Kinyújtott lábbal lépdelünk lefelé, és derékszögben hajló térddel jövünk visszafelé a feldebrői Szent Márton-templom közepén, olyan nagy lépcsők vezetnek le az altemplom elfalazott előterébe.

– Aki oda le tudott menni, bepillantást nyerhetett a szakrális térbe – mondja
Lénárt Gabriella. A templom idegenvezetője nem túloz, amikor az „egyedülálló” szót használja az épület kapcsán.

Hiszen bár látszólag egy alig több mint ezerfős hevesi község XVIII. századi templomába érkeztünk, benne aranyozott, barokk oltárdíszekkel, valójában egy XI. században épült, a keleti kereszténység építészeti jegyeit mutató, királyi nagyságrendű szentélyben vagyunk. Az épületet kétszer alakították át a történelem során úgy, hogy az teljes szerkezeti, alaprajzi átrendezéssel járt együtt, és ahogy Lénárt Gabriella fogalmaz, „mivel akkoriban nem volt műemlékvédelem”, így az átépítések nyomait megnézhetjük napjainkban is. A XII–XIII. században az eredetileg öthajós centrális teret háromhajós hosszházas térré alakították. A török időkben a templom kigyulladt és leégett. Az akkor itt élők el is hagyták ezt a régi, honfoglalás korából eredeztethető települést, amely aztán az 1700-as évek elején népesült be újra. A megrongálódott épületet a XVIII. században Grassalkovich I. Antal kegyuraságának jóvoltából a ma is látható barokk templommá építették át.

Történetében a legizgalmasabb fordulat a XIX. században következett be: 1865-ben Henszlmann Imre fedezte fel a közönség elől elzárt kriptát az altemplomban, 1897-ben pedig meg is kezdik az első feltárásokat. A legutolsó kutatási időszak 1972-től 1982-ig tartott, közben teljesen helyre is állították az épületet: 1983-ban adták át. A szakemberek az Aba nemzetséghez, Aba Sámuel királyhoz kötik a templom építését. A kutatás során bebizonyosodott, hogy az altemplom és a felső templom egy időben, egyetlen építészeti koncepció alapján készült, sírtemplomnak épült.

– Miért fontos mindez? – teszi fel a kérdést idegenvezetőnk, és mindjárt meg is válaszolja.
– Azért, mert a négyzet alaprajzú centrális épületek leginkább Keleten voltak jellemzők, míg az altemplomok építésére főleg a nyugati keresztény építészetből találhatunk példákat. Itt mindkettő jelen van: ez a templom egész Európában egyedülálló.

Azaz a bevezetőben említett, az altemplom felé vezető széles, meredek, reprezentatív lépcsősor is teljesen egyedi. Itt valóban csak benézni lehetett a két kör alakú ablakocskán a szentként tisztelt személy sírjára, az oltárra, a Krisztust ábrázoló freskóra. Ez pedig már épp elég ahhoz, hogy kortalan mélység telepedjen a betekintőre.

– De képzeljék el, milyen lehetett itt régen egy szentmise! Feltételezhetően kezdetben görög, később latin nyelven celebrálták, az altemplom pedig úgy felerősítette a hangot, hogy a felső templomtérben hallgathatták a hívek! Ilyen pompás itt az akusztika – visz minket vissza az időben Lénárt Gabriella.

A századokkal ezelőtt élt hívekkel ellentétben mi lemehetünk az altemplomba, melyet idegenvezetőnk úgy mutat be, mint Feldebrő legcsodálatosabb szakrális terét. A szenteket, prófétákat, angyalokat és bibliai jeleneteket, így például Káint és Ábelt, valamint a főoltár felett Jézus Krisztust ábrázoló freskók itt eredeti, de konzervált állapotukban mesélnek nekünk a régmúltról. Így tesznek az egymással szemben álló oltárok ereklyetartó mélyedései, ahol lehet, hogy Szent István királynak a bizánci császártól kapott Szent Kereszt ereklyéjét tartották, vagy a sír, amelyben feltételezések szerint Aba Sámuel király feküdt, s ahonnan elszállíthatták a vélhető végső nyughelyére, a közeli Abasárra. Oda, ahol most a Magyarságkutató Intézet folytatott feltárásokat, bízva abban, hogy megtalálják harmadik királyunk sírját. Lénárt Gabriella pedig abban bízik, hogy méltó helyére kerülhet majd történelmünkben Aba Sámuel személye is, „hogy egy olyan férfi képe bontakozik ki, aki igazi harcostársa volt Szent István királynak, no meg folytatója munkájának, akit a magyarság királyi rangra emelt, s akit halála után népének tisztelete övezett”. És persze helyére kerül a feldebrői templom is, amely vezetőnk szerint „olyan szakrális hely, ahol a XI. századtól napjainkig
imádkoztak, imádkoznak a hívek”.

– Az altemplomban kicsit távolabb kerülhetünk a mai világtól, hiszen idelent tér erő sincs. Itt gondolhatunk a régi korok embereire is, a szerzetesekre, akik a templom feladatait látták el, a falfestőkre, kőfaragókra. Generációk munkájában gyönyörködünk ma. Vagy gondoljunk bele abba, hogy a történelmünket alakító uralkodóink és családjaik közül kik járhattak e falak között! Ha Aba Sámuelt vesszük, ő az ország második leghatalmasabb embere volt. Benősült a fejedelmi családba, a felesége Géza fejedelem lánya volt, vagyis Szent István király sógora lett.

– Hetente, havonta körülbelül hányszor jön ide? – kérdezzük.

– Én? Naponta többször! – pontosít derűsen Gabriella. Majd némi hallgatás után hozzáteszi, kiváltságnak tartja, hogy vigyázhat erre a templomra.