Vámos Tamás interjúja a Mandiner hetilapban.

Egyetérthetünk abban, hogy a Kisvárda ellen a hosszabbításban szerzett Tokmac-gól átszakított egyfajta gátat a csapaton belül? A Fehérvár ellen mintha már újra a régi Fradit láthattuk volna a pályán.
Van benne igazság. Azért korábban is voltak jó pillanataink, jó félidőket is produkáltunk, gondoljunk csak az Újpest elleni derbi második játékrészére, bár Sztanyiszlav Csercseszovnak igaza volt, amikor azt mondta: az idény első felében konstans jó teljesítményt egyik mérkőzésen sem nyújtottunk. De az sem várható, hogy a bajnokság mindegyik mérkőzésén nyolcvan-kilencven percen át domináljunk.

Kíváncsi lennék, miként éli meg, hogy a nagy rivális Fehérvár hét vereséggel kezdte a szezont…
Nem szoktunk más csapattal foglalkozni, nem az én dolgom minősíteni egyetlen riválisunkat sem. Jelen pillanatban nekünk a legfontosabb dolog, hogy bajnoki címet és kupát nyerjünk, előbbi az egyetlen útja, hogy nyáron újra selejtezőt játszhassunk a BL-főtábláért. Egyébként a profi futball olyan, mint az üzleti élet, előfordulnak nagy krízisek, hullámvölgyek, amelyekből ki kell mászni. Szerencsére az utóbbi években ezek elkerülték a Ferencvárost.

De azért eléggé döcögősen kezdték a tavaszi idényt. Nyilván közrejátszott benne a koronavírus-járvány, a külföldi edzőtábor elmaradása és hogy három játékosuk is szerepelt az Afrika-kupán, ezzel együtt meglepte, hogy az első hat meccsen csupán nyolc pontot szereztek?
Persze hogy meglepett; lehet erre meg arra fogni, de tény: ahhoz, hogy összeálljon a csapat, idő kell. Jó néhány új játékos érkezett, a szakmai stáb is megváltozott, az első hetekben valóban nem volt teljes a keret, de az utóbbi mérkőzéseken már lehetett látni, hogy csapatként működünk, és a játékosok is kezdik megérteni, mit vár tőlük a mester.

Mivel magyarázható, hogy most nem annyira domináns a Fradi fölénye, mint a korábbi években?
Egyszerű: a riválisaink több pontot gyűjtöttek. Meglepő, hogy idén nem a Fehérvár, hanem a Puskás Akadémia és a Kisvárda nyújt átlag feletti teljesítményt. Ennek örülünk, hiszen ha több a vetélytársunk, az jót tesz a magyar labdarúgásnak, ráadásul egy színvonalas bajnokság a nemzetközi szintre is jobban felkészít minket. És azt is be kell vallani: mivel az utóbbi három évben kétszer 13, tavaly pedig 20 pont előnnyel lettünk bajnokok, talán azt hitték a játékosok, hogy idén is a korábbiakhoz hasonló könnyedséggel szerezzük meg az első helyet. De még egyszer hangsúlyozom, egyáltalán nem baj, hogy jobbak lettek a vetélytársaink.

Ki lehet jelenteni, hogy emelkedett az OTP Bank Liga színvonala?
Ha visszatekintünk az utóbbi három évre, már csak a Ferencváros nemzetközi teljesítményét látva is egyértelmű igennel felelhetek. Hiszen egyszer a Bajnokok Ligája, kétszer az Európa-liga főtáblájára jutottunk, egyik évben sem vallottunk szégyent, nem véletlenül jelentettük ki a kezdetekkor Kubatov Gábor elnökkel, hogy aki felveszi a kesztyűt, velünk jön, aki nem, az lemarad. S ne feledjük: a Fradi nemzetközi kupaszereplésével az NB I. is jól járt, hiszen az UEFA a magyar élvonal csapatainak 403 843 eurót, mai árfolyamon mintegy 150 millió forintot utalt, ez a tény is azt erősíti, hogy igen, az utóbbi években a Ferencváros BL-szereplése – amely kapcsán nincs kőbe vésve, hogy csak a Bajnokok Ligája főtáblájára juthatunk – a bajnokság színvonalára is kedvezően hatott.

Sajnos kihagyhatatlan téma az orosz–ukrán háború. Miként próbálnak segíteni a keret ukrán játékosának, Olekszandr Zubkovnak?
A maximális segítséget megadjuk neki, az ő kérése volt, hogy a háború kirobbanása utáni első bajnokin, a Gyirmót ellen ne számítson rá a szakmai stáb, de a Kisvárda ellen már több mint fél óra játéklehetőséget adott neki Sztanyiszlav Csercseszov, a Fehérvár ellen pedig majdnem végigjátszotta a mérkőzést, és jól is teljesített.

Az orosz mestert mennyire zavarja a kialakult helyzet? Van esetleg feszültség emiatt a csapaton belül?
A Ferencváros minden dolgozója, sportolója, sportvezetője a békében hisz, a béke megteremtésében a sport fontos szerepet tölt be. Az FTC nem kíván politikai kérdésekkel foglalkozni.

Ki lehet jelenteni, hogy egyre jobban közös hullámhosszra kerül a csapat a vezetőedzővel? Miben más Csercseszov, mint az elődei?
Teljesen más karakter, mint Szerhij Rebrov és Peter Stöger. Szerhij fantasztikusan sikeres volt nálunk, remek edző, de tény, kicsit zárkózott, introvertált személyiség. Ám erre azt szoktuk mondani: a Ferencváros kispadjára nem a haverjain­kat szerződtetjük, hanem komoly szakembereket. Peter sokkal demokratikusabb, liberálisabb volt, Sztanyiszlav ennél dogmatikusabb, de nagyon intelligens ember, közgazdászvégzettséggel rendelkezik, és kevesen tudják róla, hogy remek humora van. Sokan megjegyzik, hogy az átlagosnál szigorúbb, erre csak azt mondhatom: nem kell senkit sem fegyelmeznie, a játékosok tudják, mit vár el tőlük a mester, és ez a legfontosabb. Tehát rend van az öltözőben, ami pedig a négy fal között történik, elhangzik, az ott is marad.

Alakul a következő BL-csapat? Évek óta látni, hogy már az év elején tudatosan kezdik építeni az együttest.
Óriási előnyünk, hogy hatalmas a konkurencia a csapaton belül, ezt tudnia kell kezelni a szakmai stábnak és a játékosoknak is, hiszen aki játszik, elégedett és boldog, aki kiszorul, érthetően nem örül. Évek óta figyelünk arra, hogy a rövid nyári szünet miatt a csapat magja már a bajnokság elejére kialakuljon, ennek ellenére nyáron is lehet még mozgás, éppen a megfelelő minőség és a konkurenciaharc miatt. Tudomásul kell venni: nem úgy van már, mint apám idejében, aki 1952-ben igazolt a Ferencvároshoz, és 1966-ig ott is maradt. Ez az időszak elmúlt, bevételt kell generálni, hiszen a futball kőkemény üzletág lett. Mindemellett imázst is építünk, jó példa erre Myrto Uzuni eladása, akinek remek ugródeszka volt a Ferencváros, és teljesült az élete álma, a La Ligába tudtuk eladni. A korábbi években is hasonló volt a tendencia, hiszen Muhamed Bešićet az angol, Nagy Ádámot az olasz, Somáliát pedig a francia élvonalba értékesítettük. Ezek után joggal mondhatjuk a játékosainknak vagy éppen a kiszemeltjeinknek, hogy „legyél te a következő Uzuni, foglald el a helyét, nyújtsál olyan teljesítményt, mint ő, mi pedig egy európai topbajnokságba adunk el”.

A Ferencváros márkanév lett? 
Nagyon remélem. Tizenkét évvel ezelőtt a marketing világából érkezve lettem a klub vezérigazgatója, de édesapám révén a Fradi bűvkörében nőttem fel. Ma már egészen mást jelent egy klubot irányítani, mint a korábbi évtizedekben, hiszen a labdarúgás nemcsak üzlet, hanem a szórakoztató iparág része lett. Apám is tagja volt az 1965-ben VVK-győztes csapatnak, amely a torinói döntőben a Juventust győzte le, de aztán évtizedekig futballklubszinten maradtunk, hiszen a kilencvenes évekig a labdarúgást csupán sportágnak és nem üzletnek tekintették – nemcsak nálunk, hanem a teljes régióban. Nézzük meg, hol tart most a Juve, és hol a Fradi. Ma már olyan nagy a financiális különbség, hogy sohasem tudjuk behozni, és valószínű, hogy tíz meccsből kilencet az olaszok nyernének meg. Egy profi futballklub ma már multinacionális nagyvállalat, jó példa erre a Real Madrid, amely a 2000-es évek elején nem véletlenül nevezte magát Galaktikusoknak; nem csupán Madridban van milliónyi szurkolója, hanem Spanyolország más részein és szerte a világon is: Ázsiában és a többi kontinensen is nagy rajongó­tábora van. Ehhez a szinthez képest kicsiben a Ferencvárosnál is érzékelhető ez a fajta brandépítés: egy felmérés szerint tizenkét évvel ezelőtt 1,04 millió szurkolója volt a klubnak, mára ez a szám 2,2 millióra emelkedett. Az is fontos, hogy profi szakemberekkel vegyük körbe magunkat, hiszen előfordulnak olyan szituációk, amikor nem emocionális, hanem racionális szemlélettel kell dönteni.

A jövő évben életbe lép a Magyar Labdarúgó Szövetség új fiatalszabálya, amely arra kötelezi az együtteseket, hogy öt magyar játékost és egy 21 éven aluli fiatalt szerepeltessenek – utóbbit egy félidőn keresztül. Amelyik klub nem teljesíti, 500 millió forintnyi közvetítési és szerencsejátékpénztől esik el. Révész Attila, a Kisvárda sportigazgatója, de mások szerint is esélyegyenlőtlenség alakulhat ki.
A magyar labdarúgókluboknak különböző küldetéseik vannak, akad, amelyik az utánpótlás-nevelést, van, amelyik a magyar játékosok szerepeltetését helyezi előtérbe. A Ferencvárosnak elkötelezett célja, hogy nemcsak Magyarország, hanem a közép-európai régió legjelentősebb klubja legyen; hogy jó úton járunk, többek között a Dinamo Zagreb és a Slavia Praha elleni sikerek is jelzik. Erről a szintről nem szeretnénk visszalépni. Mi is annak örülnénk, ha az U19-es csapatunk tagjainak zömével nyernénk sorban a bajnoki címeket, de tudomásul kell venni: a nemzetközi sikerek eléréséhez nemzetközi szintű játékosok szükségesek. Az MLSZ törekvése dicséretes, de azt a klubokra kell bízni, hogy milyen szakmai és financiális döntéseket hoznak.

Végül egy személyes kérdés: több mint egy évtized után hogy látja, mennyire hálás pozíció az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatói tisztsége? Mennyire teszi népszerűvé önt a legnépszerűbb magyar futballklub vezetése?
Édesapám közel állt hozzám, fantasztikus ember volt, és rengeteg jó tanáccsal látott el. Mindig azt mondta: „Fiam, ha mindenki szeret, valamit rosszul csinálsz!” A klubelnök szavaival élve az a dolgunk, hogy „csináljuk a klubot”. Az, hogy a zrt.-t vezethetem, számomra olyan lehetőség, amelyért nem győzök elég hálás lenni a sorsnak. Mint ahogy azért sem, hogy a kezdetektől fogva olyan remek szakemberekkel dolgozhatok együtt Kubatov Gábor vezetése mellett, mint Nyíri Zoltán ügyvezető alelnök, Berzeviczi Attila, az igazgatótanács elnöke és Szalai Miklós gazdasági főigazgató. De azzal is tisztában vagyok: van egy réteg, amelynek sehogy sem tudok megfelelni. Amikor évekkel ezelőtt 6-2-re legyőztük a DVTK-t, egy szurkoló azzal talált meg a meccs után: miként fordulhat elő, hogy két gólt is kaptunk a Diósgyőrtől? Erre nehéz lett volna bármit is válaszolni…

Nyitókép: Fradi méd