A cél behúzni a gyerekeket az irodalomba
Farkas Anita írása a Mandiner hetilapban
„Talán a düh. Igen, az volt az egyik hajtóereje annak, hogy bölcsészdoktorként: irodalomtörténészként és kritikusként elkezdtem gyerek- és ifjúsági könyvekkel foglalkozni. Amikor megszülettek a fiaim, felháborított a kiadványok többségének külsejét-szövegét jellemző igénytelenség, a gyerekeinkre, illetve a nevelőikre ez ömlik a piacról, holott kincseink is vannak. Annak ellenére, hogy az ezredforduló után hirtelen fejlődésnek indult a kortárs magyar gyerekkönyv- és ifjúságikönyv-piac, ezt és ezeknek az eredményeknek az elérhetőségét még mindig nagyon kevésnek éreztem” – magyarázza Harmath Artemisz, hogyan született meg sok évvel ezelőtt a fejében egy, a pedagógusok, szülők számára iránytűként szolgáló platform ötlete. Először létrehozta a Mami Olvas nevű kritikai és ajánló blogot, majd a Petőfi Kulturális Ügynökségnek köszönhetően nagyban is nekiláthatott álmai megvalósításának. Így állt fel két esztendeje az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum, amelynek hatfős, hozzá hasonló megszállottakból álló csapata szinte missziós lelkülettel dolgozik azért, hogy már a legkisebbek is a lehető legjobb irodalomhoz jussanak. A válogatás világos szempontok alapján zajlik: inkább szépirodalmi, azon belül is a különleges, progresszív vonalra és jellemzően a magyar szerzők műveire koncentrálnak, azokat igyekeznek minden eszközzel népszerűsíteni a szakma és a közönség körében is.
Az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum kezdeményezésére tavaly indult Csimborasszó-program kortárs költők verseinek megzenésítését tűzte ki célul, színes válogatást mutatva a különböző költészeti és zenei irányzatokból. A repertoárban csak olyan dalok szerepelnek, amelyek a magyar nyelvet helyesen, tisztán, élvezhető formában, játékosan közvetítik. A versek kiválasztásában az IGYIC szakmai stábja működött közre, a zeneszerzők-előadók kijelölése Prieger Zsolt segítségével valósult meg, az elkészült dalok, amelyek előadói közt Bognár Szilvia, a Cimbaliband és Szalóki Ági is szerepel, megnézhetők a Csimborasszó YouTube-csatornáján és meghallgathatók a Spotifyon.
Három mese fejből
A centrum ernyőszervezetként működik, ami azt jelenti, hogy már a kezdetek óta közösen gondolkodik más társulásokkal, így a Könyvtárostanárok Egyesületével, a Magyartanárok Egyesületével és a Károli Gáspár Református Egyetemmel. A Magyar Gyerekkönyv Fórum szakembereivel együtt pedig kidolgozták és létrehozták a pedagógusoknak szánt, Vadlazac című műhelysorozat első, felsősök és középiskolások pedagógusait célzó szériáját. Ennek eddigi tesztüzeme olyannyira sikeres volt, hogy az egyes alkalmak alapján létrehozott harmincórás képzési anyag akkreditációja már folyamatban van, a második, a kisebbek nevelőinek szóló sorozatot pedig országszerte más-más intézmények kívánják vendégül látni.
„A pedagógusok felelőssége óriási abban, milyen szövegek, könyvek jutnak el a gyerekekhez. A rengeteg adminisztrációs kötelezettségük és az anyagi helyzetük miatt viszont egyre kevesebb az idejük, lehetőségük önmaguk fejlesztésére, az olvasásra. Ezért mi a Vadlazaccal komplex programokat kínálunk nekik, konkrét szerzőket és műveket, hozzá módszertant is ajánlunk, mindezt elméleti alapozással” – mondja Harmath Artemisz. Ezek az alkalmak mindig két modulból állnak, a szakértői előadásokat workshopok követik, ahol azon melegében kipróbálhatók a különféle módszertanok. A lényeg mindkét résznél a szemléletesség és az élményközpontúság, a különböző területek egymást erősítő összekapcsolása és mindezekben az összművészeti és az irodalomtudományos szemlélet érvényesítése. A Vadlazac második pilotsorozata például a nullaévestől ötödik osztályig tanító pedagógusoknak szólt, az olvasásra nevelés átfogó témáját pedig olyan társfogalmakkal kötötték össze, mint a mozgás, a játék és a zene. Így mutatkozott be például a Gróh Ilona kifejlesztette Ringató program, tartott előadást és foglalkozást bábművész, rámutatva arra az óriási hiányra, hogy az alsófokú oktatásból milyen mértékben kikopott az átélhető akció, a performansz. Egy másik alkalommal pedig Bajzáth Mária mesepedagógus sok más mellett a saját kutatásának döbbenetes eredményéről beszélt, miszerint a gyakorló óvónők átlagosan három mesét tudnak fejből. Ezért az IGYIC távlati tervei közt hangsúlyosan szerepel szelektált könyvcsomagok összeállítása és eljuttatása az ország minden óvodájába.
Jön az író
A pedagógusok szemléletformálása persze mit sem érne a másik oldal, azaz a gyerekek érdeklődésének felkeltése nélkül. Az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum másik nagy programja, a Jön az író lényege ezért, hogy élőben is összekösse a szerzőket és a „fogyasztókat”. Ennek érdekében író-moderátor párosok járják az országot, és az őket térítésmentesen „megrendelő” iskolákban, könyvtárakban interaktív órákat tartanak a gyerekeknek, majd a látottakat-hallottakat megbeszélik a tanítókkal, tanárokkal is.
„Az eddigi tapasztalatok szerint – voltunk többek közt Regős Mátyással a Tiki című ifjúsági könyve kapcsán Debrecenben és Miskolcon, Szabó Borbálával és A János vitéz-kóddal Tatán – remekül működik a program. Így elindulhat az országos, sőt határon túli terjeszkedés. A személyek és művek kínálati listája, illetve az órák módszertana már kész van, most azokat a helyi pedagógusokat, könyvtárosokat keressük, akik a szervezésben a segítségünkre lennének. Természetesen az ő képzésüket is vállaljuk” – teszi hozzá Harmath Artemisz.
Elmondása szerint ezen alkalmak sikere több tényezőn is múlik. A tanáron, hogy hajlandó-e tanmenetbe illeszteni, befogadni az újdonságot, a gyerekek kezébe adni az előre elküldött kötetet, vagy ha ez nem megy, felolvasni nekik az adott művet. És a moderátor-író páros spontaneitásán, hiszen ahogyan minden gyerekcsoport összetétele, úgy minden ilyen alkalom is más. A szövegek nagyon eltérően tudnak működni a különböző közösségekben, ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy csak az elitgimnázium diákjai képesek megérteni és megélni őket. Az IGYIC igazgatója Lipták Ildikó Csak neked akartunk jót című, kőkemény témákat feszegető, balladai mélységű ifjúsági regényét említi ezzel kapcsolatban, amelynek fantasztikus hatása volt egy szinte száz százalékban roma gyerekekből álló békési osztályban. És azt a másik alkalmat, amikor egy orosházi iskolában a harmadikosok sorban álltak a könyvtár előtt Kiss Ottó A bátyám öccse című kötetével a kezükben, aki nem hozzájuk érkezett, mégis nagyon várták, és leírt kérdésekkel készültek a találkozásra.
„Talán naivitás, talán nem, de mi erősen hiszünk benne, hogy az ilyen alkalmak működhetnek csaliként. És abban is, hogy a gyerekeket behúzni az irodalomba a kortárs művek révén eggyel könnyebben sikerülhet. Hiszen ezekben legtöbbször az ő valóságukról van szó egy saját korosztályi főhős vagy főhősök szemén keresztül, nem elzárt, hanem számukra ismerős és otthonos nyelven” – veszi át a szót az IGYIC égisze alatt működő Mesecentrum blog szerkesztője. Itt a kortárs magyar gyerekkönyvek mellett a fontos külföldi szerzők munkásságát is követik naponta frissülő tartalmakkal, köztük könyv- és kulturális ajánlókkal, hiánypótló kritikákkal, esszékkel, interjúkkal, élő tudósításokkal. Both Gabi főszerkesztővel és a kettejük általuk felkért szakértőkkel igyekeznek minden régi, új és izgalmas könyvvel értőn, részrehajlás nélkül foglalkozni, ígéretes pályakezdőknek és befutott szerzőknek egyaránt felületet kínálni.
Beszéljünk a halálról!
„Az óvatos szemléletformálás is célunk, különösen, mert a magyar társadalom és benne az irodalomoktatás is még mindig, vagy talán újra túlságosan konzervatív ahhoz, hogy a progresszívabb, például az iróniát és a többértelmű humort bátran használó, a szokottól elrugaszkodó, valós és sokszor súlyos problémákkal – szülők válása, kortárs kiközösítés, halál stb. – foglalkozó szövegeket befogadja. Pedig a kiskorúak elől a világ és annak sokszor romboló mechanizmusa, akármennyire szeretnénk is, nem rejthető el, hiszen a gyerek velünk, felnőttekkel együtt, ebben a közegben él. Az átlagnál merészebb tartalmú, de szépirodalmi igényességű és a szorongás feloldására is törekvő mese- és ifjúsági könyvek elterjedése hosszú távon térülhetne meg: tájékozott, a valósággal és az élettel járó krízisekkel tisztában levő, egészséges lelkületű és józan ítélőképességű társadalom kialakulásához vezethetne” – indokolja Ayhan Gökhan, miért próbálják finoman, de nagyon következetesen kitolni a honi ízléshatárt.
Ezt a célt szolgálja többek közt a Felhőpárna című kötet is: az IGYIC szakemberei által összeállított gyerekvers-antológia minden egyes darabja Istenről, az emberen túliról, a halálról, az elmúlásról, az élet utáni életről beszél a szépirodalom gyógyító erejével. „Az alapötlet hármunkban, Artemiszban, Both Gabiban és bennem egymástól függetlenül, de szinte egy időben született meg. Amikor a Petőfi Kulturális Ügynökségtől lehetőséget kaptunk egy kiadvány létrehozására, valahogy ösztönösen választottuk ezt a témát. Talán mert éreztük, hogy igény volna rá: a gyerekek többségét már egész korán foglalkoztatja a halál és az is, létezik-e Isten, és egyáltalán, hogyan képzelhető el a földi vég utáni folytatás. Arról nem is beszélve, hogy mindezek a gondolatok az utóbbi időszakban még hangsúlyosabb lettek, hiszen a covidjárvány miatt sok kiskorú veszítette el mondjuk a nagyszüleit, maradt félárván vagy árván. Nekik is szerettünk volna a magunk módján segítséget nyújtani a tragédia feldolgozásában” – mesél a rendhagyó gyűjtemény megszületéséről a Mesecentrum szerkesztője. Ayhan Gökhan hosszú hónapokon át rengeteg folyóiratot, antológiát, verseskötetet böngészett át határon innen és túl, hogy minél szélesebb körből lehessen meríteni.
Fotó: Ficsor Márton
Mindez persze nem azt jelenti, hogy az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum a jövőben profilt váltana. Feladata nem a könyvkiadás, hanem hogy az egymásra épülő, módszertanukban kész csomagként átvehető mintaprojektjei és a hamarosan podcastsorozattal, újabb videószériákkal (a YouTube-on már régebb óta megnézhető például az IGYIC Meseterasz kritikai sorozata) is bővülő, megújuló virtuális élménycentrumuk révén szolgálják a magyar nyelvű gyerek- és ifjúsági irodalom ügyét. Az ugyanis nem lehet csak egy szűk értelmiségi réteg sajátja. Annál inkább is, mert a Magyar Olvasástársaság az olvasási és könyvtárhasználati szokásokat felmérő legutóbbi, 2019-es reprezentatív kutatása szerint, amelyben ezerötszáz embert – gyerekeket és szüleiket – kérdeztek az olvasási szokásaikról és arról, hogy a tankönyveken kívül az azt megelőző egy évben vettek-e a kezükbe másféle könyvet, 44 százalék egyértelmű nemmel válaszolt.
***
János vitéz újratöltve
2019. november 25-én, hétfőn az iskolai könyvtárból ismeretlen helyre távozik Turchányi Albert tizenegy éves általános iskolai tanuló. Ugyanekkor Petőfi Sándor János vitéz című művében ismeretlen, új szereplő jelenik meg: egy zömök testalkatú, barna szemű, szemüveges, rövid hajú fiú. Ám az új János vitéz nem mindenki tetszését nyeri el. Az indulatok elszabadulnak, és úgy tűnik, Magyarországot soha nem látott katasztrófa fenyegeti. Szabó Borbála A János vitéz-kód című ifjúsági regénye a Pagony kiadó Abszolút Könyvek sorozatában jelent meg. A főleg a 9–12 éves korosztálynak szánt humoros történetben keveredik a 19. és a 21. század, valóság és fikció, irodalom és matematika. A kalandos sztoriba beékelődő, Varró Dániel lektorálta, az eredetihez hű szellemiségű, ám nyelvében a mai kiskamaszok szóhasználatához igazított versrészletek révén az író kísérletet tesz arra, hogy a mostani gyerekek számára és érthetővé-élvezhetővé tegye a Petőfi-művet.
A Pagony egyik fontos célja, hogy az ehhez hasonló könyvek révén támogassa a kortárs magyar gyermek- és ifjúsági irodalom felhasználását az iskolai oktatásban, hiszen a ma születő írások felelnek meg a leginkább a mai gyerekek igényeinek, sőt jó esetben lehetőséget adnak a klasszikusokkal való párbeszédre is. Az elmúlt években ezért komplex programot dolgoztak ki a tanárok segítésére és a kortárs irodalom tanmenetbe integrálására, aminek részeként óravázlatok, módszertani segédanyagok, szöveges és képi háttér-információk állnak a pedagógusok rendelkezésére. A kamaszoknak szóló, Tilos az Á címkével futó sorozatuk jelentős hányada pedig olyan kényes témákat dolgoz fel, amelyek sok tizenévest érintenek, mégis alig beszélünk róluk, ilyen például az iskolai zaklatás vagy a szülők válása.
***
„Tündöklik, aki eltűnt”
A Petőfi Kulturális Ügynökség gondozásában megjelent, az IGYIC munkatársai válogatta és szerkesztette Felhőpárna – Versek léten és túl című antológia az elmúláshoz és a transzcendenshez kötődő verseket tartalmaz, a legkiválóbb kortárs magyar szerzők, köztük Kiss Judit Ágnes, Kiss Ottó, Kollár Árpád, Lackfi János, László Noémi, Markó Béla, Tóth Erzsébet, Tóth Krisztina, Visky András, Vörös István, Wirth Imre és Zalán Tibor műveiből válogatva. Hasonló tematikájú gyűjtemény magyar nyelven nagyon rég jelent meg, az óvodás és kisiskolás korosztálynak pedig egyáltalán nem született ilyen jellegű kiadvány. A családi együtt lapozásra szánt kötet célja, hogy a gyerekek megértsék: jóval több a világ, mint amennyi látszik belőle, és jóval több az élet, mint hogy a halállal véget érjen. „Tündöklik, aki eltűnt” – írja például Halmai Tamás az antológiában szereplő Halhatatlanok napja című versében. A könyv illusztrációit a Szép Magyar Könyv díjas Orosz Annabella készítette.
***
„Nagy dolog a gyerekkor”
A közcímben olvasható megállapítást Radnóti Miklós írta le, és nemrégiben Regős Mátyás bizonyította is első regényével. A költőként már korábban bemutatkozó fiatal szerző alig több mint százoldalas, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia megjelentette írásában A Pál utcai fiúk és az Iskola a határon hangulata is megidéződik, de nem csupán ezért ajánlható bármely korosztálynak. Az egy szuszra felmondott elbeszélés főhősei, a kiskamasz mesélő, Erdős Vilmos és barátja, Tiki, aki „egy bluesballada veszett hőseként” rohan a vesztébe, nagyon is valóságosak, ahogyan a hazai kortárs irodalomban csak ritkán megjelenő külvárosi helyszíntípus – a Harmat utcai lakótelep és környéke – is sokaknak ismerős lehet.
A felnövésregényként, hőstörténetként és a traumafeldolgozás megrendítő példájaként is értelmezhető mű több rétegéből a barátság mibenlétének a tettenérése emelkedik ki a leghangsúlyosabban. És az a fontos kérdés, hogyan tud megküzdeni egy kiskamasz a halállal. Mindezt a szerző meghatóan egyszerű, mégis nagyon bonyolult gyermeki szemszögből láttatja: „A temetőben az emberek arcát néztem, ahogy elhaladtunk a nagy fák alatt, és azon gondolkodtam, ami már Dédi temetésén is eszembe jutott, hogy mind feltámadunk, és mégis annyit sírnak a keresztények.”
Nyitókép: Ficsor Márton