Már nem baj, ha csúnya, csak fújjon a szél?

Facsinay Kinga

Több mint tíz éve nem épült széler gon, ám egyre több jel utal arra, hogy a jelenlegi őmű Magyarorszá-
energiaválság időszakában az Orbán-kormány végre átértékeli eddigi merev és szakmai szempontból
érthetetlen elutasító hozzáállását.
Szakértők évek óta hajtogatják,
hogy Magyarország számára a helyi megújuló energia – nap, szél,
geotermia, biomassza – hasznosí-
tása kínál hatalmas lehetőségeket,
miközben csökkenti az oroszoktól
való túlzott energiafüggésünket.
A megújuló azonban hosszú ideig
nem tartozott a magyar energiapolitika kedvencei közé. A kormány
egészen más pillérekre – így földgázra, atomenergiára – építette
energiarendszerét és gazdaságfejlesztési stratégiáját, évtizedekre
bebetonozva ezzel hazánk behozatali kiszolgáltatottságát, de ez most
épp összeomlóban van az Ukrajna
elleni orosz katonai agresszió kö-
vetkezményei miatt. Az esetleges
irányváltást jelzi, hogy Palkovics
László technológiai és ipari miniszter a minap arra utalt, a jövőben
a szélenergia-szektorba irányuló
befektetések is zöld utat kaphatnak
idehaza. Ez következik legalábbis a török hírügynökségnek adott
interjújából, amelyben arról beszélt, hogy a geotermikus, valamint
a szélenergiába való befektetésekkel együtt a következő tíz évben
összesen 16 milliárd euró értékben
jöhet létre befektetés. Az interjút
szemléző Világgazdaság meg is jegyezte, a szélenergia alternatívák
közötti említése váratlan volt kormányzati szinten.
– Valóban hallani szakmai
berkekben is olyan híreket, hogy
mozgolódás van az eddig mostohagyerekként kezelt szélenergia
körül – mondta lapunknak Tóth
Boldizsár, a Megújuló Energia Szervezetek Szövetségének elnöke. Talán nem véletlenül nyújtott be az
LMP nemrég határozati javaslatot
arról, hogy – a lengyel szabályozáshoz hasonlóan – egy adott településtől már 1,6 kilométerre is
lehessen szélerőművet telepíteni.
A kormány 2016-os döntése értelmében ugyanis ez a távolság 12 kilométer, így ma Magyarországon
nincs olyan hely, ahová a szabályozás alapján szélturbinát el lehetne
helyezni. Szakértők a világ legabszurdabb szeles szabályozásának
tartják a magyart. Rossznyelvek
szerint a szélerőművekre Orbán Viktor mondta ki a kvázi halálos ítéletet
azzal, hogy esztétikai szempontból
csúnyának tartja őket. Bármi is az
ok, tény, hogy 2006 óta nem kapott
engedélyt, és 2011 óta nem is épült
szélfarm Magyarországon. Sőt,
a kormány még az uniós helyreállí-
tási alap (RRF) pénzeinek felhasználásáról szóló 2021-es stratégiatervezetében is teljesen elzárkózott
a szélenergia-fejlesztésektől.
– Egyetértünk az LMP javaslatával, hiszen már ég a ház, a szél
pedig nem importfüggő energiaforrás – szögezte le Tóth Boldizsár.
Ehhez azonban előbb módosítani
kellene a 2016-os kormányrendeletet, amely nemcsak a 12 kilomé-
teres előírással lehetetlenítette el
a szélerőművek telepítését, hanem
például azzal is, hogy az építési engedély kiadásakor szakhatóságként
– országos illetékességgel – kizárólag a Borsod-Abaúj-Zemplén
(BAZ) Megyei Kormányhivatalt jelölte ki, az ott született döntés ellen pedig csak a Baranya Megyei
Kormányhivatal vezetőjénél lehet
fellebbezni. Egyéb technikai felté-
teleket – például talajmechanikai
vizsgálatok elvégzését – is szabtak,
amelyek fölöslegesen bonyolulttá
és drágává teszik az eljárást, meg-
ölik a befektetői érdeklődést.
A szakértő becslése szerint
a jelenlegi 325 MW-os kapacitás
a sokszorosára lenne bővíthető új
turbinákkal, és 160–170 széltorony
helyett akár 2-3 ezer is működhetne Magyarországon. Igaz, a magyar szélklíma nem hasonlítható az
Északi-tengeréhez, de több éven
át, speciális eszközök és szoftverek segítségével végzett méréseik
szerint száz méteres magasságban
a szél erőssége elérheti a 6 mé-
ter per szekundum sebességet,
a 150 méter fölötti tartományban
pedig a szél erőssége akár 7 méter
per szekundum körül is alakulhat.
Magyarország legszelesebb térsé-
ge egyébként Északnyugat-Magyarország, vagyis nem a Bakony
hegységet a Vértes hegységtől elvá-
lasztó Móri-árok az egyetlen olyan
csatorna, ahol stabilan fúj a szél,
mint azt Palkovics korábban állí-
totta. Sopron térségében például 10
százalékkal nagyobb a szél átlagos
erőssége, mint a móri szélcsatornában. – Ezek alapján egyértelmű,
hogy Magyarországon is gazdasá-
gosan lehetne működtetni a szé-
lerőműveket – mondta Tóth. A Kisalföldön működő szélerőművek
évente 4500–5000 megawattórát
tudnak termelni, ám idén júliusban
is a magyarországi áramtermelés
39 százalékát a paksi atomerőmű
adta, s mindössze egy százalékát
fedezték a szélerőművek.
Palkovics még azzal is érvelt,
hogy a napelemekhez hasonlóan
a szélerőműveknél is fennáll a tá-
rolás problémája. Ám a tárolási
igényt épp a nap- és szélerőművek
együttes telepítése csökkenti jelentősen. Munkácsy Béla, az ELTE TTK
energiaföldrajzi kutatócsoportjá-
nak kutatója is rendszeresen felhívja a figyelmet arra, hogy hazai
körülmények között jól együtt tudna működni a napelemekkel egy,
a mainál jelentősen nagyobb szélerőmű-kapacitás is. Míg a nyári
időszakban a napelemek dolgoznak
jobban, a szélerőművek termelése
az ősztől tavaszig terjedő időszakban a legnagyobb, de a nappali és
az éjszakai működési, termelési
adatok is azt mutatják, hogy a két
technológia nagyon jól kiegészítené egymást. Tóth azt is az előnyök
közé sorolja, hogy egy szélturbina
csak 0,1–0,15 hektár területet foglal
el, míg egy hasonló naperőmű legalább három hektárt igényel, miközben a megtermelt éves energiamennyiség csak harmada-negyede
a szélerőművének.
Az Európai Unióban 2030-ra
mintegy 30 százalékra szeretnék
emelni a villamos energiatermelésben a szélfarmok arányát, és
nálunk sem lenne akadálya annak,
hogy 20-30 százalékos rátát érjünk
el. Ugyanakkor a megújuló energi-
ák jellegzetessége, hogy nem egy
bizonyos helyen termelnek centralizáltan energiát, hanem elosztottan, ezért ehhez hozzá kell alakítani
a villamosenergia-hálózatot. – Ez
ügyben semmi sem történt nálunk,
a meglévő hálózatokra szuszakoljuk be a megtermelt energiát.
– mondta Tóth. Júliusra odáig jutottunk, hogy csatlakozási stopot
kellett hirdetni az új naperőművek
számára, mert nem áll rendelkezésre elég hálózati csatlakozási
kapacitás a villamosenergia-rendszerben. Tóth szerint tanulhatnánk a németektől, ahol a folyamatot külön törvény szabályozza,
és a hálózat folyamatos fejlesztése
közben lépcsőzetesen engedik rá az
új nap- és szélenergia kapacitásokat. – A hálózatfejlesztés komoly
szakmai munka, amelyhez létre
kellene hozni idehaza is egy központi energiaügynökséget. Most ad
hoc módon, szabályozatlanul mennek a dolgok az energiaszektorban, amivel óriási lehetőséget szalaszthatunk el. A szélenergia lehet
ugyanis a jövő energiarendszereinek egyik bázisa, ha a hidrogén lesz
a jövő üzemanyaga. A hidrogént
elektrolízis útján állítják elő, ami
nagyon sok áramot igényel, ebben
is segítene a szélerőmű – tette hozzá a szakember.