Az egyetem mellett dolgozó diákok száma közelít a maximumhoz
Osztály, igázz!
A munkaerőhiánnyal küzdő cégeknek és az elértéktelenedő bérekkel küzdő családoknak is jól jönnek az egyetem mellett dolgozó diákok, akiknek a száma közelít a maximumhoz.
Okozott némi megdöbbenést a különféle egyetemi karokról érkező diákmunkások olvasztótégelyének számító egyik szegedi ügyfélszolgálaton, amikor kiderült: egy régóta ott dolgozó, többször előléptetett kolléga több tízezer forintot bukik a fizetéséből, miután diplomázása után rendes állásban folytatja a munkát. Ez a történet még évekkel ezelőtt játszódott le. Azóta azok, akik a rosszabbul fizetett szakmákban végeznek, az egyre növekvő diákmunkabérek miatt egyre nagyobb valószínűséggel szembesülhetnek hasonló helyzettel. A bruttó órabérek átlaga a szakmai munkákkal együtt már eléri a kétezret – mondja Barabás Zoltán, a MISZ Műegyetemi Iskolaszövetkezet igazgatósági elnöke. Friss felmérésük szerint 1500 forintos órabér alatt a többség már munkába sem áll. Budapesten 1600-1700 forint az átlagos órabér, az Észak-Dunántúlon, Debrecenben, Kecskeméten és nyáron a Balatonon is hasonlók a számok – sorolja Majzik Nándor, a Meló-Diák cégvezetője. A Dél-Dunántúlon és Kelet-Magyarország többi részén azonban több száz forinttal is alacsonyabbak ennél – teszi hozzá.
A bruttó fizetés újabban a 25 év alattiak számára az szja-kedvezmény miatt megegyezik a nettó fizetéssel, legalábbis a minimálbér szintjéig. Barabás szerint a munkáltatók általában bruttó bér feltüntetésével hirdetnek meg munkalehetőségeket, de mivel a kedvezmény sokakat érint, akadnak, akik lenyelik azt, és alacsonyabb bruttóval foglalkoztatnak diákokat. Elmondása alapján ez a velük dolgozó munkáltatók kisebb része. Ahol mégis így tesznek, ott a diákok sokszor szemet hunynak efölött, ha jó munkalehetőséget találnak. Úgy vannak vele, hogy majd akkor foglalkoznak a problémával, ha betöltötték a 25-öt és az szja-kedvezmény megszűnésével visszaesne a nettó fizetésük. Majzik Nándor szerint őket is meglepte, hogy csak egy-két cég próbált az szja-kedvezmény benyelésével ügyeskedni. De végső soron a munkáltatóknak a bruttó bér számít, mint – változatlan – kiadás. Miközben az erősödő bérverseny és a mindenki által érzékelt inflációs hatások közepette éppenséggel nem előny, ha egy cég a fizetések lefaragásával próbálkozik.
Az egyetemista lét szerves része a diákmunka
Az Eurostudent egy 2018-as kutatása alapján nagyjából 140 ezer forintot kell összeszednie egy egyetemistának havonta, hogy meg tudjon élni – idézi fel Budai Marcell, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) sajtófőnöke. Ez a summa az infláció miatt mára minden bizonnyal jóval nagyobb. Az összeg értelemszerűen nagyban függ attól, hogy a diák – ha nem a családjával lakik – kap-e kollégiumi férőhelyet, amelyből körülbelül 57 ezer érhető el idehaza.
A diákmunka-kereslet és -kínálat egyre csak nő. Az egyik oldalról sok vállalkozás diák munkások foglalkoztatásával is enyhítené a munkaerőhiányt. A másik oldalról a diákokat a szüleik egyre kevésbé tudják támogatni az infláció miatt elértéktelenedő fizetésükből. Még a szabad felhasználású diákhitel is megdrágult, az ösztöndíjak ellenben nem nagyon emelkednek. „Bár nehéz a pandémiás évekhez viszonyítani, a ledolgozott óraszám 5-10 százalékkal növekedett a korábbi évekhez képest” – summáz Majzik Nándor, kifejtve, hogy szinte minden szektorban dolgoznak hallgatók, sokan közülük többet, mint eddig. „Magyarországon az egyetemista lét szerves része a diákmunka” – mondja Budai, kiemelve, hogy az ő nem reprezentatív felmérésükből az derült ki, hogy a hallgatók fele teljes vagy félállásban folyamatosan dolgozik a tanulmányai mellett. Az arány a felmérés elkészülte óta csak növekedhetett. Megerősíti ezt a Meló-Diák vezetője, ők is úgy tudják, hogy az egyetemisták már több mint fele rendszeresen dolgozik. Becslésük szerint úgy 120 ezer diák dolgozik évente iskolaszövetkezeteken keresztül, közülük 70-75 ezren nyáron. „Aki alkalmi munkákat végez, az is jellemzően rendszeresen dolgozik, legfeljebb nem ugyanott” – összegez.
A járvány alatt rengeteg diák munkást leépítettek. Budai azt mondja, az általuk megkérdezettek kétharmada elveszítette a megélhetését a koronavírus és a lezárások nyomán. Például sok, a fővárosban tanuló vidéki diáknak egy-másfél évre haza kellett mennie, mivel az iskolák távoktatásra álltak át. Amikor a cégek elkezdtek rájönni, hogy a járvány- és gazdasági helyzet nem fog pár hét alatt rendeződni, akkor – hiszen diákokat kölcsönözni olcsóbb és kényelmesebb is nekik – elkezdtek újra efelé fordulni. Sőt új cégek is így tettek, illetve az amúgy diák munkásokat már foglalkoztató cégek újabb munkakörökben vetették be őket. „Egyre több diákot alkalmaznának, de ennek van már egy felső határa” – emeli ki Barabás Zoltán. Egyrészt a felsőoktatásban tanuló hallgatók száma folyamatosan csökken, másrészt a hallgatókkal szemben támasztott elvárások nőnek, így már nem mindenkinek van kapacitása a tanulás mellett dolgozni is. Ráadásul az egyre több tandíjas képzés miatt a tanulmányi idő nem is nyúlhat el nagyon, hiszen akkor több tandíjat kell leszurkolni – teszi hozzá Majzik. Vagyis a fiatalok kevésbé csúszhatnak túl a képzésükkel, így kevesebb évet léteznek hallgatóként – potenciális diák munkásként. „Az egyre növekvő megkereséseket egyre nehezebb kielégíteni munkaerővel, hiába dolgozik egyre több diák, az igény még annál is jobban növekszik” – fogalmaz a cégvezető.
Az említett felmérésekből az is kiderül, hogy a diákmunkások többsége a gyakran home office-t is engedő irodai munkákat preferálja. Az irodai munkáknál sok helyütt olyannyira berendezkedtek az otthoni munkavégzésre, hogy – például a szolgáltatóközpontokban, az SSC-kben – a diákok egy része is már csak elvétve jár be az egykor telített irodákba. Szintén népszerűek a szórakoztatóipari munkák, mint a hoszteszkedés a fesztiválokon. Majzik arról számol be, hogy nyáron a legtöbben továbbra is a mezőgazdaságban és a vendéglátásban dolgoznak. Az év egészében sok embert vesznek igénybe az olyan munkák, mint az adatrögzítés, az adminisztráció, a kiskereskedelmi üzletláncok és mozik feladatai, illetve a gyárak és feldolgozóüzemek fizikai munkái.
A diákmunkák egy tetemes része alig tesz hozzá az ember pályakezdési szakmai tapasztalataihoz. Ez alól értelemszerűen kivétel, amikor valaki duális képzésben tanul, illetve a szakmai gyakorlatát tölti valahol. Több városban olvasztótégelyként működnek nagy cégek sok embert foglalkoztató munkahelyei – az ügyfélszolgálatok és üzletláncok mellett gyakran ilyenek a gyorséttermek is –, ahol a legkülönbözőbb szakok hallgatói találkoznak. A MISZ Műegyetemi Iskolaszövetkezetnél viszont azt tapasztalják a saját diák munkásaik körében, hogy aki év közben dolgozik, az 80 százalékban a szakjához kapcsolódó munkát végez. „A BME építészmérnök-hallgatói el tudnak menni építkezésekre tervrajzokat készíteni, építésvezetőnek vagy előkészítő mérnöknek, a gazdaságtudományi karról pedig el tudnak menni bankokhoz, biztosítókhoz” – sorolja a példákat Barabás Zoltán. Ugyanakkor vélhetően nem minden egyetem minden szakának hallgatói ilyen szerencsések. Budai Marcell szerint a jelenleginél sokkal több kapcsolódást lehetne találni, hogy a hallgatók valóban olyan munkát végezzenek diákként, ahol pályakezdőként használható tapasztalatot szerezhetnek az egyetem elvégzéséhez szükséges pénz mellett. A diákmunkások 25-30 százaléka végez a szakjához kapcsolódó munkát – mondja Majzik Nándor. A szakterületükön dolgozók felét jellemzően fel is veszi a cég főállásba, miután végeznek a tanulmányaikkal. Ő is a gazdasági területeket és a mérnököket említi, ahol ez gyakori, illetve az IT-s területeket – utóbbiak esetében a jól dolgozó diák munkások közül csak azt nem veszik fel alkalmazásba, aki nem akarja.