Hazánkban a nők átlagéletkora ma egy kicsit több mint 79, a férfiaké pedig több mint 72 év. A kutatók azonban úgy vélik, hogy a száz év körüli életkor teljesen reális elvárás, hiszen génjeinkbe van kódolva ez az időtartam. Az öregedés folyamatát kutatva sikerült az elmúlt évtizedekben azonosítani körülbelül ötszáz olyan evolúciósan konzervált gént, amely szerepet játszik e folyamat szabályozásában. Az öregedést voltaképpen a rossz szerkezetű és nem működő fehérjék felhalmozódása idézi elő. Ez a molekuláris károsodás gátolja a normális sejtes folyamatokat, ha pedig tömeges szintűvé válik, az adott szerv működése meghibásodik, és kialakul valamilyen öregkori betegség, ami hosszabb-rövidebb időn belül halálhoz vezet. A természet és az evolúció nyelvén mindez azt jelenti: azokra az egyedekre, amelyek már túlélték szaporodóképes korukat, nincs többé szükség. Az elkerülhetetlen véget el ugyan nem kerülhetjük, ám késleltethetjük. Dan Buettner amerikai újságíró a National Geographic Society támogatásával folytatott kutatásában arra kereste a választ, mi lehet a titkuk azoknak a népcsoportoknak, amelyek tagjai bár gazdaságilag kevésbé fejlett területeken élnek, ahol az egészségügyi ellátás is szerényebb, mégis megérik a százéves kort, ráadásul aktívan, egészséges fizikummal.

Buettner és kutatócsapata öt úgynevezett kék zónát határozott meg a világban, ahol érvényesül a fenti megállapítás. Ikaria (Görögország), Ogliastra régió (Szardínia szigetének középső területe), Okinava (Japán), Loma Linda (Kalifornia) és a Nicoya-félsziget (Costa Rica) Földünk azon területei, ahol a lakosságnak kiugróan magas sansza van a hosszú életre. Buettner tapasztalatok alapján megállapította, hogy a nyilvánvaló genetikai adottság mellett az e területeken élők esetében fontos szerepet játszik a tudatos életmód, az életigenlés, vagyis az életszemléletet átható optimizmus és a szívből jövő hála érzése, az egészséges táplálkozás, az aktív és produktív élet.

Buettner szerint minden régió lakóinak táplálkozásában fő helyen vannak a zöldségek, a céltudatos élet mellett pedig a család és a közösség a legfontosabb – a legkiemelkedőbb módon talán a japán kultúrában. Okinavát a halhatatlanok szigetének is nevezik, mert az itteniek életében rendkívül fontos az a szűk, összetartó baráti kör, amely a születéstől a halálig kíséri a tagjait, e szeretetteljes, elfogadó közeg megtartó erőként működik a mindennapokban.

A Szardínia szigetén fekvő Nuoro tartományban nagyon magas a száz évnél idősebb férfiak száma, ami a lakosok genetikai adottságai mellett életmódjuknak is köszönhető. Étrendük túlnyomórészt növényi alapú, kecsketejből készült tejtermékeket, kevés tojást és húst fogyasztanak és rengeteget gyalogolnak – van, hogy egy nap akár 8-10 kilométert; a Nuoróban élő férfiak nagy része juhpásztorként keresi kenyerét.

 

A Costa Rica-i Nicoya-félszigeten élők is az aktív életmódot és a főként növényi alapú táplálkozást részesítik előnyben, miközben életüket áthatja a tudatosság. A „plan de vida”, vagyis az életterv fontosságát külön hangsúlyozzák, mindez hatalmas energiát jelent számukra. A középkorúak halálozása itt a legalacsonyabb az egész világon, és itt is nagy számban találni százéves korukat túlélő férfiakat. A kék zónák titkait firtató újságíró szerint a tapasztalatok úgy összegezhetők, hogy az e területeken élők sokáig maradnak aktívak, van életcéljuk, működő, szeretetteljes emberi kapcsolatok veszik őket körül, és harmóniában élnek a természettel.

A szeretetteljes emberi kapcsolatok fontosságát alátámasztja az a kutatás is, amely szerint a gondoskodó nagyszülők tovább élnek: a család hasznos tagjának érezhetik magukat, az unokákkal közös programok pedig szellemi és fizikai szinten is fitten tarthatják őket. A kutatás 1990 és 2009 között zajlott Berlinben, félezer hetven feletti idős ember bevonásával: az eredmény szerint 37 százalékkal tovább éltek azok az öregek, akik aktívan kivették részüket az unokák körüli teendőkből – akár közös programokból –, mint azok, akik nem töltötték idejük egy részét a gyerekeik családjával.

Igazolható, hogy a fizikai aktivitás csökkenésével jelennek meg a különböző egészségi problémák, éppen ezért fontos az aktív életmód: a vérnyomás csökkentésétől a gyulladások és a stressz enyhítésén át megannyi pozitív hatása van, sőt immunerősítő is lehet. A rendszeres, minimum heti két-három alkalommal végzett testmozgás lassítja az agy elöregedését, romlását; nem véletlen, hogy kutatások igazolják, a demencia vagy az Alzheimer-kór ellen is hatásos. Az étkezés ugyancsak kulcsfontosságú: főként a halban jelen lévő omega-3 zsírsav fogyasztása javasolt az időseknek is, hiszen serkenti az agyműködést, a sejtek reprodukcióját és felépítését. Az elegendő folyadék, azaz a napi két és fél liter víz bevitele ugyancsak lényeges, hiszen egyensúlyban tartja a szervezet vízháztartását, jót tesz az agy- és bélműködésnek – az egészséges bélflóra amúgy is nagyban hozzájárulhat a hosszú, egészséges élethez.

A Harvardon hosszú évtizedeken át folyt egy kutatás, amely egészségügyi és lelki szempontból vizsgált több mint hétszáz embert, azt keresve, vajon mi tesz boldoggá és egészségessé bennünket. A tanulmány legfontosabb konzekvenciája: a jó emberi kapcsolatok, a szeretet „mennyisége” és minősége tesz bennünket kiegyensúlyozottá, boldoggá és egészségessé. A szeretetkapcsolatban élő emberek elméje élesebb, memóriájuk sokkal jobbnak bizonyult, mint azoké, akik lehúzó és destruktív viszonyok közepette élték le életüket.

Idén a világ legidősebb embere az április 25-én elhunyt japán Tanaka Kane volt, aki januárban töltötte be a 119. születésnapját: hosszú életét Istenbe vetett hitének, a családnak, az alvásnak, a reménynek, a jó ételeknek tulajdonította és annak, hogy egész életében kedvét lelte a matematikai feladványok megoldásában. A világon eddig följegyzett leghosszabb élettartammal állítólag a francia Jeanne Calment büszkélkedhetett, aki 122 évet és 164 napot élt (1997-ben halt meg). Mikor az igencsak hajlott korú hölgytől megkérdezték, hogy szerinte mi a hosszú élet titka, azt felelte: olívaolajban gazdag étrend, egy kis bor és minél magasabb kakaótartalmú csokoládé. És persze a derű és a nyugalom.