Gózon Ákos írása a Mandiner hetilapban.

A világ élelmének 95 százaléka a talaj felső, termékeny rétegében terem. E gyengülő talajban élelmiszereink egyre silányabb minőségűek, és nem képesek kielégíteni az emberek tápanyagszükségletét. Ha ez a romlás a mai ütemben folytatódik, akkor az emberiségnek már csak alig fél év­századra elegendő termőföldje marad.

„Kutatásaim fő célja a talaj serkentése, vagyis hogy kivegyem a részemet a nem megfelelő mezőgazdasági használat által tönkretett termőföld növény- és mikrobarendszerének életre keltéséből” – vallja Víg Vitália, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Kertészettudományi Doktori Iskolájának doktorandusz kutatója.

Csakis élő, egészséges termőföldben tudunk egészséges élelmet termeszteni. A termőtalaj minőségét a benne rejlő élet alakítja. A talaj a földi ökoszisztéma szerves eleme, a táplálékhálózat működésének alapvető színtere és a legtöbb szárazföldi élőlény otthona – szögezi le a Doktoranduszok Országos Szövetsége és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat felhívására született tanulmányában a kutató. A fotoszintézis útján szenet megkötő növények ennek a táplálékhálónak az elsődleges termelői. Nekik köszönhetjük, hogy a többi élőlénynek is jut élelem. Ebben a sorban az előállított szerves anyagok elsődleges fogyasztói a baktériumok és a gombák, amelyek a talajban a legnagyobb számban előforduló mikroorganizmusok. Egy kiskanálnyi talajban több baktérium él, mint ahány ember lakja a földet. Ha a talaj egészséges, akkor gombafonalak kilométerei ágaznak szét, létrehozva azokat a tápanyagcsatornákat, amelyek más élőlényeket is táplálni tudnak.

„Olyan ez, akár a véredényrendszer az emberi testben” – szemlélteti Víg Vitália. A gombák elsősorban növényi eredetű táplálékot fogyasztanak. A szaprofita gombák szerves anyagot bontanak, mikorrhiza társaik pedig a növények többségével cserekereskedelmet folytatva hozzák létre kölcsönösen hasznos együttműködésként a szimbiózist.

Az életnek ebben az izgalmas táncában a növények meghökkentő furfanggal vesznek részt: akik nekik tápanyagot adnak, azokat szénnel, főleg cukrokkal jutalmazzák meg. Ehhez a „befektetéshez” előleget is szívesen adnak. A baktériumokat, gombákat gyökérváladékaikkal – a cukrok mellett egyéb szénhidrátokkal és fehérjékkel – csábítják magukhoz, hogy a mikrobákban lévő tápanyagok ott helyben szabaduljanak fel, a növények által felvehető formában. A táplálékháló következő szintjein ugyanis a gombákat és baktériumokat elfogyasztó mikroszkopikus ragadozók állnak. Ilyenek az amőbák, az ostoros egysejtűek és a fonálférgek, amelyek a növényi gyökér környezetében, a rizoszférában élnek, s élettevékenységük, ürülékük adja a növények számára felvehető tápanyagokat. Még magasabb szinteken egyre kisebb számban egyre magasabb rendű szervezetek találhatók. Ilyenek az atkák, az ugróvillások, a giliszták, a rovarok és az emlősök, ezek többnyire náluk apróbb termetű élőlényeket vagy növényi maradványokat fogyasztanak.

„Az ember is ennek a tápanyaghálónak a szerves része” – hangsúlyozza a MATE kutatója. Azonban ezt a létfeltételeinket hosszú távon biztosító rendszert elhanyagoltuk. A jelenlegi, nem megfelelő mezőgazdasági gyakorlattal – szándékunk ellenére – pusztítjuk a talajokat, egyre romlanak hazánkban és a világ nagy részén. A modern, szántás- és vegyszeralapú intenzív mezőgazdaság pusztító hatással van a talaj szerkezetét egyben tartó humuszra és élővilágra. Pedig a humusz a talaj vízmegtartó és tápanyag-szolgáltató, valamint a szélsőségekkel szembeni ellenálló képességének a kulcsa. Humuszt csakis élettevékenység tud előállítani. Tápanyagban gazdag élelmiszer pedig csakis humuszban gazdag, élő talajból tud az asztalunkra kerülni. A talajok pusztulására válaszul világméretű mozgalommá nőtte ki magát a regeneratív mezőgazdaság, amelynek megannyi előnyét napjainkra már a tudomány is felismerte és bizonyította. Magyarországon egy egyesületbe tömörülve segítik egymást az úgynevezett talajmegújító gazdák.

„Doktori kutatásomban jó minőségű komposztból készült vizes kivonatok hatásait vizsgálom – ismerteti Víg Vitália. – A paradicsomkultúrában a komposztkivonatok levélfelületre és talajra való permetezésével hozamnövekedést értünk el. Jelenleg pedig a komposztok vizes kivonatával folyó vetőmagkezelésekkel kísérletezem. A komposztból egy vizes kivonatot készítünk, amely oldott és lebegő szerves anyagokat tartalmaz, továbbá minden olyan élőlényt, ami eredetileg a komposztban is megtalálható volt, és átfér egy fél milliméteres szűrőjű hálón.” Ez nagyságrendileg egybillió baktériumot, hatvan kilométernyi gombafonalat, másfél milliárd amőbát, valamint több mint egymillió fonálférget jelent. Mindezt a búza esetében kétszáz kilogramm vetőmagra viszik fel.

A mikroorganizmusokkal való vetőmagcsávázásnak a jelentősége abban rejlik, hogy a vetőmagok részben a neme­sítési folyamatok és az intenzív művelési módok miatt elvesztették életteljes mikroorganizmus-­közösségeiket. Ezért nincs meg az a mikrobiológiai „háttérországuk”, amely már a csírázás során kifejti előnyös hatásait. „Mustár­magok három napig tartó csíráztatása során azt tapasztaltuk, hogy a komposztból készült kivonatokkal kezelt magvak jelentősen nagyobb gyökér- és hajtásnövekedést értek el, mint a csak vizes kezelésben részesülő magvak. Utób­biak három nap alatt penészesek lettek. Ezzel szemben a komposztban lévő mikrobapopuláció nem engedett teret a penészgombák elszaporodásának, ami azt mutatja, hogy a vetőmagvak bevonása komposztkivonattal javítja a kóro­kozókkal szembeni ellenálló képességet a növény fejlő­désének a kezdeti, kritikus életszakaszában.”

A komposztkivonatos kezelés tudományos vizsgálata még hazánkban és nemzetközi szinten is gyerekcipőben jár – vázolja a kilátásokat az agrárkörnyezettani tanszék szakembere, hozzátéve: „Kíváncsian kutatom, hogy a komposztban felszaporodott mikroorganizmusok bevonásával a termőföld regeneratív folyamata felgyorsítható-e, illetve a talaj-növény-mikroba rendszer hatékony egyensúlya helyre­állítható-e.”

Nyitókép: Shutterstock