Mire vállalkoznak?

A színházi élet, a könyvpiac, a sajtó, a felsőoktatás és a vállalati kultúra is szegényedhet a kata-szigorítás miatt, a vevők terhelhe­tősége ugyanis véges.

OLÁH TAMÁS

Tarnay Kristóf Ábel

„Én azt mondanám minden színésznek, hogy tanuljon meg lovagolni.” A lovas színházak és történelmi filmek busás állami támogatására utalva ezt javasolja Martinkovics Katalin, a szegedi Thealter színházi fesztivált szervező MASZK Egyesület alelnöke azoknak a kollégáinak, akik a jövőben nem számlázhatnak a kisadózó vállalkozások tételes adója, a kata szabályai alapján. A kiűzetés a kisadózásból leginkább a nem kőszínházban dolgozó színházi szakembereket érinti, a színészektől a technikusokon át a dramaturgokig. A független színházi területen az előadások többsége projektalapú, alkalmilag együtt dolgozó stábokkal, amelyek tagjai – alkalmazotti keret híján – vállalkozóként számláznak – márpedig ezt katásan szeptembertől csak magánszemélyekkel szerződve tehetnék.

Sokan – főleg fiatalabbak – nincsenek abban a helyzetben, hogy ők szabják meg, mennyiért vállalnak el egy-egy munkát, és az esetek többségében az előadásokat befogadó színházak sem tudnák annyival növelni a gázsikat, hogy abból a más adózási formával megnövekvő adóteher és a bevallások bonyolultsága miatt szükségessé váló könyvelőnek fizetendő díj is kijöjjön – akiknek többsége ráadásul árat is emel a saját terheinek növekedése miatt. A független társulatok és befogadószínházak szűkös és kiszámíthatatlan támogatásokból és egyre fogyó jegybevételekből élnek, most pedig még a rezsiköltségek emelkedése is fokozza a tervezhetetlenséget – összegez Martinkovics. Végső soron a nézők is rosszul járnak az adóemeléssel, mert vagy drágábban tudnak majd elmenni színházba, vagy nem is lesz hova beülni a kínálat szűkülése miatt. Mivel az egyesületi alelnök szerint a publikum nem terhelhető már tovább, végül a szakmának kell majd kevesebb pénzből megélnie.

Hasonló helyzet állhat elő a könyv­piacon. Drágulhatnak a külföldi művek, s a kiadók kétszer is meggondolják majd, melyik idegen nyelvű könyvet érdemes kiadni magyarul, mivel eddig a műfordítók többsége is katázott. Különösen igaz ez azokra a nyelvekre, amelyekről csak ritkán akad fordítanivaló. Az ilyen munkákat eddig egyéb projektjeik vagy főállásuk mellett végezték a szakemberek, ez most vélhetően ellehetetlenül. Lehetne ugyan a katázás helyett megbízási szerződéssel alkalmazni a fordítókat, csak éppen nem éri meg. „Ha mondjuk perzsáról kell lefordítani egy művet, valószínűleg nem lenne kifizetődő hosszabb távú szerződést kötni” – érzékelteti a piaci rögvalóságot Sipos Ferenc Norbert műfordító. „Az sem reális, hogy mindenkit alkalmazzanak a kiadók, hiszen van, akinek a munkáját évente egyszer veszik igénybe. Aki eddig görög drámákat fordított, annak nem fognak odaadni egy sci-fit” – magyarázza. Szerinte a régebbi motorosok némi eséllyel próbálhatnak kiharcolni maguknak ugyanannyi nettó jövedelmet, amennyihez korábban, kisadózóként jutottak, de azok, akik rövidebb ideje vannak a pályán, nincsenek ebben a helyzetben. A magyar irodalmat is érintheti a drágulás, hiszen a szerzők, lektorok, szerkesztők is gyakran katáztak.

„Nem adóelkerülésről van szó, hanem egy sajátos élethelyzetről és foglalkozásról” – veszi védelmébe Kocsi Ilona, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke saját szakmájának eddig katázó képviselőit. Mint mondja, a változtatás mindenkit érint, aki nem főállásban, hanem amellett vagy szabadúszóként dolgozik a médiában. Összességében biztosan több ezer szakmabelit sújt a mostani szigorítás. A sajtómunkások ráadásul más, költségigényesebb hivatásokkal szemben alig tudnak az adóalapjukat csökkentő kiadásokat felmutatni. S a kiadók is nehéz helyzetben vannak a nyomdai árak, terjesztési költségek emelkedése miatt, ezért alig néhányan lehetnek azok, akiket a korábbi vállalkozói státusz után állandó foglalkoztatottként tudnának alkalmazni. „Sok kiadó a lét és a nemlét határán lavíroz most is” – fogalmaz a MÚOSZ-elnök.

A lét és a nemlét határán

Nem járnak jobban az egyetemi óraadó oktatók sem. Jó ideje elterjedt, hogy bizonyos – főleg gyakorlati – kurzusokat szaktekintélynek számító meghívottak tartanak, vállalkozóként. Bár az alapképzésben a kancellári rendszer 2016-os bevezetése óta már nem jellemző ez a megoldás, a mesterszakokon és a szakirányú továbbképzéseken továbbra is az. Ez a helyzet pedig leginkább a tandíjak emelésével kezelhető, különben a nettó díjazás csökkenésével sok óraadónak egyszerűen nem fogja megérni a munkabefektetés. „Eddig 10–15 ezer forintot kaptam egy-egy óra megtartásáért a másoddiplomás képzésben. Ha ebből nekem 30-40 százalékot le kell adóznom, akkor marad úgy 8 ezer. Így már lehet, hogy érdemesebb pihennem óratartás helyett” – vezeti le Németh Gergely, a Szervezetfejlesztők Magyarországi Társaságának elnöke. Neki ráadásul a tanácsadói munkáját is felboríthatja az adóváltozás.

Az SZMT egyike annak a tíz szervezetnek, amelyek a coachok, facilitátorok, mediátorok, szervezetfejlesztők, szupervizorok és trénerek nevében közös állásfoglalásban kérték a kata-törvény felülvizsgálatát. Ezek a szakemberek egyszerre több – van, hogy egy héten három-négy – különböző cégnek dolgoznak változó óraszámban; ezek közül egyiknek sem érné meg felvenni valakit teljes állásban azért, hogy évi három-négy alkalommal tanácsadást tartson. Németh azt mondja, az ügyfelein is múlik, hogy ő végül melyik adózási formát választja szeptembertől. Az a 8-10 ezer ember, aki nem alkalmazottként, belső trénerként dolgozott, eddig szinte kivétel nélkül kisadózott. „Én úgy számoltam, 25-30 százalékos emelés kellene ahhoz, hogy ott tartsak, ahol egy hónappal ezelőtt. Ezt a megrendelők biztosan nem fogják elfogadni” – számol be Nagy Emőke, a Tréneri Edzőtábor Egyesület titkára. Szerinte a főfoglalkozású trénerek számára az az egyetlen járható út, hogy vállalkozók maradnak és árat emelnek, amennyire tudnak. Eddig pedagógusok és kisgyerekes anyukák is tartottak fejlesztéseket, mellékállásban; ők most eleshetnek ettől a lehetőségtől. Pedig a konstrukció mindkét csoportot segítette anyagilag, miközben hozzájárult a tanárok kiégésének megelőzéséhez, valamint a kismamák visszatéréséhez a munkaerőpiacra. A magasabb adóterhek és a könyveléssel járó tortúra azonban könnyen eltántoríthatja őket a vállalkozástól