításról szóló döntés nem érhette váratlanul a csillagászokat, hiszen már évek óta panaszkodnak a SOFIA-ra. Egy bizalmasan kezelt, mégis kiszivárogtatott belső jelentés szerint például az előzetes tervek szerint évi 150 tudományos cikket reméltek az obszervatóriumtól, és ebből sikerült az első öt évben összesen nagyjából száz. Összehasonlításképpen: a Hubble első hat évében majdnem elérte az ezret a segítségével készített tanulmányok száma.
Pedig a SOFIA nagy reményekkel kelt szárnyra nyolc évvel ezelőtt. Mérte a galaxisok mágneses terét, vizet talált a Hold napsütötte területein, de az eredményeiből nem lehet lexikont írni. Ez a szomorú tény (és persze a pénznyelő mivolta) vezetett ahhoz a minapi döntéshez, hogy a SOFIA idén szeptember 30-án végleg landolni fog. Az obszervatórium bezárása azon kevés esetek közé tartozik, amikor egy tudományos eszköz leszerelését nem kíséri felháborodott tiltakozás a terület kutatói közössége részéről, mi több, ők sürgetik évek óta a projekt befejezését. Pedig a SOFIA élettartamát eredetileg húsz évre tervezték, de a következő évtized amerikai csillagászati és űrkutatási terveiről szóló tanulmányban alig vesztegettek szót (jó szót pedig semmit) rá.
A SOFIA költségei magasabbra rúgtak, mint sok más (sokkal sikeresebb) asztrofizikai projekt költségei együttvéve, pedig a pénz húsz százalékát a Német Repülési és Űrkutatási Központ (DLR), vagyis a német űrügynökség fizette. Bár valóban nem kellett a teleszkópot rakétával felbocsátani az űrbe, a működtetéséhez (az űrteleszkópokkal ellentétben) személyzet – pilóták, technikusok – kellett, a repülő pedig üzemanyagot igényelt.
Az átlagosan 11–14 kilométeres magasságban repülő Boeingbe épített teleszkóp 17 tonnát nyom. A SOFIA eddigi szolgálata során mintegy 800 kutatórepülést hajtott végre. A legtöbbször a kaliforniai Paldale-ben lévő honi bázisáról szállt ilyenkor fel, de az évek során elküldték már Németországba, Chilébe és Új-Zélandra is. Ilyenkor olyan objektumokat vizsgált, amelyek kizárólag a déli féltekéről látszanak. A csillagászok általános vélekedése szerint a déli égbolt egyébként is sokkal szebb, mint az északi félgömbről megfigyelhető csillagok.
Főképpen azért lehet meglepő, hogy a SOFIA-val végzett megfigyelések nem sok tudományos eredményt fialtak, mert a teleszkópja egyedi a maga nemében, és a távoli infravörös sugárzástartományban egyik-másik földi vagy űrteleszkóp sem képes felvételeket készíteni. Ezt a képességét kihasználva találtak például vizet a Hold napos területein.
A SOFIA-t működtető és a kutatási szolgáltatásait rendszeresen használó csillagászok persze sajnálják és nem értenek egyet a leszereléssel. A projekt igazgatója például arra hivatkozik, hogy az utóbbi években már megduplázódott az obszervatórium tudományos produktivitása. Ettől függetlenül a NASA nem látta úgy, hogy reális esély lenne arra, hogy a SOFIA a jövőben elmozduljon a jelenlegi gyenge teljesítményről.
Az, hogy a projekt nyolc évig húzta, kevésbé a tudományos racionalitásnak, inkább a helyi lobbierőknek köszönhető. Az amerikai elnöki adminisztrációk, amikor az elmúlt években benyújtották a költségvetési kérelmüket a kongresszusnak, mindig javasolták a SOFIA bezárását. Csakhogy Kevin McCarthy, a képviselőházi republikánus kisebbség vezetőjének választókörzetébe történetesen éppen beletartozik a kaliforniai Palmdale (a repülő honi bázisa), és így az ő választói azok a szakemberek is, akik a SOFIA bezárásával most valószínűleg elveszítik az állásukat. Emiatt McCarthy eddig mindig elérte, hogy mindennek dacára tovább finanszírozzák a programot.
Azt most még nem lehet tudni, hogy az obszervatórium leállítása után mi lesz a repülőgép sorsa.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/20. számában jelent meg május 13-án.