A német vásárlók egyre gyakrabban szembesülnek azzal, hogy az étolaj helyén csak üres polcok fogadják őket a boltokban. Áprilisban különösen erőteljesen, 72,3 százalékkal emelkedett a növényi olajok termelői ára az előző év azonos időszakához képest, februárhoz képest pedig 25,6 százalékkal lettek drágábbak. Luxusétel lett a sült krumpli is, az étolajhiány miatt több német vendéglő levette az étlapjáról. A szűkös készletek miatt megváltoztatják a csipsz és a sült krumpli összetételét az Egyesült Királyságban, és mennyiségi korlátozást vezettek be az üzletekben. Az orosz–ukrán háború egyre súlyosabb napraforgó- és étolajhiányhoz vezet, hiszen a világ napraforgóolaj-exportjának bő háromnegyedét Ukrajna és Oroszország adja, és ebből Ukrajna biztosítja az összes export felét. A helyzet rövid távon biztosan nem fog javulni, a háború sújtotta Ukrajnában a termelők idén tavasszal legalább 40 százalékkal kevesebb napraforgót tudnak csak vetni.
Miután a vendéglátásban és az élelmiszeripar szinte minden területén nélkülözhetetlen az étolaj, a nagy nemzetközi gyártók mellett a kisebb vállalkozások is azt fontolgatják, hogy amíg a kínálat nem áll helyre, áttérnek a repce-, pálma-, szója-, sőt akár az olívaolajra. – Ha az orosz–ukrán háború nem fejeződik be viszonylag hamar, valóban számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy bizonyos élelmiszer-készítményekben a napraforgóolaj helyett valamilyen helyettesítő terméket, repce- vagy pálmaolajat kell majd alkalmazni – mondta lapunknak Éder Tamás. A Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének elnöke azonban még nem hallott olyan magyarországi élelmiszeripari cégről, amelynek ezt már meg kellett volna lépnie.
Németország átlagosnál nagyobb ellátási problémáit magyarázza, hogy napraforgóolaj-szükségletének 94 százalékát importból fedezi. Hazánk ebből a szempontból sokkal jobban áll, ugyanis olyan nagy mennyiségben állítunk elő napraforgóolajat, hogy elméletileg nem okozhat problémát az önellátás, sőt, nettó exportőrök vagyunk. Idehaza a legkézenfekvőbb alternatíva a repceolaj, ezért a pálmaolajjal való helyettesítés nem mondható magyar problémának. Ám ha utóbbit a nemzetközi gyártók még szélesebb körben használják termékeikben, újra fellángolhatnak a viták az előállítása körül.
A világban évente elfogyasztott étolaj mennyisége közel 210 millió tonna, ebből 74 millió tonnát tesz ki a pálmaolaj, amelynek termelése ökológiai katasztrófával fenyeget a környezetvédők szerint. A testápolási termékekben, valamint az élelmiszerekben sokoldalúan és olcsón használható pálmaolaj (pálmazsír) ugyanis olyan kelet-ázsiai országokból származik, ahol az ültetvényekhez szükséges területeket jelentős részben erdőirtással szerzik meg. A trópusi erdők felégetése az üvegházhatású gázok terjedésén túl olyan fajokat fenyeget, mint az orángutánok, az elefántok és a tigrisek, a kitermelésnél pedig gyakran gyerek- vagy kényszermunkát alkalmaznak. A gyártók, a szállítók és a kereskedők a problémát több-kevesebb sikerrel úgy próbálják áthidalni, hogy kidolgozták a fenntartható pálmaolaj-termelés kritériumrendszerét, és a szövetség tagjai vállalják, hogy csak az így minősített olajat szerzik be vagy forgalmazzák.
Idehaza a hatósági árstop – februártól hét termék árát kellett a tavaly októberire csökkenteniük a kiskereskedőknek – miatt a boltok polcain egyelőre nem látszik, hogy egyetlen hónap alatt negyedével ugrott meg a növényi olajok ára a világpiacon a háború miatt. Ennek ellenére beindult a felvásárlási hullám, sokan igyekeznek bespájzolni az immár július elsejéig rögzített árú, literenként 700-800 forintos termékből. Gyakori, hogy minden egyes bevásárlásnál vesznek az emberek néhány liter olajat, és nem is kalkulálnak rosszul: a termék akár 16 hónapig is eltartható, és Raskó György agrárközgazdász szerint mostanra egyből csaknem a duplájára – literenként mintegy 1000–1200 forintra– drágult volna, ha a kormány április 27-én nem jelentette volna be a május elsején lejáró árbefagyasztás két hónappal való meghosszabbítását. A Portfólió kiszámolta: ha május elejére megszűnt volna a hatósági ársapka, akkor a csirkemell kilónkénti ára megközelítette volna a 2000 forintot, 1 kiló finomlisztért 270 forintot, egy liter UHT tejért pedig vélhetően több mint 320–330 forintot kellett volna adni.
Érdekesen alakulhat még a sertéscomb ára, ugyanis már az is meglepő volt, hogy bekerült a hatósági áras termékek közé. – Amikor bevezették az árstopot, az élő sertés ára körülbelül ugyanott állt, mint októberben, ezért eddig talán a sertéshús piacára volt a legkisebb hatása a kormányzati intézkedésnek – magyarázta Éder Tamás. Így a hatósági árak bevezetése óta a sertéscomb fogyasztói ára értelemszerűen stagnál (kilónként 1400 forint körüli szinten), igaz, a karaj – 1800 forintos kilónkénti árral – drágább lett. Ám az elmúlt nyolc hétben drasztikusan, több mint 60 százalékkal (350 forint környékéről 580–600 forint közé) nőtt az élő sertés ára a piacon. Ilyen gyors áremelkedésre évtizedek óta nem volt példa.
– Ez már kezd beépülni a tőkehús-értékesítés árába, amiben nincs semmi csoda, régóta esedékes volt a drágulás – jegyezte meg Éder Tamás. Az élő sertés ára ugyanis tavaly még rendkívül alacsony volt az európai túlkínálat miatt, ami abból fakadt, hogy Kína kezdte visszapótolni a nagy afrikai sertéspestis- (ASP-) járvány miatt megritkított állat állományát, így kevésbé volt vevő az európai húsra. A piac egyből korrigált: az európai tenyésztők kevesebb kocát állítottak be, kisebb lett a felajánlott mennyiség is, ennek tulajdonítható a meredek áremelkedés. A szakember szerint ezzel került arra a szintre az élő sertés ára, amely mellett a tenyésztők többségükben képesek fedezni az önköltségeket, bár jelentős eredményük még így sem keletkezik. A háború hatására további 20–40 százalékkal nőttek a gabona- és takarmányárak is. Ezt a drasztikus önköltség-növekedést a magyar fogyasztó még nem tapasztalja a boltokban, de előbb-utóbb szembesül ennek hatásával is.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/18. számában jelent meg április 29-én.