Karrierleépítés

A magyar unortodoxia újabb ékes példájaként a patinás Tungsram izzógyár állami támogatást kér a túléléshez, miközben a háborús krízis miatt kirúgja a dolgozói többségét.

MTI / BRUZÁK NOÉMI

Gyenis Ágnes

„Nálunk csak önmagad szabsz határt az álmaidnak” – csábít csatlakozásra a honlapján a Tungsram. Kérdés, hogyan teljesült be annak az 1600 embernek, a jelenlegi létszám több mint felének az álma, akiknek az elbocsátását a minap jelentette be a cégvezetés. Nem kevés cinizmusra vall, hogy a hangsúlyt nem erre, hanem a maradó kisebbség, 1500 ember „megmentésére” fektetik. A drámai karcsúsítás az összes, áprilisban átmeneti kényszerszünetet tartó gyárat sújtja: június és november között Nagykanizsán 700, Újpesten 400, Kisvárdán 276, Hajdúböszörményben 170, Zalaegerszegen pedig 60 munkavállalónak kell mennie. A szakszervezet persze még alkudozik a cégvezetéssel, arról is, hogy hányan maradjanak, s arról is, hogy mennyit keressenek az utóbbi szerencsések, akiknek az inflációhoz mérten nevetséges, hatszázalékos béremelést ígértek a nyárra.

Tudatos lépéssorozat zajlik a cégnél, hiszen a menedzsment már februárban felmondta a kollektív szerződés kritikus pontjait, amelyek alapján az elbocsátottak a törvényes minimumnál magasabb végkielégítést kaphattak volna. A leghűségesebbek, a nyugdíjhoz viszonylag közel állók számára ez akár 6-8 havi bér elvesztését okozhatja – számolgat Sallai Gábor, a Tungsram Dolgozók Független Szakszervezetének elnöke. A cégnél azzal indokolják a szokatlanul durva lépést, hogy a tervezettnél hamarabb le kell állniuk a hagyományos izzógyártással, amire egyébként évek óta készülnek a termékpalettájuk modernizálásával. Csakhogy a koronavírus-járvány, majd az ukrajnai háború kényszerpályára sodorta őket, megugrottak a gyártási költségeik, elárasztották a piacot az olcsó, korszerűbb kínai égők, elakadtak az orosz üzleti kapcsolatok.

Az 1896-ban alapított, a volfrám­szálas izzót világelsőként piacra dobó és termékét a világ szinte minden zugába eljuttató Tungsram jelen helyzete önmagában is drámai, de meglehet, a baj nem jár majd egyedül. „Magyarországon egyelőre nincs tömeges leépítési hullám, de ha fokozódik és elhúzódik a háborús feszültség, akár az 1929–1933-as gazdasági világválsághoz hasonló következhet be” – jósolja Felcsuti Zsolt nagyvállalkozó, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének társelnöke. Az alapanyag- és energiaárak emelkedése arra késztetik az európai cégeket, hogy termelésük egyre nagyobb hányadát helyezzék át Ázsiába. „A Tungsram esetében az energiaár-robbanás az ürügy az elbocsátásokra, de kétségtelen, hogy szélesebb körben, például az autóiparban is zajlik egy ilyen folyamat Európa-szerte” – jelzi Székely Tamás, a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnöke. Magyarországon is akad példa csoportos leépítésekre, amelyeknek csak azért nincs visszhangjuk, mert közös megegyezéssel oldják meg a dolgot. Suttyomban a Tungsram is elküldött már jó néhány dolgozót, hiszen 2018-ban, amikor a mostani tulajdonos, Jörg Bauer átvette a céget az amerikai GE-csoporttól, még több mint négyezer munkavállalója volt. „A kormány hozzáállása cinikus, teljes foglalkoztatásról beszélnek, nincs stratégiájuk üzembezárásokra, sorozatos leépítésekre” – teszi hozzá.

Világhódító tervekkel léptek színre

Noha az idei gazdasági kilátások egyre borúsabbak, a Tungsramtól elküldöttek jó része még találhat új munkahelyet. Balaicz Zoltán, Zalaegerszeg polgármestere arról tájékoztatta a HVG-t, hogy felvette a kapcsolatot a környék pers­pektivikus vállalataival, amelyek mind a hatvan elküldött dolgozót fel tudják szívni, sőt akár a nagykanizsaiak közül is pár százat. Déri Tibor újpesti polgármester is akcióba lendült, olyan megállapodásra törekszik a vállalattal, hogy a távozók már most, munkaidőben megkezdhessék az új foglalkoztatók által igényelt átképzést, s közben a fizetésüket is megkapják. Egy keddi sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a budapesti közszolgáltató cégeknél akár ezer embert is tudnának foglalkoztatni, s az önkormányzat a szükséges átképzésekben is besegítene. A közműveknél például csaknem négyszáz állás betöltetlen, és a közlekedési társaság is fel tudna venni nagyjából ugyanennyi dolgozót.

Az viszont talány, hogy az állam milyen segítséget készül nyújtani a nagy múltú vállalat megmentésére. Nem először kapna támogatást a cég, amellyel a kormány 2019 elején partnerségre is lépett. Az ilyesféle megállapodásoknak része szokott lenni a munkaerő-gyarapítás vagy legalábbis a -megtartás, ám hogy ezúttal is így volt-e, arról nincs információ – mondja Sallai Gábor. Titkolózik a Tungsram arról is, hogy mennyivel tartozik az állami Eximbanknak, amely a tulajdonosváltás után azonnal elkezdett – úgymond – versenyképesség-javító hiteleket nyújtani neki. A nyilvános adatokból annyi látszik, hogy 2021 nyarán közel 120 millió euróval tartoztak az állami pénzintézetnek és további 20 milliárd forinttal az OTP-csoportnak. De már a 2020-as mérleg is közel 60 milliárd forintos adóssághegyet mutat nem egészen hárommilliárdos saját tőke és nyolcmilliárdos veszteség mellett.

A Tungsram új pályára állításában támogatásokkal is részt vett a kormány: 2020 őszén, a járvány kellős közepén 282 millió forintot adott a modern zalaegerszegi üvegfeldolgozó üzemre, kimondottan azzal a céllal, hogy a munkahelyeket megőrizzék. Ezt tavaly további 250 millió forint követte egy innovatív növénytermesztő farm létrehozására. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter ugyanabban az évben a társaság Abu Dhabiban tervezett, négymillió dolláros gyárához is támogatást ígért – e régióban a Tungsram a legnagyobb magyar exportőr. Világhódító tervekkel léptek színre tavaly év végén egy repülőgépekhez szükséges alkatrészek gyártására és karbantartására szakosodó vegyesvállalattal is, amiben a debreceni Xanga-csoport a tulajdonostársuk. Finanszírozóként újfent megjelent az Eximbank, amely jelzálogjogot kötött ki a Tungsram üzletrészére. Rejtély, hogyan keveredett a Tungsram a nukleáris energia területére is, márpedig – tárta fel az Átlátszó – a Miniszterelnökség tavaly egy fűtőelemeket gyártó üzem létesítésének lehetőségeiről szóló tanulmányt rendelt meg tőlük. Az oroszokkal szembeni szankciók, illetve a Paks II.-beruházás bizonytalanságai miatt különös aktualitást nyert irat tartalmát azonban mindkét fél titkolja