A kiszámíthatatlanság extrém stresszt okoz a várandós nőknek, ám az anya és baba biztonsága mégis indokolhatja az utazást egy jól felszerelt, elegendő orvossal rendelkező kórházba.
Több kórházban is szünetelni kényszerült a szülészeti ellátás 2022 nyarán – bizonyos napokon vagy meghatározott időszakokban (ügyeleti időben, vagyis rendelési időn túl) más városokba irányították azokat a pácienseket, akiknél éppen megindult a szülés. Az okokról többnyire nyíltan beszéltek az intézmények: a szülészetekről hiányzott a kellő számú szakorvos, például a neonatológus (az újszülöttgyógyász), máshol az aneszteziológus (altatóorvos), ezért az intézmények nem tudták folyamatosan üzemeltetni a szülészeti ellátást. A probléma többségében kisebb városok – Várpalota, Mohács, Mezőtúr – kórházait érintette; Mohácson teljesen be is zárt a szülészet. De a Jász-Nagykun-Szolnok megyei megyeszékhely, Szolnok kórháza, a Hetényi Géza-kórház sem tudott június bizonyos napjain szülőszobai ügyeletet biztosítani. A szülészeti ellátás szünetelése miatt általában 30–100 kilométert kényszerültek utazni a nők – attól függően, hogy melyik szülészetet jelölték ki számukra.
Szolnokról Debrecenbe és a fővárosba irányították a szülő nőket, míg Mohács helyett Pécsett, Várpalota helyett Veszprémben fogadták őket. Az intenzív ellátáson kívül a szülészet a másik olyan terület, ahol az ehhez hasonló hiányosságoknak országos visszhangja van, és többnyire nagy indulatokat vált ki.
Indulatos kommentelők estek neki Szolnok fideszes polgármesterének, Szalay Ferencnek is, amikor a hírek nyilvánosságra kerülése után azzal próbálta nyugtatni a kedélyeket, hogy baloldali propagandának minősítette a szülészeti ellátás akadozásáról szóló híreket. A városvezető később el is távolította bejegyzését a közösségi médiából.
A közfelháborodás ellenére Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő nem feltétlenül ért egyet azzal, hogy továbbra is fenn kell tartani minden szülészetet a kisebb településeken, még úgy is, hogy egyes kórházakban láthatóan nincs garancia az ellátás folyamatos és biztonságos működtetésére. A szakértő úgy véli, Jász-Nagykun-Szolnok megyében az lenne a jó megoldás, ha összevonnák a két szülészetet, hogy legalább a megyeszékhelyen, Szolnokon folyamatosan biztosítani lehessen ellátást, hiszen a mostani helyzet azt eredményezi, hogy sem Szolnokon, sem Mezőtúron nem stabil a helyzet. A Magyar Hang megkeresésére elmondta: az ilyen lépéseket más kórházak esetében is fel kellene vállalni, akkor is, ha ezt politikailag veszélyes kimondani.
Kunetz Zsombor szerint, a közvélemény kiemelten érzékeny arra a kérdésre, hogy a szülészet minél közelebb legyen a lakóhelyhez, míg más területek kapcsán kevesebb figyelmet kap a kérdés. – Egy stroke esetében egy óra hossza élet vagy halál kérdése, míg a szülések esetében csak az esetek nagyon kis százalékban fordul elő életveszély vagy maradandó károsodás veszélye. Nem szeretném szembeállítani a két helyzetet, nyilván a szülészet területén is fontos, hogy a kórház gyorsan elérhető legyen. De az esetek többségében ennek a szülő nő és az újszülött komfortja szempontjából van jelentősége – vélekedett a szakértő.
Azt viszont már ő sem tartja elfogadhatónak, hogy Szolnokról a száz kilométerre található budapesti vagy debreceni intézménybe szállítsák a nőket – úgy véli, ez is a szolnoki ellátás megerősítése mellett szól. Azt gondolja: egyes helyeken, ahol nagyobb a távolság a megyeszékhelytől, továbbra is indokolt lehet a kisebb szülészetek fenntartása. Az egészségügyi szakértő megjegyezte, az is szempont lehet, hány szülést vezetnek le egy-egy szülészeten: ott, ahol ez a szám magasabb, nagyobb a rutin, és így nagyobb lehet a biztonság is.
Keszler Viktória, a Másállapotot a szülészetben civil kezdeményezés képviselője szerint a kérdést az teszi bonyolulttá, hogy a születés nem pusztán egészségügyi történés, hanem családi életesemény is. – A legveszélyesebbnek azt az illúziót tartjuk, hogy biztonságos az ellátás, ha közben nem az. Valóban előállhat olyan társadalmi-gazdasági helyzet, hogy nem biztosítható minden szülészeten megfelelő ellátás. Az lenne a helyes, ha őszintén szembenéznénk ezzel a problémával, társadalmi párbeszédet folytatnánk róla, és eldöntenénk, milyen irányba induljunk el: előfordulhat, hogy ez az irány az lenne, tehát hogy inkább a központi kórházakban legyen szülészeti ellátás – mondta a Magyar Hangnak. Mindemellett hozzátette: nem csak a szakorvosok jelenléte fontos, hiszen az ellátás akkor biztonságos, ha egy édesanyára egy szülésznő jut, aki képes figyelemmel kísérni a vajúdást. – A szakemberhiány miatt előfordul, hogy a szülő nők bemennek a kórházba, de a vajúdás során magukra vannak hagyva – mondta.
A központi kórházak esetében gyakran felmerül az ellátás minőségét veszélyeztető túlterheltség veszélye, elmondása szerint civil szervezetük a szülészetben dolgozóktól is sokszor kap erről visszajelzéseket. Úgy véli, nehéz lenne konkrét számot mondani azzal kapcsolatban, hogy mi az elfogadható távolság a szülő nő lakóhelye és a szülészet között, de előfordulhatnak olyan helyzetek, hogy a betegbiztonság miatt érdemes többet utazni. – Vannak országok, például a skandináv országok bizonyos területei, ahol Magyarországnál sokkal koncentráltabb az ellátás. Ilyen esetben persze nagyon fontos, hogy megfelelő utak és megfelelő mentők álljanak rendelkezésre. 50–70 kilométer távolságot még nem neveznék rendkívülinek, de a mentőkapacitásnak ehhez igazodnia kell – tette hozzá.
A szülő nők számára ugyanakkor nagy hátrány a távolabb fekvő szülészet, ahol nélkülözniük kell a család támogatását, és a bizonytalanság is nagy terhet jelent: – A kórházban töltött gyermekágyas időszakban problémát okoz az elszigeteltség. Ezt krízisként élik meg a családok, főleg, ha a helyzet váratlan. Az elmúlt években egyébként is rengeteg változás történt. Aki az előző gyermekét két éve még a helyi kórházban, választott orvossal szülte meg, most abban a helyzetben találhatja magát, hogy az orvosa már nem lehet vele, ráadásul a helyi szülészeten szünetel az ellátás. Az utóbbira nem is nagyon lehet készülni. Ez extrém stressz egy édesanyának, aki azt sem tudja, hol fog majd életet adni, ráadásul a távolság miatt elesik a család támogatásától is – számolt be tapasztalatairól Keszler Viktória.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/31. számában jelent meg július 29-én.