Az éghajlati változások társadalmi és gazdasági hatásai
Vihart aratunk
Gyengülő széltevékenység, de – mint az utóbbi két hónapban – erősebb viharok várnak Magyarországra (is) a globális felmelegedés következtében. Az új ENSZ-jelentés minden korábbinál sötétebben látja az éghajlatváltozást.
Illényi Balázs
Nem a memóriájuk rossz azoknak, akik nem tudják felidézni az idei szmogriadókat: 2022 első hónapjaiban valóban nem volt szükség olyan korlátozásokra, mint máskor menetrendszerűen január-február táján. Ez azonban nem a magyar gépjárműpark varázsütésszerű „kizöldülésének” köszönhető, hanem az év eleji szokatlanul intenzív széltevékenységnek. Újra meg újra erős, sőt viharos szelek szellőztették ki a szmogban „élenjáró” fővárost, de az egész Kárpát-medencét is.
Magyarországon csendesedni fog a széltevékenység
A rendhagyó légmozgásokat jól szemléltetik a János-hegyi mérőállomás adatai. A korábbi évek január-februári, óránként húsz-egynéhány kilométer körüli szélsebességátlaga az idén majdnem ötven százalékkal magasabb volt, köszönhetően annak, hogy az 59-ből 48 napon regisztráltak viharos erejű (vagyis 54 km/h-nál nagyobb) lökéseket, és több rekord is megdőlt a 100 km/h feletti tartományban. Bár a főváros belső kerületeiben nem volt ennyire szélsőséges az időjárás, a január 30-án lecsapó Malik viharciklont, a pár napra rá érkező Corrie-t, vagy az egy héttel utánuk, szintén párosával tomboló viharokat ott is lehetett érezni.
Az említett orkánerejű széllökéseket (és rengeteg anyagi kárt, Európában több helyütt halált is) okozó anomáliákért azok az Atlanti-óceán térségében keletkező viharciklonok a felelősek, amelyek különösen a téli hónapokban jönnek létre, de idén a szokásosnál is aktívabbak voltak – magyarázza Péliné Németh Csilla szélkutató, a Magyar Honvédség Geoinformációs Szolgálatának meteorológus főtisztje. Ezeknek a gyorsan kialakuló és mozgó mérsékelt övi ciklonoknak a belsejében igen nagy a nyomáskülönbség, és ha elérik Európa partjait, akkor jelentős mértékben befolyásolják a kontinens időjárását. Hogy mennyire, ahhoz a meteorológusok az úgynevezett észak-atlanti oszcilláció (NAO) indexet figyelik, amely a szubtrópusi magas nyomású (azori) és a szubpoláris alacsony nyomású (izlandi) centrumok közötti légnyomáskülönbséget mutatja. Ha az index pozitív, nagyobb az esély veszélyes viharok kialakulására.
Téli számadás
A december viszonylagos csapadékossága és a januári fagyok „mentették meg” az idei telet attól, hogy kiugróan rendhagyó legyen. Az Országos Meteorológiai Szolgálat összefoglalója szerint az évszak középhőmérséklete 2,1 Celsius-fok volt (az utóbbi évtizedben ez az átlag csak két ízben volt alacsonyabb nullánál), 1901 óta ezzel a tíz legmelegebb tél közé sem fért be. Ám míg átlagosan 22 olyan nap szokott lenni telente, amikor a hőmérő higanyszála nem emelkedik a pozitív tartományba, az idén mindössze 6 ilyen akadt. A február pedig kiemelkedően meleg volt: középhőmérséklete 3 fokkal haladta meg az átlagot. Ez a hónap egyébként hosszú távon a leginkább melegedő hónap Magyarországon – tájékoztatták a HVG-t a szolgálat munkatársai –, 1901 óta két és fél fokot emelkedett a középhőmérséklete, és négy-öt évente fordul elő az ideihez hasonlóan enyhe február. Tartós hideg és komoly csapadék viszont egyre ritkább ebben a hónapban; legutóbb 2012-ben volt rá példa.
Csapadékból is egyre kevesebb van télen. Országosan az idei szezonban csak az átlagosnak a kétharmada (77,2 milliméter) hullott, ráadásul a január a XX. század eleje óta az ötödik, míg a február a tizenhatodik legszárazabbnak bizonyult. Az orkánerejű szelek így 2022-ben porviharokat okoztak, nem pedig hófúvásokat. Mindezt a meteorológiai szolgálat munkatársai azzal magyarázták, hogy az első két hónapban igen kevés – a csapadékot rendszerint errefelé szállító – mediterrán ciklon alakult ki, viszont a Kárpát-medencétől északra elvonuló viharciklonok folyamatosan hozták az enyhébb óceáni eredetű légtömegeket, és megakadályozták az északi hideg levegő beáramlását.
A János-hegyen 127 km/h-s sebességgel átnyargaló Malik például „két örvény egyesülésével jött létre: egy szubtrópusi területről érkező, nagy nedvességtartalmú és energiájú ciklonból, illetve egy szokványos, bár intenzív mérsékelt övi ciklonból” – teszi hozzá Péliné Németh Csilla. Sok szempontból hasonlóan alakult ki 2013 decemberében az Európát végigtaroló Xavér, illetve 2017 októberében a Balatont 130 km/h-s széllel felkorbácsoló Nárcisz viharciklon.
Bármilyen szokatlan volt az idei szeles évkezdet, nem cáfolt rá a klímaváltozást kutató forgatókönyvekre. A Journal of Hydrology című szakfolyóiratban már 2012-ben figyelmeztetett egy tanulmány arra, hogy fél évszázad alatt mindkét féltekén, a trópusokon és a közepes földrajzi szélességeken is folyamatosan csökkent a szélerősség, összesen átlagosan 2,5 km/h-val (összehasonlításképpen: az éves szélsebességátlagok Magyarországon 7–15 km/h között változnak). Ezzel párhuzamosan ugyanakkor – akárcsak a csapadék vagy a hőmérséklet terén – gyakoribbak lettek a szélsőségek. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) előrejelzése szerint közepes biztonsággal állítható, hogy hosszú távon Észak- és Közép-Európában egyre gyakrabban, egyre erősebb viharok pusztítanak majd. Hasonlóak a február közepén Északnyugat-Európában 17 halálos áldozatot követelő, 200 km/h-s lökéseket is produkáló Eunice viharciklonhoz.
A Kárpát-medencét vizsgáló regionális klímamodellek is azt valószínűsítik, hogy Magyarországon csendesedni fog, de szélsőségesebbé válik a széltevékenység: több évtizedes távlatban télen ritkulnak majd a nagy szélsebességű napok (így tovább ülhet meg a környezetéhez képest sűrűbb hideg levegő a Kárpát-medencében), a többi évszakban, különösen nyáron viszont az emelkedésük várható – foglalja össze Péliné Németh Csilla. Ezt támasztják alá az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság éves jelentései, amelyek szerint országszerte egyre többször kell viharkárok miatt kivonulni.
Mindez azt is jelenti, hogy Európa nagy részén csökkenni fog a szélerőművek által előállítható energia mennyisége, ráadásul a termelés kevésbé lesz egyenletes. Igaz, a modern rotorok olyan magasságban forognak (150-200 méter), ahol ez a csökkenés kevésbé érzékelhető. Más kérdés, hogy a hazai megújulóenergia-termelést nem ezért érinti kevésbé a szélcsendesedés, hanem mert a kormány 2010 óta gyakorlatilag ellehetetlenítette a szélerőművek telepítését. A különféle korlátozások mellett 2016-ban például előírta, hogy a települések tizenkét kilométeres körzetében nem lehetséges szélturbinát felállítani, vagyis Magyarországon erre sehol sincs lehetőség.
A klímaváltozás súlyosabban érinti a szegényebb néprétegeket
A szélviharok erősödése egyébként csak egy azon környezeti tényezők – aszályok, áradások, tengerszint-emelkedés, hőhullámok – közül, amelyek meg fogják keseríteni az emberiség életét a következő évtizedekben. Ezekre ismételten, de minden eddiginél drámaibb hangú jelentésében figyelmeztetett a múlt héten az IPCC. A testület 34 ezer kutatás adatait összegezve jelezte, hogy talán ez az évtized az utolsó pillanat („időablak”), amikor hathatós cselekvéssel meg lehet akadályozni a földi klíma visszafordíthatatlan és kontrollálhatatlan megváltozását.
A bolygó lakosainak közel fele már most is a klímaváltozás szempontjából különösen veszélyeztetett vidékeken él, ha pedig az átlaghőmérséklet-növekedés eléri a 2 Celsius-fokot az ipari forradalom óta (jelenleg 1,1-nél tartunk), további kétmilliárd ember kerül a veszélyzónába. Ez a hétköznapokban azt jelentené például, hogy a Föld lakóinak mostani egyharmada helyett a háromnegyede szenved majd halálos hőhullámoktól, és milliárdnyian lesznek kénytelenek menekülni a tengerszint emelkedés elől.
A jelentés a korábbiaknál sokkal komplexebben vizsgálja az éghajlati változásokat, és mutat rá azok társadalmi és gazdasági hatásaira, köztük arra, hogy a klímaváltozás mennyivel súlyosabban érinti a felmelegedésért nem felelős, szegényebb néprétegeket. Másik újdonsága, hogy a kibocsátás megelőzése mellett nagy figyelmet szentel a már most is elkerülhetetlen változásokhoz való alkalmazkodásnak. Kiemeli például, hogy sem a hőhullámok elleni légkondicionálók, sem a tengerárak elleni falak nem oldják meg a problémát, sőt inkább rontanak rajta.