Kovács Gergő írása a Mandiner hetilapban

A minap söpört végig a hír a tudományos berkekben és egyes médiumokban, miszerint szenzációs honfoglalás kori leletekre bukkantak Pátyon, és be is mutatták őket a nagyközönségnek. Hoffmann József régész, a hazai alapítású nemzetközi régészeti vállalkozás, a feltárást végző Salisbury Kft. ügyvezetője lapunknak elmondta, hogy a lelőhely Páty községtől mintegy másfél kilométerre délnyugatra, az M1-es autópálya északi oldalán, egy lapos dombtetőn található. 2021 őszétől próbafeltárást végeztek a területen, mivel a HelloParks Management Kft. ipari parkot kívánt ott létesíteni.

A női sírok ruházatra felvarrt érméket, szív és csepp alakú, valamint kerek ruhavereteket, füles gombokat tartalmaztak, emellett egy veretes kaftánnal eltemetett nő sírját is feltárták, tájékoztatott az ügyvezető. Az egyszerű karikaékszerek mellett bronz lemezkarperecek kerültek elő nagyobb számban. Ritka leletnek számít egy ezüstlemezből hajlított, hólyagos gyűrű, melynek betétje sajnos hiányzik. Gyöngyöket csupán egyetlen női sírban találtak, és a férfisírokban is öltözékelemek, övet díszítő veretek, fegyverek – íj, nyíl, szablya –, valamint lószerszámok voltak.

A temető két sírjából a korabeli harcos elit emblematikus lelete, a derékon hordott tarsolyt díszítő tarsolylemez került elő.

Mint ismeretes,

1868-tól napjainkig mindössze huszonhét darab került elő közülük, így a pátyi temetőben talált két újabb példány igazi szenzációnak számít.

„Növeli a leletek értékét, hogy jól dokumentálva, ásatáson bukkantak rájuk, és gondoskodtunk az azonnali állagmegóvásukról. A tarsoly alatti földlabdát – mely magát az eredeti tarsolyt tartalmazta – is egyben kiemeltük, és a restaurátor-műhelyünkben laboratóriumi körülmények között tudtuk szétbontani. Ennek köszönhetően nem csupán a tarsoly tartalmát találtuk meg hiánytalanul, mely csiholó acélt, három kovakövet és egy fenőkőtöredéket tartalmazott, a szakszerű restaurátori munkának köszönhetően bőr- és textilmaradványokat is sikerült azonosítanunk” – részletezi Hoffmann József.

Ez azért fontos, mondja, mert a szerves anyagok csak a legritkább esetben maradnak fenn a hazai talajviszonyok között. Szintén a laboratóriumi körülményeknek köszönhető, hogy a lemezt díszítő veretek alatt zöld színű díszítésre bukkantak a restaurátorok, melyről bebizonyosodott, hogy rózsabogár páncéljából készült. „Hasonló leletről nincs tudomásunk ebből a korszakból, egyedül egy avar szíjvég alatt találtak korábban ilyen díszítést.”

Az egyik tarsolynál a pajzs alakú fedőlap széleit sűrűn egymás mellett elhelyezett, kis méretű, növényi motívumokat megjelenítő veretekkel díszítették, valamint egy központi, négyzetes elem is helyet kapott rajta. Mind a középső, mind a tarsolylemezt körben díszítő, ezüst színű veretekbe díszítés gyanánt a rózsabogár csillogó, smaragdszínű páncéldarabjait helyezték.

és még így is a vezető réteg méltóságjelvényének tekinthető. Felső szegélyének és az alsó ívelt résznek a közepét egy-egy szintén növényi mintát idéző veret díszíti.

A lapos, felül szögletes, alul íves bőrtáskát a hátlapjánál egy övről lelógó mellékszíjhoz erősítették a honfoglalás korában. Ezeknél a tarsolyoknál a zárószíj felülről, a függesztőszíjtól indult, és a fedőlapon futott végig lefelé. A bőrtáska zárásához a kilyukasztott fedőlap közepéből kiálló bújtatón kellett átfűzni, amelyet a fedél alatti lapra erősítettek. Pátyon jó állapotban kerültek elő a tarsoly szíjának veretei és a férfi övét díszítő veretek egyaránt.

A temető legnagyobb jelentőségét az adja – emeli ki Hoffmann –, hogy ez már az Árpádok törzsterülete, de eddig innen szinte minden hiányzott a 10. század első felére jellemző tarsolylemezes körből, tehát abból a leletcsoportból, amely a klasszikus honfoglaló elithez kapcsolta volna a területet. Ez most megváltozott.

a Komárom-­Esztergom megyei Banáról, így ez a szám a mostani leletekkel megháromszorozódott.

„A pátyi lelőhely különlegesnek tekinthető abból a szempontból is, hogy a feltárási terület túlsó végén egy nagy sírszámú avar temetőt találtak a kollégáink, ami lehetőséget teremt a két populáció tudományos összehasonlítására és az esetleges továbbélés vizsgálatára. Ugyancsak fontos szempont, hogy a temető pontosan lehatárolható, így teljesen feltártnak tekinthető, ami a tervszerű ásatások kis száma miatt ritkán mondható el” – magyarázza a szakember.

A temetőben napvilágra kerülő csontvázak többsége jó állapotban maradt fenn. „Tekintettel a lelő­hely kiemelkedő tudományos jelentőségére, a korai magyarság történetének kutatása érdekében a Salisbury Kft. felvállalta, hogy nemzetközi kapcsolatrendszerét felhasználva a legmodernebb természettudományos vizsgálatoknak veti alá a leleteket” – mondja a cégvezető.

az emberi maradványok tekintetében pedig antropológiai, izotópos és dns-vizsgálatok bővíthetik majd ismereteinket. Hoffmann József kiemeli: „A hazai és külföldi laboratóriumokban végzett vizsgálatok reményeink szerint nem csupán az elhunytak életkorára és nemére deríthetnek fényt, hanem segíthetik az eltemetett személyek korábbi lakhelyeinek és az esetleges rokoni kapcsolatoknak az azonosítását is.”

Nyitóképen: 1868-tól napjainkig mindössze huszonhét tarsolylemez került elő. Fotó: Mandiner-archív