Az áremelkedés és az elégedetlenség sem ismer határokat
Van sapkájuk
Bár az Orbán-kormányéhoz hasonló átfogó rezsicsökkentést nem kínálnak, fejlett és fejlődő országok egész sora igyekszik különböző intézkedésekkel mérsékelni az infláció hatását a lakosságra, ami további eladósodással jár.
Nagy Gábor
Apénzügyi év áprilisi kezdetétől a lakossági földgázszámlára Nagy-Britanniában meghatározott ársapka soha nem látott mértékben, 54 százalékkal emelkedik. A földgáz- és árampiacot felügyelő hatóság, az Ofgem számításai szerint ez évi 693 fontos (314 ezer forintos) növekedést jelent, így egy átlagfogyasztó 1971 fontot (900 ezer forintot) fizethet egy évben a földgázért. Rishi Sunak pénzügyminiszter támogatást nem kínál az érintett 22 millió háztartásnak, csak azt, hogy októberben mindenki 200 font egyszeri kedvezményt kap, ám ezt a következő években részletekben vissza kell fizetni.
A korábban a karanténintézkedések elleni tiltakozásokban megmutatkozó társadalmi elégedetlenség az utóbbi hetekben az elszabaduló infláció miatt jelentkezik, s különösen az energia– és üzemanyagárak emelkedése dühíti a lakosokat. Akik egyben választópolgárok is, így a kormányok egyre-másra hoznak olyan döntéseket, amelyek nem annyira átfogóak és hosszú távúak ugyan, mint az Orbán-kormány által politikai csodafegyverként használt rezsicsökkentés, ám mégis költségvetési intézkedésekkel próbálnak gátat szabni a piaci folyamatoknak.
A sárgamellényesekkel szemben négy éve engedményekre kényszerült Emmanuel Macron francia államfő is úgy fordult be az elnökválasztási kampány finisébe, hogy elrendelte: az állami ellenőrzés alatt lévő EDF áramszolgáltató legfeljebb 4 százalékkal emelheti a nagykereskedelmi árat, és az ebből eredő veszteségét megtéríti neki a költségvetés. A halászhajók és a teherautók négy hónapig kedvezményt kapnak az üzemanyagárból, továbbá 3 milliárd eurós állami alapot hoztak létre, amiből vállalatokat támogatnak földgáz- és áramszámlájuk kifizetésében. Németországban az alkalmazottak egyszeri 300 eurós energiaszámla-támogatást kapnak, a családok pedig gyerekenként további száz eurót – ez utóbbi az alacsony jövedelműek esetében duplázódik.
Görögországban a traktorosok és a teherautó-sofőrök utakat álltak el tiltakozásként, Spanyolországban még autógumikat is égettek, és 23 ezer rendőrt kellett mozgósítani. A válasz mindkét országban az üzemanyag és az energia árából adott kedvezmény, illetve egyszeri támogatás volt, mert az akciók logisztikai fennakadásokkal fenyegettek, azzal, hogy nem jut el az élelmiszer a boltokba, ami csak tovább növelné az elégedetlenséget. Olaszországban a lakossági áram 55, a földgáz 42 százalékkal drágult, és a technokrata Mario Draghi kormánya 4,4 milliárd eurós kompenzációs csomagot jelentett be, aminek részeként 5,2 millió alacsony jövedelmű családnak maximálják az energiaszámláját, és átmenetileg literenként 25 eurócenttel csökkentik a benzin jövedéki adóját. Az intézkedések jelentős részét a Draghi szerint extraprofitot kasszírozó energetikai cégekre kivetendő különadóból finanszírozzák.
egy átlagfogyasztó 1971 fontot (900 ezer forintot) fizethet egy évben a földgázért
Ahogy az áremelkedés, az elégedetlenség sem ismer határokat. Az ukrajnai agresszió miatt Oroszországra kivetett nyugati szankciók globális hatását mutatja, hogy az olajár emelkedése és a műtrágya drágulása miatt a konfliktustól távoli Peruban olyan súlyos zavargások törtek ki, hogy a fővárosban, Limában átmenetileg szükségállapotot kellett elrendelni. A drágulás mellett súlyos élelmiszerhiány, annak következtében pedig éhséglázadások törhetnek ki azokban az észak-afrikai és ázsiai országokban, amelyek legfontosabb búzaszállítója Oroszország és Ukrajna volt. És azoknak a kormányoknak pénzük sincs arra, hogy valamiképp kompenzálni tudják a drágulást, vagy mérsékelni a fenyegető hiányt.
A világ legnagyobb gazdaságában, az USA-ban is politikai kérdéssé vált az üzemanyagár, aminek külön bekezdést szentelt rögtön az Ukrajna elleni orosz támadás napján mondott beszédében Joe Biden demokrata párti amerikai elnök. A minap pedig bejelentette, hogy az ország stratégiai olajtartalékából hat hónapig napi egymillió hordót (1 hordó = 159 liter) szabadítanak fel. Ez példa nélküli lépés, ám annak fényében érthető, hogy Biden nem rögzítheti úgy az üzemanyag árát, ahogyan Orbán Viktor egy tollvonással megtehette. A kimondott cél az, hogy a normál benzin gallononként (3,8 liter) átlagosan 4,23 dolláros ára (ez literenként 390 forintnak felel meg) 10–35 centtel csökkenjen. A Fehér Házban tisztában vannak ugyanis azzal, hogy a novemberi félidős kongresszusi választáson a demokraták súlyos vereséget szenvedhetnek, és a kongresszus mindkét házában elveszíthetik a többségüket, ha nem sikerül megfékezni az egy éve gallononként még csak 2,87 dollárba került benzin drágulását. Az USA a mintegy százmillió hordós napi globális olajfogyasztás ötödét nyeli el, és ennek a mennyiségnek a 40 százalékából készül benzin, aminek az ára kulcskérdés az autóhasználatra épülő társadalomban. Washington egyelőre nem nyúl az üzemanyag szövetségi jövedéki adójához, ami gallononként 18,4 cent. Az egyes szövetségi államok azonban igyekeznek kihasználni a nagyobb mozgásterüket, mert átlagosan gallononként 31 centet vetnek ki. Egymás után jelentik be, hogy 30–60 napra eltekintenek a jövedéki adótól.
A rezsicsökkentő és kompenzációs intézkedéseknek azonban súlyos áruk van. A gazdag országok alaposan kiköltekeztek a járványkezelésben, könnyű kézzel növelték költségvetési hiányukat és az államadósságukat, ami most tovább duzzad – még az EU is felfüggesztette a mindkettőt korlátozó maastrichti kritériumok alkalmazását. A Capital Economics kutatóintézet előrejelzése szerint az eurózóna 19 tagállamának átlagos költségvetési deficitje, nagyrészt a támogatásoknak tulajdoníthatóan, az idén a GDP 4,5 százalékára nőhet. A finanszírozása pedig a szigorodó monetáris körülmények és emelkedő kamatlábak közepette súlyosbítja a kormányok terheit. A már most is fizetési nehézségekkel küzdő országokban – például Argentínában és Pakisztánban – pedig akár államcsőd közeli helyzetet is előidézhet.