Közel három hét után is értetlenül állnak a Tungsram Hajdúböszörményből elbocsátandó munkatársai az izzógyártás leállítása és az 1600 dolgozót érintő leépítés előtt. A lapunknak megszólalt munkavállalók szerint ugyan lehetett sejteni, hogy vége lesz a gyártásnak, ám nem világos számukra, hogy a vállalat miért nem próbálta más elektronikai termék előállítását az üzembe hozni.

– Bemész a boltba, keresed a Tungsram égőt, és azt veszed észre, hogy eltűnt a polcokról – ezzel a mondattal töri meg a pillanatnyi csöndet Elek Zoltán hajdúböszörményi asztalunknál. Arra kerestük a választ, mikortól lehetett sejteni, hogy a végéhez közelít a lámpagyártás az üzemben. A Tungsramnál 1991 óta – 17 éves korától – dolgozó Elek Zoltán szavaira társaságunk harmadik tagja, a spirálgyártásban dolgozó Marika csak bólogat. Kint százágra süt a nap. Idebent a tekintetek kilátástalanságot tükröznek.

A Tungsram április végén jelentette be a hagyományos lámpagyártó részlegének leállítását. Emiatt 1600 dolgozót küld el, a leépítés éppen a hajdúböszörményi és a kisvárdai gyárban kezdődik.

Az 50-hez közelítő Elek Zoltán a Tungsram Dolgozók Független Szakszervezete (TDFSZ) helyi elnöke is – ezért szerepel névvel, arccal cikkünkben. Mint mondja, Hajdúböszörményben az izzókhoz használt spirálokat gyártják. Más telephelyeken (Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Újpest) a világítótestek más-más részét állítják elő: van, ahol izzó, autólámpa, filmstúdió-, illetve más beltéri világítás készül. A spirálgyártás kézigényes folyamat, betanított munkások végzik. A részleg teljes egészében megszűnik, hiszen ha nem lesz izzógyártás, spirálra se lesz szükség. Hajdúböszörményből 170 munkavállalót bocsátanak el, ez az itteni közel 300 dolgozó 60 százaléka. A részleg jelentős része női alkalmazott, egyikük a 32 éve itt dolgozó Marika.

– Amikor öt éve megérkezett az új tulajdonos, kifejezetten optimista jövőképet festettek. Osztrák bérszínvonalat is ígértek. Arról volt szó, hogy fokozatosan más tevékenységet fogunk végezni, de lesz munka. Azt persze nem mondták, hogy ezt végül nem itt fogjuk csinálni. Pedig felkészült, megbízható, családias kollektíva dolgozik itt ma is. Ezért állunk értetlenül a történtek előtt. Ha már így alakult, szerintem jobb tudni, hogy vége lesz – magyarázza Marika. Az utóbbi években folyamatosan csökkent a dolgozók száma. Amikor valaki elment, mondjuk, mert elérte a nyugdíjkorhatárt, a munkáját szétosztották – veszi át a szót a vevőkiszolgálásban dolgozó Elek Zoltán. – Amikor idekerültem, még az volt a mondás, hogy a Tungsramnál dolgozni dicsőség – folytatja Marika. – Az 1992 és 2005 közötti volt a legjobb időszak: jól lehetett keresni, a közösségi élet színes volt. Rendszeres vállalati rendezvényeket is szerveztek, volt belföldi üdültetés a Balatonra, külföldi kirándulások Nyugat-Európába – eleveníti fel.

 

 

Élet a Tungsramon kívül

A Tungsram-gyár helyi jelentőségét az is adta, hogy ha valaki dolgozni akart, akár képzettség nélkül is bekerülhetett az üzembe. A munkavégzéshez szükséges ismeretek tanulhatók voltak. Így nem kellett például a tiszaújvárosi Jabil összeszerelő üzemébe ingázni. – A Tungsram bizonyos értelemben a szociális hálót is jelentette Hajdúböszörményben. Télen fűtés volt, nyáron hűvös. A fizetés soha nem csúszott, az ebédidőt sem kellett ledolgozni – mondja Elek Zoltán, megemlítve az egyik szakszervezeti vívmányt.

A vállalat azonban a kollektív szerződés több fontos pontját felmondta februárban. Éppen azokat, amelyek jobb feltételeket teremtettek leépítés esetén. Törölték azt a kitételt is, amely a munka törvénykönyvénél jobb végkielégítést és hosszabb felmondási időt biztosított. Emellett kikerült az a pont is, amely rögzítette, hogy csoportos leépítés esetén a házastársaknak fél éven belül nem lehetett felmondani. Emiatt sztrájkbizottság is alakult, de sztrájkra nem került sor, mivel a kollektív szerződés módosításának életbe lépéséig három hónapnak kell eltelnie, ez májusban járt le. A leépítés bejelentésével pedig ellehetetlenült a sztrájk is.

– A kollektív szerződés pontjait évtizedek alatt vívta ki a szakszervezet, a bértárgyalásokon ezekért cserébe bérről mondtunk le. Ezt rúgta fel a vállalat – jegyzi meg a helyi szakszervezeti elnök. Ezért szeretné a jelenleg is zajló tárgyalásokon elérni a TDFSZ, hogy legalább a 60 év felettiek kapjanak több anyagi segítséget. A vállalat azonban a bért érintő segítségben nem alkuszik, más segítséget adna, például állásbörzét szervezne.

Reménysugár?

– Számos olyan dolgozó van, aki azt sem tudja, milyen az élet a Tungsramon kívül. Az országnak e részein a legnehezebb az elhelyezkedés. Ráadásul sok a női dolgozó. A korfa is magas, sokan 50 év felettiek – fejti ki Elek Zoltán. – Helyben a nőknek különösen nehéz elhelyezkedni, az idős korosztálynak pláne. Ezért különösen fájó, hogy a város polgármesterének nincs érdemi mondandója számunkra. Jó volt olvasni, hogy a főváros rögtön segítséget ajánlott az újpesti dolgozóknak, pedig ott lesz legkésőbb a leépítés. Ennek ellenére én optimista vagyok. Az a generáció vagyunk, amely szeret és akar dolgozni. Jó hallani a munkaügyön, hogy érdeklődnek a debreceni cégek irántunk. Szerintem az a vállalat lesz majd a nyerő, amelyik hajlandó céges buszt indítani Hajdúböszörménybe – fogalmaz Marika.

 

A Tungsram-gyár évtizedek óta az egyik legfontosabb munkáltató a 31 ezer lakosú városban. A foglalkoztatási helyzetről szóló önkormányzati beszámolók alapján a három legnagyobb között található.

Kiss Attila fideszes polgármester érdeklődésünkre ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy a vállalatnál 2017 óta csökken a dolgozók száma. – Mi foglalkoztatni nem vagy csak korlátozott számban tudjuk az érintett dolgozókat. Ugyanakkor egyeztetést kezdeményeztünk a kormányhivatal és a járási hivatal vezetőivel, szakembereivel, a helyi szakképzőkkel, a térség országgyűlési képviselőjével. Megkerestük a város legnagyobb adózóit, öt cég már visszajelzett, hogy dolgozókat foglalkoztatnának nagy számban – felelte kérdésünkre a városvezető. Adótitokra hivatkozva viszont nem árulja el, hogy a Tungsram mennyi iparűzési adót fizet évente. Azt is közölte, hogy a cég bejelentése után egyeztetésre hívta Jörg Bauert, a Tungsram vezérigazgatóját, ám „egyelőre nem tudta megmondani, mikor tud személyesen találkozni velünk”.

Kína lekapcsolta a villanyt

A Tungsram több hatás együttes érvényesülésével – koronavírus, az ukrajnai háború, az egekbe emelkedő energiaárak hatásai, nyersanyaghiány, érzékeny pillanatban érkezett csapások – magyarázta a leépítésről szóló döntését. Ennek hátterére is kerestünk közelebbi magyarázatot.

– Az izzópiacon hatalmos változások zajlottak az utóbbi években. A hagyományos izzókat felváltották a kompakt- és a halogénizzók, majd megjelentek a LED-ek – magyarázza egy névtelenséget kérő nagykereskedő. A generációváltást a folyamatosan szigorodó uniós előírások is fűtötték. Oroszországban viszont nem ilyen szigorúak az elvárások, így nagy felvevőpiaca (volt) a spirált tartalmazó Tungsram-termékeknek. A szankciók az ide irányuló exportra is hatással lehetnek. Emellett a vállalat hatalmas infrastruktúrát működtet, ennek fenntartása a munkabéreket és a rezsit tekintve is óriási költség például a kínai előállítással szemben. Úgy tudjuk, nyersanyag szintén érkezett Keletről is.

A nagykereskedő üzletében általunk vásárolt 60 wattos égőket a Tungsram is Kínában gyártatta. – Ennyiért, mint amennyiért eladtam magának az izzókat, itthon bizonyosan nem lehet előállítani. A kínai kereskedelem agyonnyomja az izzópiacot (is) – fejtette ki. Ennek oka, hogy a munkaerő ott sokkal olcsóbb. Pedig a Tungsram-dolgozók sincsenek túlfizetve. Elmondásuk szerint sokan minimálbért kapnak, az évtizedek óta ott dolgozók is legfeljebb kevéssel többet. Ráadásul a bérek az utóbbi években összecsúsztak.

Az üzletek polcain rengeteg az akár 100-200 forintért árult, importált, rossz hatékonyságú hagyományos égő. – Ezek annyit bírnak, míg az ember lejön a létráról – jegyezte meg a vállalkozó.

 

 

Mégis hogyan lehetséges, hogy egyes áruházakban a korszerű LED-ek mellett régebbi generációs izzókat is árulnak? – vetjük fel. Úgy, hogy a „nevenincs” gyártók és az importőrök kihasználják a kiskapukat. Fűtőizzóként, ipari izzóként hozzák forgalomba a hagyományos égőket. – A „névtelen” gyártók a LED-eknél is 30-40 ezer üzemórákat hazudnak. A Tungsram – más nagy gyártókhoz hasonlóan – ilyenbe nem ment bele. Amit a kezemben tartok, arra például 15-20 ezer üzem órát vállalt. De a Tungsram ezt hozza is. Nagyon kevés a hibás terméke. A nagykereskedő szerint ennél hosszabb üzemidőre egyébként nincs szükség. Ez átlagos felhasználás esetén tízévi működésnek felel meg. Ennyi idő alatt izzók egész generációja futott ki.

Lapzártánkig nem született megegyezés a vállalat és a munkavállalókat képviselő TDFSZ közötti tárgyalásokon a csoportos létszámleépítés körülményeiről. Ennek kereteiről május 19-éig kellett megállapodni. Időközben a vállalat a fizetőképessége megőrzését és a reorganizációt célzó csődvédelmi eljárást is bejelentette, mivel az állami tulajdonú Eximbank inkaszszót nyújtott be a vállalat számláira – pedig a Tungsram a kormány stratégiai partnere.

Érdemes megjegyezni: a Tungsram hajdúböszörményi üzemét nem zárják be. A gépgyártás és az ehhez kapcsolódó tevékenység megmarad. A cég közleménye szerint három üzletágra koncentrál majd: az energiatakarékos világítás korszerűsítésére, az alkatrészgyártásra és a LED-világításra kültérre, ipari létesítményekbe, alagutakba. Kerestük a céget is, de nem válaszolt.

Kis márkatörténelem
A több mint 120 éves Tungsram márkájú izzókat 1909 óta előbb az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., majd a Tungsram állította elő. A General Electric (GE) a rendszerváltás idején vásárolta meg a márkát és gyárait. 2018-ban a GE megvált európai, közel-keleti, afrikai fényforrás- és autólámpa-üzletágától, az új tulajdonos a német nemzetiségű Jörg Bauer lett a Tungsram-cégcsoport megalakításával.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/21. számában jelent meg május 20-án.