Bánfalvi Szabolcs és Vámos Tamás írása a Mandiner hetilapban.

„Kijöttünk egy kicsit a napra a sötétségből, és fény gyúlt a fejekben is. Erre szükség volt az utolsó meccsen. Összességében csalódottság a hetedik hely. Az első számú felelősség a szövetségi kapitányé. Ezzel együtt tudok élni. Tudom, hogy milyen egy hazai rendezésű világverseny, többször volt már benne részem. A legjobb csapatot kell összeállítani rá, amely a legeredményesebb tud lenni. Június 7-én kellett leadni a világbajnoki keret névsorát, ám a Bajnokok Ligájában szereplő tizenegy játékosunk június 8-án csatlakozott a felkészüléshez. Kétszer négy napot tudtunk együtt dolgozni, és volt egy pihenőnap. Amikor leadtam a neveket, akkor nem tudtam, hogy a BL után milyen egészségi állapotban, mennyire motiváltan érkeznek, illetve milyen lesz a játékosok közötti dinamika. Akadtak olyanok, akiknél mindez rendben volt, ám olyanok is, akiknél nem. Csapatként nem működött megfelelően a válogatott. Olyan együttest jelöltem ki, amely alkalmas volt arra, hogy világbajnoki címet szerezzen” – kezdte értékelését a Mandinernek Märcz Tamás, a magyar férfi-vízilabdaválogatott szövetségi kapitánya.

Hozzátette, hogy a fiatalok megmutatták, nem véletlenül kerültek be a válogatottba, így Nagy Ádám és Burián Gergely remekül teljesített. Igaz, hogy Lévai Márton 2014-ben kerettag volt, de ezen a vb-n kapott lehetőséget komoly tétmérkőzéseken, valamint beugróként is be kellett vetni. Továbbá Pohl Zoltán bebizonyította, hogy az egyik legjobb hátvéd Magyarországon.

„Az új játékosok beépítése jó döntésnek bizonyult. A csapat egyszer kapott ki a vb-n ezüstérmesként záró Olaszországtól. Láttam előre, hogy baj lehet, hiszen bivalyerősek az olaszok, jól motiváltak, egyben voltak minden szempontból. Ellenben mi nem voltunk egységesek csapatszinten. Döntetlent játszottunk az USA válogatottjával, büntetőpárbajban szenvedtünk vereséget. Montenegró ellen becsületből is fontos volt, hogy nyerjünk, és így fejezzük be a tornát” – folytatta Märcz, s úgy gondolja, ha még néhány fiatalt nevezett volna a vb-re, akkor is hasonló eredményt értek volna el, ám az ifjú játékosok tapasztalatot szerezhettek volna.

„Látom, min kell változtatni, hogyan kell keményebben kezelni a gárdát. És akár nehezebb döntéseket is meg kell hozzak a csapat szerkezete kapcsán. Ha az elnökség megadja a lehetőséget a fiataloknak, hogy nyomás nélkül mehessenek az Európa-bajnokságra, az fontos tapasztalat lehet nekik, ám a kontinenstorna is kihívás lesz” – fogalmazott a szakvezető. Märcz kiemelte, ha Fukuokában rendezték volna a világbajnokságot, akkor valószínűleg az utóbbi már megtörtént volna. Hangsúlyozta, nem egyszerű négy-öt új játékost becserélni a válogatottba, de két-három újonc jót tehet a csapatnak.

„Sok játékos nem úgy teljesített, ahogy általában elvárható volt tőle. Mindez hiányzott. Egy-egy gólon múltak az elvesztett meccsek. Vogel Somának ez volt a debütálása első számú kapusként, előtte második hálóőrként védett a válogatottban. Kiváló kapus lesz, nem volt könnyű helyzetben. Kihívásnak bizonyult az is, hogyan tudnak az új játékosok ekkora nyomás alatt hazai közönség előtt reagálni” – mondta a szakember, és hozzátette: akadtak olyan rutinos csapattagok is, akik letargiába estek a vesztes olasz mérkőzés után. „Menni kell tovább. Remek stábom van, mindenki fantasztikusan dolgozott, sajnálom őket. És köszönöm nekik a munkát” – mondta elcsukló hangon, könnyek között Märcz.

Nem meglepő módon a női válogatott szövetségi kapitánya elégedetten értékelt, hiszen az idei világbajnokságon is sikerült az előrelépés. „Elég sok pszichológiai alaptörvényt megcáfoltunk azzal, hogy a tokiói olimpián elért bronzérem után (amellyel történelmet írtunk, hiszen ötkarikás játékokon a magyar női vízilabda-válogatott még nem végzett dobogón) rögtön a következő világversenyen felül tudtuk múlni a teljesítményünket. Ebben óriási szerepe volt a szakmai stábomnak és a mentális felkészítést végző szakembereknek is. A világbajnoki ezüstéremmel végérvényesen a világ női vízilabdasportja felső polcára tettük magunkat, közvetlenül az Egyesült Államok, Hollandia, Spanyolország és Ausztrália mellé. A vb-n sikerült azt a mentális terhet is elviselni, amit egy hazai rendezésű világverseny jelent, és ez mindennél többet mond. Nem nyomott minket agyon a tudat, hogy mindegyik mérkőzésünket telt ház előtt játszottuk, még Székelyföldről is jöttek szurkolni, és a tévé előtt ülve is milliók drukkoltak nekünk. Nyugodt szívvel kijelenthetem: nem csupán megfeleltünk az elvárásoknak, hanem az utóbbi években Magyarország egyik legnépszerűbb csapatsportjává tettük a női vízilabdát” – fogalmaz Bíró Attila szövetségi kapitány. Megkértük arra is, hogy a világbajnokság végén vegye elő osztályozókönyvét, és értékelje a játékosok teljesítményét 1-től 10-ig.

Magyari Alda: Folytatta a tokiói olimpián elkezdett jó teljesítményét, de még mindig több van benne. Osztályzata: 8-as.
Gangl Edina: Keveset védett, de tudtuk előre, hogy ez a világbajnokság valószínűleg nem róla szól majd. A hozzáállása példaértékű, amikor szükség volt rá, mindig jól védett, és Alda 8-asában is jelentős érdeme van. Osztályzata: 7-es.
Faragó Kamilla: Első világversenye és komolyabb nemzetközi megméretése volt a budapesti világbajnokság, amelyen megfelelt, voltak jó mozzanatai. Tisztában vagyok vele, hogy nem egyszerű egy hazai rendezésű vb-n debütálni, de azt is tudom, hogy sokkal több van benne! Osztályzata: 6-os.
Garda Krisztina: Vele kapcsolatban mindig van hiányérzetem, mert az évközi teljesítményével rendre magasra teszi a lécet, bár egy klubsiker nem hasonlítható egy világbajnoksághoz. Döntő helyzetben egy fontos mozzanattal segítette a csapatot: a Hollandia elleni elődöntőben ő lőtte a fináléba a lányokat. Osztályzata: 7-es.
Gurisatti Gréta: Világversenyről világversenyre nemcsak azt bizonyítja, hogy stabil a helye a válogatottban, hanem hogy a medencében és a parton is vezéregyéniség. Nagy szerepe volt abban, hogy a döntőig meneteltünk, a fináléban pedig ő nyújtotta az egyik legjobb teljesítményt. Osztályzata: 9-es.
Keszthelyi-Nagy Rita: Nemcsak a játéktudása, hanem a csapatban betöltött szerepe miatt is a válogatott vezéregyénisége. Ami a 2017-es világbajnokságon nem sikerült, most összejött: érmet szereztünk! Az elmúlt években kifejezetten jót tett neki a csapatkapitányi poszt, ez a mostani vébén látszott talán leginkább. Ő is vezér a parton is – és talán még mindig a világ egyik legjobb játékosa! Osztályzata: 10-es.

Leimeter Dóra: A kisebb-nagyobb hullámvölgyek ellenére voltak olyan meccsek, amelyeken az ő extra teljesítménye is kellett ahhoz, hogy a csapat kimagasló eredményt érjen el. Szeretném, ha minél több meccsen képes lenne erre! Osztályzata: 8-as.
Mahieu Géraldine: „Zsuzsinak” ez volt az első világversenye nemzeti csapatunkban, ám hiába volt kellő nemzetközi tapasztalata, hamar rájöhetett arra: más szint a magyar válogatottban játszani. Nem volt neki könnyű feladat ezt a fantasztikus miliőt megszokni és a csapatunkba beilleszkedni. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy egy év múlva 8-asra javítja az érdemjegyét. Osztályzata: 6-os.
Máté Zsuzsanna: Egy Európa-bajnoki bronzérme már van, de világbajnokságon most játszott először a magyar válogatottban. Nemcsak a klubjában nyújtott teljesítményével, hanem a felkészülés alatt végzett munkájával is bizonyította, hogy köztünk a helye. Alázatos csapatember, biztos vagyok benne, hogy van még felfelé! Osztályzata: 7-es.
Parkes Rebecca: Nem véletlenül válogatták be a tokiói olimpia álomcsapatába centerposzton! A világbajnokságon is hozta ezt a teljesítményt; nem mindig látványos a játéka, hiszen kevés labdát kap, így nem is tud annyi gólt szerezni, de ezzel együtt a válogatott egyik legmeghatározóbb játékosa. Osztályzata: 10-es.
Rybanska Natasa: Szintén volt egy-két komolyabb, jól sikerült meccse, emiatt is lett annak idején magyar válogatott, de sokkal több van benne! Remélem, Párizsig fejlődik annyit, hogy a csapatunk kihagyhatatlan vezéregyénisége lesz. Osztályzata: 7-es.
Szilágyi Dorottya: A tokiói olimpián látott teljesítményéhez képest most visszafogottabb volt, bár ezt nyilván ő is érzi. Támadásban és lövőszázalékban is többet vártam tőle. Ám azt, hogy kihagyhatatlan a válogatottból, többek között a Hollandia és az Egyesült Államok elleni mérkőzésen látott védőmunkájával is igazolta. Egyértelmű, hogy támadásban több potenciál van benne! Osztályzata: 8-as.
Vályi Vanda: Az elmúlt egy-két évben ő is egyértelműen szintet lépett, és már nemcsak a ráúszások miatt kihagyhatatlan a csapatból, támadásban és védekezésben is rengeteget javult a teljesítménye. Remélem, az augusztusi Európa-bajnokságon még hatékonyabb lesz a játéka elöl és hátul is. Osztályzata: 8-as.

*** 

Nyitókép: Trenka Attila