Városidolgoknete

A városszervezésben és -tervezésben egyre nagyobb teret kapnak a modern szoftveres és informatikai megoldások, az okoseszközök.

SIEMENS

Avárosok átalakulnak. Már a város fogalma is változóban van, és ugyanez a helyzet a velük szemben támasztott elvárásokkal, így a működésükkel és a funkcióikkal is. A folyamat már a Covid-járvány előtt elindult, a pandémia pedig egyrészt felgyorsította az átalakulásokat, másrészt megkérdőjelezte az irányokat. A járvány idején elterjedt a rendszeres otthoni munkavégzés, ami újabb szuburbanizációs hullámhoz vezetett. Ez aztán felerősítette az agglomerációs közlekedés problémáit, továbbá a külső városrészekből bejárók okozta forgalmi terhelést. Jelen állás szerint egyszerre sürgető feladat élhető, emberi léptékű, szinte tömegközlekedés nélkül bejárható városrészeket kialakítani az ott élők számára – ez a „15 perces város”, ahol minden fontos szolgáltatás negyedórán belül elérhető –, egyszersmind megoldani a tömeges ingázás okozta problémákat. Vagyis a várostervezésnek-városszervezésnek egyszerre kellene lokális és regionális léptékben gondolkoznia.

Univerzális recept nincs. Az, hogy mi a jó megoldás, az adott várostól függ, hiszen minden településnek egyedi földrajzi, történelmi, infrastrukturális adottságai, lehetőségei vannak, nem beszélve a lakóinak eltérő igényeiről. Hiába néz szembe két város azonos problémával, jó eséllyel különböző megoldásra van szükségük. Az biztos, hogy az előrevezető utat az „okosvárosok” jelentik, amelyek modern adatelemzési módszerekkel igyekszenek feltárni a problémákat, és a legújabb technológiai vívmányok alkalmazásával próbálják megoldani azokat.

Az adott várostól függ, mi a jó ­megoldás

Az egyik kulcskérdés a mobilitás. A városvezetők és -tervezők nagy része már túllépett azon a szemléleten, hogy ez elsősorban az autóforgalmat jelenti, és mindent ennek kell alárendelni – nem csupán a közlekedésszervezésben, hanem az építészetben, a közterületek felosztásában is. A közlekedésszervezésben az új szemlélet a „mobilitás mint szolgáltatás” (Mobility as a Service, MaaS), amely szerint a városlakóknak különféle közlekedési módokat vegyítve, azokat szolgáltatásként igénybe véve kell eljutniuk A-ból B-be. Ennek működését az informatika fejlődése, „a dolgok internete” (Internet of Things, IoT) teszi lehetővé. Ma már egyre inkább a hétköznapok részei az olyan utazástervező szoftverek, amelyek méterre és másodpercre pontosan látják a tömegközlekedési járművek, közbiciklik, közrollerek, car-sharing járművek helyzetét, a közúti közlekedési állapotokat, a dugókat, így képesek az adott helyzetben optimális, kevert mobilitású útvonalakat kínálni. Egyébként a közlekedésszervezés is szintet lépett az informatikai fejlesztéseknek köszönhetően, a sávkiosztások, közlekedésilámpa-programok alapos, jól adatolt közlekedési modellek alapján készíthetők el. A következő lépés az aktív, mesterséges intelligencia által vezérelt közlekedésszervezés, amikor az algoritmusok az aktuális közlekedési helyzetnek megfelelően módosítják valós időben például a lámpaciklusokat.

De nem csupán a közlekedés okosodik, hanem a házak is. A modern épületek a fenntarthatósági szempontok szem előtt tartásával készülnek, lehetőleg környezetbarát anyagokból és technológiákkal, minél alacsonyabb energiaigénnyel. Ehhez nemcsak a szigetelés járul hozzá, hanem az is, hogy az épület automatizált rendszerei képesek a használathoz igazítani a levegőkeringetés, a klimatizálás működését. Ennek főleg irodaházakban lehet nagy szerepe. Ugyanez igaz az épületek biztonságára, ami kiterjed a tűz- és a behatolásvédelemre, de a hozzáférési jogosultságok kezelésére is, hiszen nem biztos, hogy aki jogosult az egyik emeleten tartózkodni, azt egy másikra is be kell engedni. A Covid-járvány elején úgy tűnt, hogy a jövőben ez kiegészül alapvető egészségügyi biztosítási rendszerekkel (például automatikus testhőmérés beléptetéskor), de nem biztos, hogy ez az igény tartós marad.

A fenntarthatóság nem pusztán az épületek építése és üzemeltetése kapcsán vagy a közlekedésszervezésben egyre fontosabb szempont, hanem az egész városi infrastruktúránál. Az egyik kulcsterület például a hulladékgazdálkodás. Nem elég tisztán tartani az utcákat és üríteni a kukákat, ezt a lehető leghatékonyabban kell elvégezni, biztosítva a szelektív gyűjtést, ami megalapozza a későbbi hulladékkezelést. A dolgok internete itt is új lehetőségeket kínál, például egy okos kuka képes szenzorokkal követni saját telítettségét, így csak akkor kell üríteni, amikor valóban megtelik. Ami az energiagazdálkodást illeti, az sem csak az egyes épületek szintjén értelmezhető, hiszen a városi infrastruktúra is fogyaszt energiát, sőt arra is lehetőség van, hogy áramot termeljen.