Szavannasárga füvön taposunk a Hortobágyon. Delejesen hullámzik a tükörsima panoráma. Távolabb egy ritkás liget félárnyékában marhacsorda pihen, oda húzódtak a perzselő nap elől. A gulyás a szemközti csalitosból figyeli a marháit. A kopár föld kérges, repedezett. Pár sólyom köröz a felhőtlen égen, túzok futkorászik a csupasz bokrok között. Tlalok azték esőisten valamiért haragudhat az Alföldre, mert aszállyal sújtja. Igaz, ha megenyhülne, és megeredne az eső, már alig segítene a félig vagy egészen elszáradt növényeken. Zsolt, a gulyás idejekorán észrevesz bennünket, megköti a kutyáit, és elénk siet.

– Tavaly ilyenkor már szinte térdig ért a zöld fű, volt mit legelniük. Idén ezt a száraz gyepet eszegetik, mind lerágták. Majd átterelem őket a másik legelőre, száraz az is – mondja a gulyás, akinek csokoládébarna bőréről látszik, hogy reggeltől estig kint van a napon.

Bibliai csapás

A Móricz-novella itt véget is ér, hisz a Tiszántúlt sújtó aszály nem oly vadregényes, mint amennyire valóságos. Kis túlzással emberemlékezet óta nem látott ekkora szárazságot Bíró Csaba nádudvari gazda, pedig már harminc éve gazdálkodik. A Hortobágyi Nemzeti Park területén bérel legelőt, 110 vágómarhája van, és földműveléssel – búzával, kukoricával, napraforgóval – is foglalkozik. Míg a délibábos rónán beszélgetünk, a távolban hamut hord a szél, mostanában gyakran lángra kap valami, pár héttel ezelőtt még egy traktor is kigyulladt a borzasztó hőségben. A marhákat nemsokára áthajtják a másik legelőre, de a száraz gyepet két hét alatt lelegelik, utána már be kell hajtani őket a karámba. Üröm az ürömben, hogy az idén lucernával sem etetheti őket.

– 30 hektárnyit vetettem belőle, áprilisban kikelt, megnőtt 6-7 centisre, majd megállt és elszáradt. Jövőre kezdhetjük elölről, csakhogy 60 ezer forintba kerül az egy hektárra való vetőmag – panaszolta a gazda. Sokat fog veszíteni, mások még többet, hisz Békés megyében még ennél is pusztítóbb az aszály. Bíró Csaba egyik barátja ott kétezer hektáron gazdálkodik, és örül, ha jövőre legalább két alkalmazottját sikerül megtartani, és már most tudja, hogy százmilliót is meghaladó veszteségei miatt a bérelt földjeiről le kell mondania.

Nádudvar környékén a többi növénynek sem áll jól a szénája. Törpe növésű maradt a kukorica, elszáradt a búza, és a legtöbb helyen kis fejű napraforgók bólogatnak a táblákon, bár ez utóbbi tűri a legjobban a bibliai időjárást. Elaszott, sárga levelű kukorica mellett bandukolunk. Olyan, mintha disznópörzsölővel égették volna meg őket, pedig július közepén már kétméteresnek kellene lenniük. Sokan már bebálázták a kárba veszett termést, mert így legalább takarmányként használhatják, mások nemsokára elkezdik silózni, hogy minimális hasznuk legyen belőle.

– Bála is keservesen kevés lesz. Annyira rossz a termés, hogy egy hektáron négy bálára való növény van. A silózás eleve költséges, hisz le kell kaszálni, be kell vinni, össze kell taposni, de legalább télen ezzel etethetjük a marhát. Egyetlen szerencsénk az üzemanyagárstop, mert ha 900 forintos piaci árat fizetnénk érte, akkor már alig érné meg betakarítani ezt a szemetet – mondja a gazda.

A kárenyhítési alap tagjai bejelenthetik az aszálykárt, majd tizenöt napot kell várniuk, hogy betakaríthassák a maradékot. A hónap közepéig már több mint 300 ezer hektárra jeleztek aszálykárt a termelők, ami a háromszorosa a korábbi évek hasonló időszakáig megtett bejelentéseknek. Az Agrárminisztérium szerint a károk mértéke meg fogja haladni az alap 12,5 milliárd forintos keretét. A kevesebb búzatermés mellett az is gond, hogy a szárazság hatalmas károkat okozott mintegy 300 ezer hektár kukorica- és 200 ezer hektár napraforgótermésben is. Forintban kifejezve körülbelül 400 milliárdosat. A kétségbeesett gazdák sok helyen a jégkármérsékelő rendszert okolják az eső elmaradásáért, Békés megyében halálosan megfenyegették az egyik állomás üzemeltetőjét. Vajon ők a ludasok?

Vörös, száraz

Nemcsak hazánkat sújtja bibliai aszály, a Tiszántúlon kívül rendkívüli szárazság van Romániában, Moldovában, Ukrajnában, hazánktól délre a Balkán északi felén, Olaszországban és Franciaország délkeleti területén. A román lapok az évszázad aszályáról írnak, a Galac megyei Cudalbi-ban a helyi pópa esőhozó liturgiát celebrált a környező termőföldeken, híveivel együtt imádkozott a csapadékért. Tehát aligha a magyar jégkármentesítő okozza a dél-kelet-európai aszályt (bár a románok bizonyára örülnének e narratívának). És valóban nagy a baj, hisz az idei évben a szokásos félévi csapadékmennyiségnek csaknem a fele hiányzik – itthon és máshol is. Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) múlt héten közölt tanulmánya szerint idén a Dunától keletre általában a 200 millimétert sem érte el a féléves csapadék mennyisége, az Alföld középső és tiszántúli részén nagyobb területen 120 milliméter alatt maradt, ami az arrafelé szokásos érték nagyjából felének felel meg. Ezzel szemben a dunántúli hegyvidékeken, a nyugati és délnyugati országrészben többfelé a 250-300 millimétert is elérte a június végéig lehullott csapadék mennyisége; ez ma már átlagos. Magyarországon belül az Alföldön van a legnagyobb kockázata a tartós, súlyos aszálynak, és a mostani sem egyedi eset, hisz az elmúlt évszázadban is gyakran előfordult, tehát hozzátartozik Magyarország éghajlatához (országos átlagban a legszárazabb nyár a XX. század eleje óta az 1952-es volt, az Alföldön sokfelé 80 milliméter alatti, Szegednél 60 milliméter körüli évszakos csapadék hullott). A legaggasztóbb viszont az, hogy az utóbbi 40 évben sokkal melegebbek lettek a nyarak, a hőhullámok gyakorisága és ereje egyaránt növekedett, tehát kedvezőbbek az aszály kialakulásának a feltételei.

– 2007-ben is volt aszály, de termés is. Akadtak helyi záporok, és abban a sávban, ahol eső hullt, 30-40 mázsa, ahol meg nem hullt, ott 10-15 mázsa kukorica termett. Idén csak a román határ menti sávban terem rendesen, mert arrafelé esett az eső. Nálunk tavaly tavasz óta nem volt komoly esőzés: ősszel 50-60, ebben az évben idáig nyolcvanvalahány milliméter csapadék hullt, szétszórtan. Páran öntöznek, de a környékünkön kevés a víz. Ahol csatorna van, ott könnyebb, de a kisebb gazdák nem tudják megvenni a drága öntözőberendezést. És nincs az a pénz, ami pótolná az esőt. 80 ezer forintba kerül egy hektár öntözése 40 milliméternyi csapadékkal, ha vízközelben van, ám hogyha 5-6 kilométeres távolságra kell öntözni, akkor ehhez már három szivattyú, üzemanyag kell, és hat kilométernyi csövet lefektetni, ami iszonyúan költséges. Nálunk idén akár százszázalékos terméskiesés is lehet! – részletezi a helyzetet Bíró Csaba.

Talán a rendkívüli károk és a végítélet-szerűen eltűnt eső miatt fenyegették meg a békési gazdák az Országos Jégkármérséklő Rendszer munkatársait. Azon a környéken egyre feszültebb a hangulat, mert sokan a Jéger rendszert hibáztatják az eső elmaradásáért. A rendszer úgy működik, hogy összesen 986 generátor található hazánkban, amelyeket úgy kell elképzelni, mintha az ország térképére kockás papírt helyeztek volna, és ahol lehetséges volt, ott minden egyes négyzetbe került egy-egy. Kocsi Áron, a rendszer üzemeltetési vezetője egy Békés megyei fórumon elmondta, a Jéger április 15-től szeptember 30-ig működik: ha az OMSZ azt látja, hogy egy adott helyen a következő 2-3 órában jeget hozó zivatar alakulhat ki, akkor erről jelzést küld, és helyben bekapcsolják a generátorokat. Sokak szerint emiatt szakadnak ketté a felhők, az embernek a természetbe való illetéktelen beavatkozása miatt van szárazság, pedig a levegőbe juttatott vegyi anyagok csak a jég méretét csökkentik.

Csőjövő

Elszáradt kukoricacsövet tesz elénk Bíró Csaba.

– Nézze csak: kihozza a címerét, rajta van a virágpor, de nincs, amit beporozzon. A kukorica elkezd virágozni, és beporozza a csőképződmény végén lévő bibét; no, ezét már a kukoricabogár lerágta, de láthatja: hamar elvirágzik, nem tudja beporozni, eső sincs. A bogarakon sem kell meglepődni, az unió lassan minden hatásos szert kivon a forgalomból, naplót kell vezetni a használatukkor, minden traktoros mellé már elkelne egy könyvelő is – magyarázza a pórul járt növény anatómiáját, majd felnéz: ilyennek kéne lennie.

A kísérleti kukoricatáblára mutat, ahol csodák csodájára, hatalmas, dús kukoricaszárak lengenek a szélben. Ezt a táblát csepegtetős rendszerrel öntözik, vagyis csöveket húznak a kukoricatövek közé, és azokból eresztik ki a vizet, egyenesen a földre. Minden évben fel kell szedni őket, majd újratelepíteni, ezért is méregdrága, de sokkal gazdaságosabb és hatékonyabb, mintha felülről öntöznék. Ez lehetne a jövő megoldása egy aszályra hajlamos, elsivatagosodó területen.

Szemlénk végén több nádudvari gazdával beszélgettünk, akik azt állították, hogy nehezen rúgnak labdába a jelenlegi pályázati rendszerben. Szerintük csak a nagy cégek tudnak pályázni, mert sok esetben 500 millió forinttól írják ki a támogatásokat, az ÁTK-n (Állattartó Telepek Korszerűsítése) is csak 50 milliótól lehet pályázni, pedig egy kisebb családi gazdaságnak nagyjából húszmilliós beruházásra volna szüksége, de a kisgazdapályázatokon csak ötmilliót kaphatnak, ami szinte semmire sem elég. Sokan arról panaszkodtak, hogy lasszóval kell keresniük a munkaerőt, mert mindenki menekül a fizikai, mezőgazdasági munka elől – inkább bemennek a gyárba vagy üzembe, neonfényben nyolcórázni. Egy gazda 400 ezer nettót fizetett az egyik mezőgazdasági munkásának, de az felmondott és egy olyan munkahelyre váltott, ahol szinte feleannyit keres, cserébe alig kell dolgoznia.

– Ha ez így folytatódik, eljön a vége a legeltetési világnak öt-tíz éven belül. Az igazi pásztoremberek mind kihaltak, a környéken alig egy-kettő maradt belőlük. Ha a brüsszeli vezetőkön múlik, biztosan nem fogunk húst enni. Az unió azt szeretné, hogy ne termeljünk semmit, és vegyük meg az ő szemetüket. Dél-Amerikából bagóért beengedik a marhahúst, mert adtak nekik kvótát, mi meg számoljuk fel a jó minőségű, prémium magyar marhahúst?

Megtudjuk, a török nem vásárol, mert gyenge a devizája, az arabok is pedig már Uruguayból vesznek. Holott a hústermékek most is csak a boltban drágák, a marha felvásárlási ára ugyanis alig tíz százalékot emelkedett a tavalyihoz képest. Ezen is érdemes elgondolkodni, foglalja össze tapasztalatait L. Endre gazda.