Az első olyan magyarországi délutáni iskola, amelyben ukrán menekült gyermekek és szüleik tanulhatnak
Valahol Budapesten
Évzárót tartott az ELTE Pop Up School, az első olyan magyarországi délutáni iskola, amelyben ukrán menekült gyermekek és szüleik tanulhatnak.
Az ukrajnai háború kitörése után nem sokkal nyitotta meg kapuit a ELTE Pop Up School. A diákok kezdetben az egyetem falai között, majd májustól az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumában tanulhattak német, angol és magyar nyelvet, valamint matematikát, fizikát, biológiát, informatikát, ukrán történelmet és nyelvtant. Később már nem csak a gyerekek ülhettek be az iskolapadba: az édesanyák számára is létrehoztak egy tanulócsoportot.
A program működtetői és résztvevői számára a legfontosabb nem is a tanulás maga, hanem az volt, hogy valamelyest feledtessék az átélt szörnyűségeket a háború borzalmai elől menekülő családokkal, és ők találjanak egy közösséget, ahol biztonságban tudhatják magukat. „Fontos, hogy úgy érezzék, olyasmit csinálnak, aminek van értelme. Azt gondoltuk, ha elkezdenek tanulni, úgy érezhetik, hogy visszaszerezték az irányítást az életük felett” – mondja Kristina Kocyba, az iskola alapítója.
A szembesülés az élettel önmagában is egyfajta tanulás
Az évzáró ünnepségen színpadra szólították a tanárokat is, köztük a munkájukat önként, szabadidejükben végző magyar pedagógusokat és ELTE-s hallgatókat. A több hónapos programban mindenki fizetség nélkül dolgozott, a terv azonban az, hogy céges támogatókkal szilárd anyagi lábakra lehessen állítani a programot. Az évzáró igyekezett kifejezni az iskola másik célját: közösséget teremteni olyan emberek között, akiket így vagy úgy a háború sodort össze Magyarországon. Mivel különböző hátterű és életkorú emberekről van szó, a közös nyelv a művészet lett. A gyerekek hegedültek, zongoráztak, a végén pedig közös folklórtáncházon vehettek részt a Bihari Táncegyüttes fiatal utánpótláscsapatával.
A kultúrák közötti kapcsolatteremtést a befogadó Trefort Gimnázium is kiemelten fontosnak tartja. Szabó Éva, a programot koordináló igazgatóhelyettes elmondása alapján a Trefortba jó szociális hátterű gyerekek járnak, akiknek nem sok alkalmuk van nehéz körülmények közül érkező társakkal találkozni. Számukra ez a szembesülés az élettel önmagában is egyfajta tanulás. „A német diákcsere keretében szerveztünk közös ukrán–magyar–német játékdélutánt is, ahol a gyerekek együtt társasjátékoztak. Ezek ugyan csak morzsák, de első lépésnek nagyon jók voltak” – teszi hozzá Szabó Éva, aki szerint a közös sportolás is hamar a program szerves részévé vált.
A tanév végeztével a diákok bizonyítványt is kaptak. Ezzel kapcsolatban Yuliia Terentieva, a Pop Up iskola másik vezetője elmondta, hogy a gyerekek az elvégzett órák száma után kapták az okleveleket, mivel nem akarták őket még az osztályzást jelentő stressznek kitenni.
Olena Dankanych, az egyik édesanya szerint – aki maga is „kijárta” az iskolát – a program rendkívül komoly segítséget jelentett neki és a kislányának. Ők március 22-én érkeztek Budapestre. A kezdeti nehézségek után kislánya hamar beilleszkedett, „sok új barátja lett, ukrán és magyar gyerekek egyaránt”. Szerinte sokat segített, hogy a magyar nyelv mellett a kultúrával is megismerkedtek. A program előnyeinek megítéléséhez összehasonlítási alapja is van, hiszen „van egy 5 éves kisfiam is, aki egy magyar óvodába jár, de mivel csak ukránul tud, sokkal nehezebb helyzetben van, mint itt a nővére”.
Kocyba szerint vannak más magyarországi iskolák is, ahol futnak hasonló programok (például a piaristák, az evangélikusok vagy a Migration Aid szervezésében), ám problémát jelent, hogy a tankerületi iskolák kapnak ugyan pénzt a menekültek beiskolázására, de ez nem mindig van arányban az elvégzett munkával. „Sokszor épp azok vannak hátrányban, akik extra terhet vállalnak.” Az állami iskolák tanárai pedig eleve leterheltek. Ám sem a tanárok, sem a gyerekek hangja nem elég hangos ma ahhoz, hogy a problémát komolyan vegyék a politikusok – mondja Kocyba. Így marad a civil segítség. A Pop Up iskola évzárójának például szimbolikus pillanata volt, amikor a diákok a színpadon Kocyba testére terítették az ukrán zászlót, ezzel köszönve meg azt a munkát, amit az iskola értük tett a három hónap alatt