Az anozmia a legtöbb betegnél csak időleges
Szaglástalanság
A koronavírus-betegség részben azért terjed ilyen hatékonyan az emberi társadalomban, mert alig van egyedi tünete. A köhögő, tüsszögő, lázas fertőzöttek tüneteit rengeteg vírus okozhatja. A szerencsésebbek egyszer megfázásos tünetekkel (vagy tünetek nélkül) megússzák, és teszt nélkül senki nem tudja megmondani, hogy enyhe covidjuk volt-e, vagy más nátha jellegű betegségük. Egy tünetcsoport azonban elkülönül ezektől: a szaglás és az ízlelés képességének elvesztése. Bár más megfázásnál is csökken a szagérzékelés, teljesen a covid előtt nagyon ritkán szűnt meg. És most már kezdjük érteni, hogy miért van ez.
MOLNÁR CSABA
A covidbetegek 30–75 százalékát érintheti a szaglásképesség részleges vagy teljes elvesztése. Bár ez a tünet a járvány korai időszakában jellemzőbb volt (vagyis a kezdeti variánsok jobban kiváltották), mindmáig tapasztalják bizonyos fertőzöttek. A szaglásvesztés (tudományos nevén anozmia) a legtöbb betegnél csak időleges, de sokszor nem csupán az akut fertőzés időszakára korlátozódik, hanem esetenként a vírus szervezetből való eltűnése után még akár fél évig sem áll vissza a rendes szaglás. Bár azt gondolhatjuk, hogy ez a tünet nem túl jelentős (és kétségtelenül veszélytelenebb, mint a tüdőgyulladás, a citokinvihar és társaik), ugyanakkor súlyosan ronthatja a beteg életminőségét. Amikor az ember nem érez szagokat, akkor jön rá igazán, hogy mennyire is fontos volt a szaglás az életében.
Közkeletű tévhit, hogy az ember szaglása „elcsökevényesedett” az állatokéhoz képest. Hogy ebben mennyi az igazság, az attól függ, hogy mit tekintünk „érzékeny” szaglóképességnek: azt, ha kevés szagmolekulát is érzékelni tudunk, vagy azt, ha egymástól alig különböző molekulák szagát is el tudjuk különíteni egymástól. Az első esetben természetesen az ember orra nem összevethető például a kutyákéval vagy a cápáéval. Ugyanakkor a szaglás „felbontásában”, vagyis a különbözőként érzékelt szagok számában az ember az élvonalba tartozik. Több kutatásban is próbálták megbecsülni, hogy az ember szaglóreceptorai hányféle különböző molekula szagát tudják elkülöníteni, de nem igazán sikerült: az biztos, hogy a szám csillagászati.
A szagok rendkívül fontos szerepet játszanak az ember érzelmi és memóriaműködésében, illetve legfőképpen ezek közös halmazában: az emocionális reakciót kiváltó emléknyomok rögzülésében és előhívásában. Mindenki képes felidézni olyan szagokat, illatokat, amelyek valamilyen rendkívül erőteljes emlékhez csatlakoznak (egy parfüm illata, a nagymama főztje, a régi bútorok lakkjának illata). Emellett a szagérzékelésnek fontos gyakorlati szerepe is van, általa értesülünk az ömlő gázról, a tűz okozta füstről vagy a romlott élelmiszerről. Szóval a szaglás elvesztése egyáltalán nem lekicsinylendő következménye a covidnak.
A Cell folyóiratban a napokban közölték a New York-i Columbia Egyetem kutatói az egyik első átfogó tanulmányt a covid szaglásrontó hatásának mechanizmusáról, és ebből kiderült, hogy a hátterében (mint ahogy ez oly sok más, egymással látszólag nem összefüggő betegség esetében is így van) a gyulladás áll, írja a Scientific American. Konkrétan a SARS-CoV-2 vírus olyan súlyos gyulladást vált ki a szaglóhám sejtjeiben, hogy az ellehetetleníti a szaglásért felelős idegsejtek ingerülettovábbítását. Vagyis leáll a szaglás. A kutatócsoport egy másik vizsgálatából az is kiderült, hogy hasonló gyulladásos folyamatok állnak sok tünet hátterében is, amelyek a long covidnak (hosszú covidnak) nevezett tünetegyüttest jellemzik. Ahhoz, hogy erre rájöjjenek, coviddal fertőzött hörcsögöket kellett etetniük Cocoa Krispies csokis gabonapehellyel. Tényleg.
A kutatók három hörcsögcsoportot képeztek. Az egyik csoportot megfertőzték a koronavírussal, a másodikat infl uenzavírussal (ami a szokványos légzőszervi fertőzést reprezentálta), a harmadik csoport pedig placebót kapott. Ezután 10 óráig éheztették a hörcsögöket, ami egy gyors anyagcseréjű
rágcsáló számára maga az örökkévalóság élelem nélkül, vagyis utána nagyon éhesek lesznek. Az almuk alá eldugtak eldugtak Cocoa Krispies gabonapelyhet, amit a hörcsögök egyszerűen imádnak. Az influenzás és a placebós hörcsögök egy-két másodperc alatt rátaláltak a gabonapehelyre a szaga alapján, de a covidos hörcsögöknek fogalmuk sem volt róla, hogy érdemes bármit is keresniük (mert nem éreztek szagokat), és nem is találták meg a gabonapelyhet. Általában a 14. napra állt vissza a szaglásuk az eredeti szintre.
Ezáltal kiválasztották a szaglásképességüket vesztett hörcsögöket, majd sejteket izoláltak az orrüregükben lévő szaglóhámból, és azokban „egy sejtszekvenálással” meghatározták az örökítőanyagot. Amint a neve is mutatja, ez a módszer nem több millió sejt DNS-ét vagy RNS-ét elemzi, hanem egyetlen sejtét. Ezáltal meghatározható, hogy mely sejtek fertőződtek coviddal, és mit okozott bennük a fertőzés. A szaglóhám szövetét alapvetően kétféle sejt: támasztósejtek és szaglóreceptorok alkotják. Kiderült, hogy a covid a támasztósejteket fertőzi, és a fertőzés első két napjában a támasztósejtek több mint fele elpusztul. Ez önmagában is drasztikusan rombolja a szaglóhám struktúráját (és így a funkciót is), de a pusztulásuk közben heves gyulladást váltanak ki, és ez szünteti meg gyakorlatilag a szaglóképességet.
A gyulladás következtében ugyani az ott maradó (és ép, hiszen őket a covid nem fertőzi) szaglóreceptor-idegsejtek nem tudnak a szaglással foglalkozni. Normális körülmények között a fehérjetermelésük 80 százaléka a szagérzékeléshez szükséges alkatrészek gyártásával foglalkozik. Amikor azonban mindent elárasztanak a gyulladási molekulák, az idegsejtek kénytelenek vészhelyzeti módba kapcsolni, és a betegség elleni védekezéshez szükséges fehérjéket kezdenek termelni. Vagyis a szaglás funkciója másodlagossá válik számukra, és le is áll (vagy jelentősen gyengül). Szerencsére ez a folyamat visszafordítható, a halott támasztósejteket eltávolítják az immunrendszer takarítósejtjei, és előbb-utóbb létrejönnek az új támasztósejtek.
Ugyanez a gyulladásos folyamat állhat a hosszú covid hátterében is. Egy másik kísérletben nemcsak a szaglóhám sejtjeit, hanem az összes fontosabb szerv és a különböző agyterületetek sejtjeit is megszekvenálták. Azt találták, hogy a gyulladás okozta változások az agyban is jelentősek, és akár hónapokkal a fertőzés elmúlása után sem áll vissza az agysejtek anyagcseréje az egészséges állapotra. Ezek a változások akadályozzák a neuronok normális működését, ami minden életműködésre hatással lehet. Ráadásul ezen idegsejtek állapota aggasztóan hasonlít a neurodegeneratív betegségekben (Alzheimer-, Parkinson-kór, ALS) jellemző kórképre, vagyis nem kizárható, hogy maradandó károsodást szenvednek.
Vagyis az immunrendszer túlzott reakciójának kulcsszerepe lehet a szaglás elvesztésében és a hosszú covidban is. Ez azért rossz hír, mert az immunológiai betegségeket nagyon nehéz kezelni. Ha gátoljuk az immunrendszer működését, azzal kitesszük a beteget a fertőzések veszélyének, hiszen az immunrendszer normális működése létszükséglet. A kutatócsoport jelenleg számos hatóanyagot próbál ki a covidos hörcsögökön, hogy melyik gátolja esetleg a hosszú covid, illetve a szaglásvesztés kialakulását.