Az ENSZ már vészhelyzetre figyelmeztet az éghajlatváltozásban
Árnyékban
Eltereli a figyelmet a zöldenergia-átmenetről az ukrajnai válság, és tovább maradhat a fosszilis energia. Holott az ENSZ már vészhelyzetre figyelmeztet az éghajlatváltozásban.
„Ne mulaszd el a lehetőséget, amelyet egy válság kínál!” – idézte egy szakértő Winston Churchill egykori brit kormányfőt, de egyöntetű a vélemény, hogy a koronavírus-járványt, illetve az általa okozott gazdasági visszaesést nem sikerült kihasználni a zöldenergiára átállás felgyorsítására. Klimatológusok most azt mondják, az ukrajnai háború révén a világ – ha kényszerűen is – újabb lehetőséghez jutott, hogy végleg leszámoljon a fosszilis energiahordozókkal, és a tavaly Glasgow-ban tartott éghajlati csúcstalálkozón elfogadott ütemterv szerint legkésőbb 2050-re a legtöbb ország kivezesse a kőolaj, a földgáz és a szén használatát. Mások viszont úgy vélik, hogy az ukrajnai háború okozta energiasokk nem segíti elő, inkább késlelteti az átállást a tiszta energiára.
A novemberi klímacsúcs (COP26) nem hozott ugyan komoly áttörést, de azért érzékelhető előrehaladást ért el: az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának több mint 80 százalékára ígérték meg a kormányok a nettó zéró emissziót a következő évtizedekben. Emellett megállapodást írtak alá az erdőirtás megállítására, a metánkibocsátás csökkentésére és a szénhasználat jelentős visszafogására, 23 ázsiai és európai ország pedig egyenesen a szén teljes kivezetését vállalta.
De már jóval a háború előtt, a tél elején látszott: a pandémia utáni gazdasági élénkülés olyan mértékű energiaigényt támasztott, ami miatt nemhogy csökkent volna, de rekordszintekre nőtt a szén elégetése. Az USA-ban tavaly a szénerőművek termelése magasabb volt, mint 2019-ben, Európában pedig 2021-ben 18 százalékra nőtt a szén részesedése, először emelkedve alig egy évtized alatt. Kína, a világ legnagyobb szennyezője pedig még mindig épít új szénerőműveket.
A Nature tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a húsz legfejlettebb gazdaság (G20) 2020-ban és 2021-ben legalább 14 ezermilliárd dollárt – csaknem annyit, mint egy teljes évi kínai GDP – költött gazdaságélénkítő csomagokra, hogy elkerülje a Covid okozta recessziót. És ebből mindössze 6 százalékot fordított az emisszió csökkentésére – például elektromos átállásra, az épületek energiahatékonyságára, a megújulókra. Összehasonlításképp: a 2008-as pénzügyi válság utáni globális élénkítés 16 százaléka ment az emisszió mérséklésére.
Ez a 16 százalék az utóbbi két évben 2200 milliárd dollárt jelentene, de a valós összeg ennek alig több mint a harmada. A klímakatasztrófa elkerüléséhez az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának legkésőbb négy év múlva kellene tetőznie, a zöldberuházások jelenlegi trendje viszont nem elég a nettó zéró 2050-es eléréséhez. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) előrejelzése szerint az ebben az évtizedben szükséges új kapacitások telepítése a napenergia esetében a felét sem éri majd el a szükségesnek, a szélenergiáé pedig az ötödénél is kevesebb.
Európában 2021-ben 18 százalékra nőtt a szén részesedése
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai szerint a kormányok tavaly az eddigi legnagyobb ütemben, 440 milliárd dollárra növelték a fosszilis eredetű energia állami támogatását. Holott a járvány miatt 2020-ban rekordalacsony, 180 milliárd dollár volt a dotáció. A politikusok a magas infláció által sújtott szavazók kegyeit keresik az adó- vagy illetékcsökkentések, az ársapkák és egyéb, a fogyasztóknak kedvező lépések révén. Az ukrán háború pedig csak tovább növelte az árakat, és ezáltal az állami támogatások iránti igényt.
Ám míg például Magyarországon az üzemanyagárak befagyasztása a benzinkutasokat és immár a nagykereskedőket sújtja, Japánban a finomítók és az üzemanyag-nagykereskedők az államtól kapnak hetente kiigazított támogatást, ha a benzinár meghaladja a – globális olajáraknak megfelelően szintén változó – kiskereskedelmi plafont, amely jelenleg literenként 172 jen (512 forint). Svédországban az üzemanyagok adóját mérsékelték, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Spanyolországban az áramárat maximalizálták. A harmadik világ számos országában már eddig is dotálták az üzemanyagok és a fűtőanyagok árát, a központi büdzsé jelentős részét felemésztő támogatások kivezetése csak még tovább húzódik. Holott a glasgow-i klímacsúcson elfogadott megállapodásban a fosszilis üzemanyagok szubvenciójának leépítése szerepelt.
Az átmenet nemcsak gazdasági kérdés, hanem politikai is. A diplomácia, az együttműködés évtizedeken át olajozta a klímakonferenciák kerekeit. A Glasgow-ban megfogalmazottak alapján az idén ősszel Egyiptomban tartandó következő, 27. klímacsúcsra több ország is újabb emissziócsökkentési vállalásokat ígért – például Kína és India jelenlegi ütemterve sem elég arra, hogy az évszázad közepéig a felmelegedés ne haladja meg az 1,5 Celsius-fokot. Ám az ukrán háború fenyegeti a legnagyobb kibocsátók, az USA, Európa, Kína és Oroszország éghajlati együttműködését.
Már napok óta folyt az Ukrajna elleni orosz katonai agresszió, amikor közétették az IPCC legfrissebb és az eddigi legdrámaibb jelentését, amely normális körülmények közepette alighanem a címlapokra került volna, de ezúttal kevesebb figyelmet kapott.
Az új megállapítások szerint a globális felmelegedés immár a Föld minden pontját érinti, a klímaveszélyek az utóbbi évtizedben jelentősen fokozódtak. Több folyamat visszafordíthatatlanná vált, évtizedeken belül elérjük a másfél fokos felmelegedést, ami miatt nemcsak a szélsőséges időjárások – hőhullámok, erdőtüzek, áradások, pusztító viharok – gyakorisága és kiterjedése nő. Tömegesen pusztulnak ki erdők, bizonyos növényfajok, míg kórokozókat, betegségeket – például dengue-lázat – terjesztő kártevők (szúnyogok) szaporodnak el az északi féltekén. Ha nem áll meg a felmelegedés, a káros hatások exponenciálisan erősödnek. A jelentés szerint már most 3,3–3,6 milliárd ember – az emberiség majdnem fele – a klímaváltozás által „rendkívül sebezhető” kategóriába tartozik.