Elátkozott egy hely a Sajó völgye. Itt mindig történik valami rossz. Utoljára másfél éve jártam erre, akkor az árvíz miatt. Most meg a folyószennyezés okán, amiről hosszú ideig konokul hallgattak a szlovák és a magyar politikusok.

A Sajó szlovákiai szakaszán először február közepén észlelték a folyó vizének vöröses elszíneződését, amit az alsósajói vasércbányából kifolyó víz okoz. Az eddigi vizsgálatok eredménye szerint a folyó vizében a vas mennyisége 12-szer magasabb a határértéknél. A Sajó érintett szakaszán kipusztult az élővilág, miközben napi 2,5 tonna szennyezőanyag végzi a folyóban. A mederbe naponta 1,5 millió liter erősen szennyezett víz kerül, amely 4,2 tonna vasat, 38 tonna szulfátot, 1,7 tonna cinket, fél tonna mangánt és 5 kilogramm arzént tartalmaz.

Sajókazán, a folyó partján, a híd mellett több ház is áll. Vékonyka betonkerítés védi őket a víztől. Másfél éve amputált lábú öreg bányász ücsörgött a kerekesszékében az egyik teraszán. A felesége és ő nem félt, hozzászoktak az árvízi helyzetekhez. Mint mondták, volt olyan év, amikor hétszer is megáradt a Sajó. Most is odakanyarodom a házhoz. Az öreg nem ül kint a teraszon. A felesége feketébe öltözve jön a kapuhoz. Semmiféle tájékoztatást nem kaptak az önkormányzattól a szennyezés ügyében – közli. Ő facebookozik, onnan informálódott, máskülönben senki nem mondta nekik, hogy óvatosan a vízzel. Pedig olyan ember is van a faluban, aki a Sajóból öntöz. Mások meg horgásznak olykor.

Hogy a férje? Ne kérdezzem. Két hónapja temette el. Tüdőgyulladást kapott, feljavították a kórházban, kiengedték, pár nap múlva meghalt.

 

Sajókazán, a hídnál találkozom Vilcsek Ernővel, Jákfalva független polgármesterével. Jákfalva 10 kilométerre fekszik innen, nem érintett, mégis, Vilcsek volt a térség egyetlen polgármestere, aki szót emelt a Sajó szennyezésének ügyében. – Azon ütköztem meg, hogy semmilyen híradást nem láttam, sem központilag, sem önkormányzatilag – okolja azt, miért tett közzé videós bejegyzést közösségi oldalán a témáról. Vilcsek Ernő az első információkat egy szlovákiai magyar barátjától kapta a Sajóról. Bízott abban, hogy a videó után megmozdulnak többen is. Arra a kérdésre, van-e együttműködés a polgármesterek között, nemleges a válasza. – Senki egy szót nem szólt erről. Senki, de még érintőlegesen sem – mondja. Ha egy Sajó-parti település polgármestere lenne, az volna a legkevesebb, hogy megkeresi a többi érintett polgármestert. És azonnal tájékoztatni kellene a lakosságot arról, mi a helyzet. Ezzel párhuzamosan ment volna egy levél a szakminisztériumnak, bár Vilcsek szerint az nagy kérdés, melyiknek. – Amihez a víz tartozik. Van ilyen? – tesz fel költői kérdést.

Függetlenül a mérési eredményektől, egyelőre az lenne a fontos szerinte, hogy a Sajóból senki ne merítsen vizet, mert nem lehet tudni, alkalmas-e például állatok itatására. Vagy fürdésre. Horgászásra. Lehet sakkozni az adatokkal, de ez a helyzet most nem megnyugtató. Nagyon nem az – állapítja meg.

– Folyószennyezés? – kérdez vissza Sajónémetiben Farkas Lajos, miközben éppen kocsit bütyköl az utcán. Autószerelő. A felesége nagy környezetvédő, mások után is felszedi a szemetet, ők aztán biztosan nem szennyezik a folyót. „De a többi népek azok nagyon szemetelnek a folyóba.” A szlovákiai eredetű szennyezésről nem hallott. Nemcsak ő, senki a faluban. Furcsa a színe a Sajónak, ez igaz, de hát gyakran furcsa. Rendszeresen hoz magával hulladékot, állati tetemet, halott embert. Mondom neki, nem láttam a parton horgászt. Sem itt, sem máshol. Mi lehet ennek az oka? – Egyszerű, válaszolja, errefelé az embereknek nincsen pénzük engedélyre. Akinek van, az inkább elmegy a tavakra pecázni, vannak itt a környéken szép számmal. Ott jobb a kapás. És hát a helyi halőr „ilyen fejlett ember”, van neki drónja, ki sem megy a Sajóhoz, ül a laptopja előtt, és ha valakit megtalál a drónnal, csak küldi a bírságot. Ráadásul mindenkit személyesen ismer a faluból.

Megérkezik három tízéves forma fiú biciklin. A korszellem szerint mindhárman elektromos cigarettát szívnak, most az a menő. Azt mondják, szoktak fürödni a Sajóban. A szennyezésről nem hallottak. Amikor elmondom nekik, mi a helyzet, visszavonják kijelentésüket: nem szoktak fürödni a Sajóban!

Már elkezdődtek a kármentesítési munkálatok a Sajó szlovákiai szakaszán – közölte az Agrárminisztérium az után, hogy Nagy István kollégájával, Ján Budajjal, Szlovákia környezetvédelmi miniszterével egyeztetett egy videókonferencián. Nagy István kiemelte, Magyarország abban érdekelt, hogy minél előbb sikeresek legyenek a kármentesítési munkálatok, ezért üdvözölte, hogy északi szomszédunk konkrét lépéseket tesz a Sajó szennyezésének megállítása érdekében. Azt is mondta, hogy hazánk nem akar Szlovákia belügyeibe beavatkozni, a kialakult helyzetet azonban minél előbb meg kell oldani. Ha bármilyen támogatásra, technológiára szükség van, akkor a magyar szakemberek készek segíteni a szennyezés felszámolásában. – Teremtett világunk megőrzése és fenntartása ugyanis közös kötelességünk – közölte a miniszter.

 

 

Varga Tibor Rozsnyón él, egyike volt azon első embereknek, akik posztoltak a vasoxidtól vöröslő, halott Sajóról. Lapzárta előtt, kedden váltottunk utoljára üzenetet. Azt írta, elkezdtek dolgozni a bányában, de ennek eddig semmi eredményét nem látják. Szerinte nem is lesz, de mint jelezte, „adjunk neki 15 napot, ahogy jelezték”. Azt is írta, az elmúlt három hónapban náluk sem kaptak tájékoztatást az emberek az önkormányzatoktól. Csak most. Annyit, hogy megkezdődtek a kármentési munkálatok. – Nem tudom, miért kell titkolózni – írta. Hol vagyunk? Csernobilban 1986-ban? A sugárzást senki nem látta, a rozsdás vizet viszont mindenki!

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) munkatársai utoljára múlt hét kedden vizsgálták meg a Sajó vizét – közölte a Magyar Hanggal a szervezet sajtóosztálya. Ennek eredményei lapzártánk után lesznek elérhetők. A korábbi vizsgálat május 18-án történt, akkor ezt közölte az OVF: „A területileg illetékes vízügyi igazgatóság (…) folyamatos figyelőszolgálatot tart fenn, rendszeresen vízmintákat vesz, illetve vizsgáltat be annak érdekében, hogy ha a Sajó a határértéket meghaladó terheléssel érkezne, a vízhasználat (ivóvíz, öntözés) korlátozása azonnal elrendelhető legyen. Erre eddig a nagymértékű hígításnak köszönhetően nem volt szükség. Fontos tehát kiemelni, hogy a kifolyó szennyezett bányavizet már a Sajó külföldi vízgyűjtő területén is többszázszorosan hígítja a kisvízfolyások és a Rima vízhozama, és ez a hazai szakaszon betorkolló mellékvízfolyásoknak és az eseti vízpótlásoknak köszönhetően tovább folytatódik. A magyar fél a Magyar–Szlovák Határvízi Bizottság keretében a szennyezést követően azonnal, majd még több alkalommal is tájékoztatást kért a szennyezés megakadályozására a Szlovákiában tett intézkedésekről, valamint a szlovák fél által végzett mérések eredményeiről. Információink szerint a szlovák hatóságok felvették a kapcsolatot a bánya üzemeltetőjével.

A készültség elrendelése óta az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság (Émvízig) a hazai szakaszon rendszeresen ellenőrzi a folyó állapotát. A Sajó vízminősége a helyszíni mérési eredmények (pH, fajlagos elektromos vezetőképesség, oldott oxigéntartalom, oxigéntelítettség) alapján megfelel a felszíni víz vízszenynyezettségi határértékeiről és azok alkalmazásának szabályairól szóló 10/2010. (VIII.18.) VM-rendeletben a vízfolyás típusra meghatározott határértékeknek. Alapvetően vas-oxid-terhelésről van szó, ami nem mérgező.

Simon Gergely, a Greenpeace regionális vegyianyag-szakértője szerint a magyar szakaszra érve elvben nagyon jelentősen felhígul a szennyezés. Az üledék persze folyamatosan fog érkezni – tette hozzá. A biztonság kedvéért ők is végeztek a határnál mintavételt, amely eredményei lapzártánk után lettek meg. Mivel sokak szerint nem a pillanatnyi helyzet a fő probléma, hanem az, hogy a nehézfémek felhalmozódnak az üledékben, a halak húsában, megkérdeztem a környezetkémikust: – Ha két hónap múlva fogok egy halat Sajónémetinél, megehetem? – Hát én óvatos lennék vele, de lássuk az eredményeket – válaszolta.

Donáth Anna, a Momentum volt elnöke, EP-képviselő nyílt levelet intézett Sajó miatt a magyar és a szlovák kormányhoz. Ebben többek közt ezt írta: „…a magyar kormány sem tett semmit az ügyben. Amikor tényleges károkozás történik, és nem rajzpályázatokon keresztül próbálja a kormány megállítani a klímaváltozást és a természetben történt károkozásokat, akkor csak csend hallható a kormányzat felől. Sem a környezetvédelem iránt állítólag elkötelezett Áder János, sem a környezetvédelemmel elvileg foglalkozó Nagy István agrárminiszter, sem pedig a zöldügyekben gyakran megszólaló Steiner Attila, de még a mindenkinek odamondogató Szijjártó Péter külügyminiszter sem szólt oda szomszédunknak, hogy tegyenek a szennyezés ellen.” Ugyan elméletileg elkezdődtek a kármentesítési munkálatok, megkérdeztük a Momentumot, reagáltak-e a címzettek. Röviden össze lehet foglalni: nem.

A Sajó ügyében kerestem Sajópüspöki, Sajókaza, Sajóvelezd és Sajónémeti polgármesterét is. Egyikőjükkel sem sikerült beszélnem, valamiért nagyon nem akarnak nyilatkozni.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/23. számában jelent meg június 3-án.