Leszorítva

Az úgynevezett munkaalapú társadalom kormányzati víziójával összhangban az idén is kevesen kerülnek be a felsőoktatásba.

Riba István

Atavalyinál valamivel többen, de a szükségesnél jóval kevesebben jutottak be az idén valamelyik egyetemre-főiskolára. Pedig a szakemberek már régóta hangsúlyozzák, hogy az ország gazdasági megerősödésének fontos gátja a diplomások alacsony aránya, amely ma már lassan az EU-ban is kuriózumnak számít. Minél több érettségizettben fel kellene tehát kelteni a továbbtanulás iránti vágyat – ám a kormány szándéka mintha éppen az lenne, hogy egyre többeket tereljen már középiskoláskoruk után a munkaerőpiacra.

Ennek egyik eszköze, hogy kitalálták: a felsőoktatásba csak emelt szintű érettségivel és nyelvvizsgával lehessen bekerülni. Az utóbbi feltételt végül az utolsó pillanatban visszavonták, azonban az emelt szintű érettségi megkövetelése is számos szakon komoly visszaesést okozott. Hivatalosan az volt az indok, hogy a felsőoktatás minőségi fejlesztéséhez jobban teljesítő diákok felvételére van szükség. Ezt azonban valószínűleg nem generálisan, az összes szakon kellett volna megkövetelni, hanem csak ott, ahol valóban fontosnak látszik. Az oktatásirányítás is érezhette, hogy nincs minden rendben, hiszen sok olyan képzésterület van, ahová bármilyen emelt szintű vizsga elég, nem fontos, hogy pont a felvételhez szükséges tárgyakból teljesítsék e feltételt. Ez viszont komolytalanná teszi a felvételit, hiszen szinte bármelyik diák ki tud választani olyan tárgyakat, amelyek emelt szintjét is könnyűszerrel tudja teljesíteni.

A pedagógusképzésben például az óvodapedagógus vagy a tanító szakokra felvettek számának csökkenése is kézzelfogható következménye az emelt szint megkövetelésének, ami ezeken a szakokon indokolatlannak is tűnik. A csökkenés viszont jelentős. Ez pedig már a szakember-ellátottságot is veszélyezteti, hiszen az intézmények egyre nehezebben találnak tanítót, különösen pedig óvónőt, illetve óvó bácsit.

Hasonló a helyzet a tanárokkal is, az ilyen szakokat azonban inkább a pálya presztízsének hanyatlása, az elégtelen bérrendezés, az életpálya-elképzelések csődje miatt választják kevesebben. A tanárképzést már a bolognai rendszer 2006-os bevezetése megrengette, a 2010-es évek elejétől ezt megpróbálták az osztatlan tanérképzéssel visszacsinálni. Az első néhány év biztató is volt, az érdeklődést azonban nem sikerült fenntartani, ma már nagyon kevesen választják e szakokat.

Különösen nagy a baj a természettudományi tanár szakokon. Az idén szinte minden ilyen szakon 305 volt a minimumpontszám, ami központi döntésre utal. E szerint úgy gondolták, hogy az alacsony pontszám több hallgató felvételét teszi lehetővé, s majd az egyetemek „felhozzák” a bekerültek tudását. Ez azonban vágyálom, hiszen éppen ezekről a szakokról különösen könnyen kibuknak a gyenge diákok: miközben a felsőoktatás egészében 30 százalék körül van a lemorzsolódás, e területről 40 százalékos vagy még magasabb arányban tűnnek el a hallgatók.

Nagy a  baj a  természet­tudományi tanár ­szakokon

De nemcsak a tanárképzésben, hanem a természettudományi, a műszaki vagy az informatikai szakokon is kevés a hallgató, és nagy a lemorzsolódás. Az idén például a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gépészmérnökképzésére a lehetséges 500-ból 312 ponttal is be lehetett kerülni, az ilyen szakot indító egyetemek döntő többségében pedig már a 280-as minimumponthatár is elég volt. Pedig Magyarország éppen e területeken maradt le az európai átlagtól, az uniós országok közül itt a negyedik legalacsonyabb a reálvégzettséget szerző fiatalok aránya. Hogy ez miért baj, az  a napnál is világosabb. A Magyar Nemzeti Bank egyik jelentése is leírja, hogy a reálvégzettségű munkaerő aránya jelentős hatással van az innovációs tevékenységre, hiánya fontos akadálya az innovációvezérelt gazdasági modellre való átállásnak.

Persze akadnak olyan szakok és intézmények, amelyeknél nagyon magasan húzták meg a felvételi ponthatárt. Az ezekre való bejutást viszont nemegyszer állami eszközökkel korlátozzák. Ez a helyzet például az ELTE jogi karával, ahová jóval kevesebb államilag finanszírozott hallgató mehet, mint amennyit az intézmény kapacitása lehetővé tenne. A bejutáshoz most egészen magas pontszámot, az 500-ból 475 pontot kellett elérni, ami tényleg csak egy nagyon szűk társadalmi rétegből teszi esélyessé a bekerülést.

A hírek szerint a kormányzat most újra adminisztratív eszközökkel szeretne beavatkozni a felvételibe. A Jelen című hetilap értesülései szerint a felsőoktatásért is felelős miniszter, Csák János olyan felvételi rendszert tervez, amelyben ismét elég lenne a középszintű érettségi a jelentkezéshez, s az egyetemek is beleszólást kapnának abba, hogy melyik diákot vegyék fel.