Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.

Marosvásárhelyen, a román–magyar konfliktusok frontvárosában az 1948-ban államosított, majd a kétnyelvű Unirea Főgimnáziumnak adott épületet korábban sikeresen visszaszerezte a Gyulafehérvári Főegyházmegye a Dorin Florea vezette önkormányzat próbálkozásai ellenére. A 2014–15-ös tanévben újraalapították a magyar nyelvű Római Katolikus Teológiai Líceumot az Unirea magyar osztályainak zöméből, és megkapták a szecessziós épületegyüttes egyik felét – a főépületben maradt az Unirea, immár túlnyomórészt román iskolaként. Utóbbi azonban nem nyugodott bele a helyzetbe, ezért a megyei prefektúra és szélsőséges román szervezetek eljárást indítottak a magyar intézmény ellen, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség pedig a főtanfelügyelő és a líceum igazgatója ellen vizsgálódott, esetenként a diákokat is vegzálva. 2017 augusztusában feloszlatta az iskolát a táblabíróság, az osztályokat pedig átsorolták a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba a tanárok, a diákok, a szülők és a magyar közvélemény óriási felháborodására.

A Magyar Szülők Szövetsége és a romániai magyar politikusok kiállása, valamint az anyaországi politikai nyomás eredményeként megoldás született: a magyar külügy közölte, hogy addig vétózza Románia OECD-tagság iránti kérelmét, amíg Bukarest meg nem oldja az iskolaügyet. A román kormány sebtében összetákolt minisztériumi rendeletével így újraalapították az iskolát II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum néven – ugyanazzal a rendelettel egy ortodox intézményt is létrehoztak Temesvárott –, és a közvélemény megnyugodott. Azonban már egy évre rá ismét megtámadták az újraalapított iskolát, a marosvásárhelyi bíróság alapfokon érvénytelenítette a rendeletet, idén tavasszal pedig a bukaresti legfelsőbb bíróság jogerőre emelte a döntést.

Érthető tehát a magyar közösség aggodalma, sőt félelme, noha új szelek fújnak: a mintegy felerészben román, felerészben magyar városban 2020 óta ismét magyar a polgármester, az RMDSZ pedig része a román kormánynak. A magyar külügy sem késlekedett, első körben közleményben ítélte el az újabb támadást. A 2017–2018-at végigharcoló – s ebből a harcból országossá növő – Magyar Szülők Szövetségének elnöke, Csíky Csengele lapunknak elmondja: nem politikai megoldást keresnek, hanem a törvény minden apró betűjének megfelelő, megtámadhatatlan megoldást. „Zajlanak a politikai nyilatkozatok, és ez jó, ott van a rengeteg ügyvéd meg jogász, ez is rendben, de amikor odaáll elém a tizennyolc éves fiam, aki végigszenvedte a 2017-es procedúrát, és megkérdezi, mi lesz a gyerekekkel, arra nem nagyon van válasz. Aki most tizenhat éves, az másodszor is megkapja ezt a csomagot” – sorolja kritikáit. Mindenesetre Csíky szerint az osztályközösség nagyon erős, a diákokat megedzette a 2017–2018-as procedúra. Akik végigélték, kamaszok már, az egyház is erős megtartó támasz, amire szükség is lesz a politikusok hangja mellett. Az biztos, hogy valamit nem jól csináltak az elmúlt négy évben, ha nem sikerült végleges megoldást találni az iskola biztonságos működésére. S a legnagyobb gond: ha nem indulhatnak ciklusindító osztályok, vagyis előkészítő, ötödik és kilencedik osztályok, azzal elsorvad az iskola.

Ezt az igazgató egyébként félig-meddig cáfolja: Tamási Zsolt lapunknak azt mondja, valóban igaz, hogy elméletileg nem működhetne az iskola, azonban a módszertan szerint amíg a minisztérium vagy a tanfelügyelőség nem hajtja végre az ítélet szerinti rendelkezést, addig változatlanul működik az intézmény. „Ez rémhír” – fogalmaz. Megvan, hogy mennyi nyolcadikos diák végez, ennek megfelelő számú osztályt lehet indítani egy megyében. Ha megszűnnének az osztályok, akkor kilencven gyereknek sérülne az oktatáshoz való alkotmányos joga. Azzal egyetért, hogy a procedúra elrettenthet diákokat a jelentkezéstől, de korántsem olyan arányban, hogy veszélyeztesse az iskola működését, még ha ez esetleg cél is lehet. „Mindenkinél megértem, hogy tart a 2017-es forgatókönyvtől, hogy nem lesznek ciklusindító osztályok, de minden, a Bolyaiba átsorolt osztályt vissza tudtunk építeni az újraalapítás után” – hangsúlyozza. Szerinte attól még, hogy a fejük felett változtak az intézmények a zűrös időszakban, a diákok ugyanúgy bejártak tanulni, ugyanabba a padba ültek, és ugyanazt az oktatást kapták, mint addig. Tamási bizakodó: „Amíg nem látom az indoklást, el nem tudom képzelni, mivel tudta magyarázni a döntést a táblabíróság.” Az iskolát védő ügyvédek szerint az alapfokú bíróság eleve nem a törvényességet vizsgálta, hanem például a megvalósíthatóságot, aminek a fellebbezésben is helyt adtak.

Azt lapunknak mind az igazgató, mind a polgármester felveti, hogy ugyanazzal a módszerrel és rendelettel jött létre a temesvári ortodox iskola, mégis csak a magyar líceumot jelentették fel, ami egyértelműen felfedi a soviniszta politikai motivációkat. Soós Zoltán polgármester azt mondja: az önkormányzat elindítja az újraalapítási procedúrát, illetve meg kell szavazni egy megvalósíthatósági szabályt, amelyben kérik a kormányt, hogy hozza létre ismét az iskolát, ami után kormányhatározattal újra fog indulni a gimnázium. Ami a nagypolitikát illeti, Soós úgy értesült, ott nem lesznek fennakadások; azt nagyon fontosnak tartja, hogy ne támadják meg többet az alapítási okiratot.

A polgármester leszögezi: fontos lenne, hogy végleges egyezség szülessen, mert elfogadhatatlan, hogy politikai célokkal, az RMDSZ hátráltatásának szándékával is újra és újra felnyitják az iskola aktáit. Ami most fontos, hogy az osztályok nem szűnnek meg, tovább működik az intézmény, ha ideiglenesen a Bolyai Farkas Elméleti Líceum neve alatt is, de minden marad a régiben; a szülőknek pedig annyit üzen a városvezető, hogy ne aggódjanak, minden osztály működik, és minden vizsga érvényes lesz.

Nyitóképen: A Római Katolikus Teológiai Líceum Marosvásárhely második legrégebbi oktatási központja. Fotó: Wikipédia