A szárazság súlyosan érinti a zöldátállást
A vízhiány az úr
Az északi féltekét, de különösen Európát sújtó szárazság súlyosan érinti a zöldátállást is. A szén a reneszánszát éli, de az USA elfogadta első klímavédelmi pénzügyi csomagját.
Anémet gazdaság ütőerének számító Rajnán alig járnak uszályok, és akár teljesen leállhat a folyami szállítás. A Loire, Franciaország leghosszabb folyója gyalog is átjárható, soha nem vánszorgott ilyen lassan. A legjelentősebb olasz folyó, a Pó szintje két méterrel alacsonyabb a szokásosnál, néhol siralmas tócsára emlékeztet. London környékén és Délkelet-Angliában többfelé már a szép zöld gyep és rét is sárgára száradt ki. A Dunát Szerbiától Bulgáriáig kotorni kell, a rendkívül alacsony vízállás miatt a budapesti Szabadság hídnál kibukkant az Ínség-szikla, amely a vízhiányról kapta a nevét.
A vén kontinens nyugati, középső és déli részén jó két hónapja nem volt érdemi csapadék, és meteorológusok szerint a közeljövőben sem várható. Bár még nincs vége az évnek, tudós körökben máris arról beszélnek, hogy a szárazság az utóbbi fél évezred legsúlyosabb aszálya lehet Európában, felülmúlva a 2018-as csapadékhiányos évet is. A szokatlanul száraz tél és tavasz után hőségrekordokat döntögető nyári forróság és az egymást követő hőhullámok kiszárították és „felforralták” Európa fontos vízi útjait – írta a londoni Guardian.
A Rajna a Frankfurttól 50 kilométerre lévő Kaubnál 40 centiméter alá esett, az ottani jelző nem a mélységet, hanem a hajózhatóságot mutatja. E színt alatt már több szállítmányozási cég nem tartja gazdaságosnak a folyami teherszállítást. Sok uszály – amely szenet és nyersanyagot szállít olyan vállalatoknak, mint az acélgyártó Thyssen vagy a vegyipari BASF – negyedkapacitással közlekedik, az ötszörösére emelve a teherszállítás díját.
A rajnai uszályforgalom teljes leállása idén kéttized százalékponttal csökkentené a német GDP-t. De a Svájcból Németországon át a hollandiai rotterdami kikötőig haladó, 1233 kilométer hosszú Rajna egész Európa gazdaságában kulcsszerepet játszik. Az EU a zöldáttérés keretében a negyedével növelné a vízi fuvarozást, de Berlin most azt tervezi, hogy a folyami szállítást áttereli közútra és vasútra. Egy átlagos uszály rakományának az elszállításához azonban 40–100 teherautó is kellhet, ez pedig jelentősen megnöveli a károsanyag-kibocsátást.
Franciaország folyóinak nemcsak a szállításban, de az ország áramtermelésének 70 százalékát szolgáltató nukleáris erőművek hűtésében is jelentős szerepe van. A Loire, a Garonne és a Rhone vize túl meleg, hogy hűtse a reaktorokat, emiatt az EDF állami szolgáltató visszafogta az atomenergia-termelést, holott a felügyelő szerv öt erőmű esetében még a szabályok áthágását is engedélyezte.
Az észak-olaszországi Pó hozama a szokásosnak a tizedére esett, a folyó völgye az olasz mezőgazdasági termelés 30-40 százalékát adja. Az aszály és a tengerből visszahúzódó sós víz súlyosan érinti a kukorica- és rizstermesztőket, utóbbiak 60 százalékos hozamcsökkenésre figyelmeztettek. A Pó Velence melletti deltájában a lassan folyó és túl meleg vízben oly mértékben csökkent az oxigéntartalom, hogy a lagúnákban tenyésző kagylók közel harmada elpusztult. Bajorországban a Duna 25-26 Celsius-fokos hőmérséklete a pisztrángokra végzetes.
Az évtized közepén Kína energiafogyasztásának 49 százaléka fosszilis forrásból származik majd
A szokatlanul hosszú és súlyos szárazság fő oka a tudósok által már évtizedek óta hangoztatott felmelegedés. Az éghajlati válság újabb csapás a koronavírus-pandémia és az ukrajnai háború által előidézett ellátási hiányosságokra, és még tovább emeli az amúgy is száguldó inflációt. Mindez súlyos következményekkel jár az ipartól a szállításon át a mezőgazdaságig szinte minden ágazatra, tovább növelve az árakat. De még a megújulóenergia-termelésre is: Norvégia – a határokon átívelő európai energiaszolidaritás megbomlása egyik első jeleként – az energiaexport tilalmára készül, mivel az áramtermelése 90 százalékát adó vízerőművek tározóinak szintje szokatlanul alacsony.
Az Oroszország elleni, fosszilis energiahordozókat érintő szankciók miatt az eddigi legnagyobb energiaválsága felé haladó EU arra kényszerülhet, hogy átmenetileg feladja klímacéljait. A kulcsszó a klímaharcban már páriának nyilvánított szén. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint az EU szénfogyasztása idén 7 százalékkal nő a tavalyi 14 százalékos ugrás után, az unió és Nagy-Britannia jövő évi fűtőszénimportja pedig 43 százalékkal haladja meg az ideit, ami további 10 millió tonna szén-dioxid kibocsátását jelenti. Ez nem feltétlenül tűnhet soknak annak tükrében, hogy 2021 utolsó negyedében az EU emissziója egymilliárd tonnánál is több CO2-egyenérték volt, de az unió célkitűzése, hogy 2030-ra 55 százalékkal csökkenjen a kibocsátás az 1990-es évekhez képest.
Az EU több tagja – így Németország, Lengyelország, Ausztria és Hollandia – vagy régi szénerőműveket helyezett újra üzembe, vagy a működők kapacitását növelte. Ám még a klímaválság fő forrásának tekintett szénből sincs elég, ráadásul az EU Oroszország ellen áprilisban hozott szénembargója augusztus 10-én életbe lépett. Ausztrália, az USA, Indonézia, Dél-Afrika, Kolumbia mind potenciális exportőrök, és onnan már érkeztek is szállítmányok. De ezeknek az országoknak más nagyobb fogyasztókkal hosszú távú szerződéseik vannak, és komoly verseny folyik a szénért Indiával vagy Dél-Koreával. A rotterdami kikötőben a szén európai irányadó ára a múlt hónapban tonnánként 380 dollárig lőtt ki, ami több mint a négyszerese az egy évvel korábbinak (a jegyzés e hét elején is 345 dolláros volt). Vagyis nem elég, hogy a szén szennyező, még drága is.
Az már csak „hab a tortán”, hogy az EU-ba érkező szén jelentős része az amszterdami, a rotterdami és az antwerpeni kikötőkbe érkezik, onnan pedig a Rajnán folytatná az útját. A szénerőműveknek megvannak a saját felhalmozott készleteik, de az energiahordozót jellemzően a kikötőkben tárolják, ahol jelenleg az Eurocoal szénkereskedelmi társaság adatai szerint 8 millió tonna várakozik. A szén hiányát, illetve annak szállítási nehézségeit az EU-ban különösen Németország és Lengyelország sínyli meg. Mindkét országban vita folyik arról, hogy az idén lesz-e elegendő szén. Lengyelországban 2 millió háztartás fűtése függ tőle, és Mateusz Morawiecki kormányfő az érintett családoknak 3 ezer zloty (631 euró) széntámogatást ígért, de többen úgy vélik, nem lesz mit venni belőle.
A szénínség a világ két nagy szennyezőjét, Kínát és Indiát is érinti, és főként miattuk az idei felhasználás globálisan csúcsot dönthet, meghaladva az egy évtizeddel ezelőtti rekordot. A tavalyi glasgow-i klíma-csúcstalálkozót – Hszi Csin-ping elnök távolmaradásával – feltűnően hanyagoló Kína az idei első negyedévben annyi új szénerőmű-kapacitás építését hagyta jóvá, mint a tavalyi év felében. Holott Peking fogadkozott, hogy 2021 és 2025 között szigorúan visszafogja a széntüzelésű energiatermelés bővülési ütemét, hogy azután 2030-tól csökkenthesse.
A Greenpeace környezetvédelmi szervezet szerint Pekingben (is) a szén lett az energiabiztonság kódja. Kína, a világ legnagyobb széntermelője és felhasználója 2025-ig 150 gigawattnyi új szénerőművi kapacitást épít még, ami az akkori teljes energiatermelésének az 5 százaléka. Vagyis az évtized közepén Kína energiafogyasztásának 49 százaléka fosszilis forrásból származik majd. India szénimportja is rekordokat döntöget, mivel az energiaigénye a leggyorsabban emelkedik az utóbbi közel négy évtizedben. Az IEA szerint az indiai szénfogyasztás évi majdnem 4 százalékkal nő 2024-ig. Míg Kína 2060-ra, India 2070-re ígérte a nettó zéró kibocsátást (az EU 2050-re), a párizsi székhelyű szervezet szerint még e nem túl ambiciózus tervek megvalósítása sem valószínű.
A nettó karbonsemlegesség elérését ugyancsak 2050-re kitűző USA-ban viszont a múlt héten elfogadták az első jelentősebb klímavédelmi törvényt (az éghajlatvédelmi jogszabályok egy nagyobb csomag részei). Bár az eredeti elképzelésekhez képest felvizezték a törvényt, az mégis 369 milliárd dollárt szán a megújuló források bővítésére, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére. Több szakértő úgy véli, az USA emisszióját 2030-ra a 2005-ös szint 40 százalékára mérséklő törvény kezdetnek nem rossz, de nem is elég.
A Joe Biden elnök által erőteljesen szorgalmazott és a demokraták győzelmének tartott törvényt a kongresszus 34 évvel az után fogadta el, hogy a felmelegedésre már régen figyelmeztető James Hansen klímatudós egy rekkenő júniusi napon a szenátus egyik bizottsága előtt azt állította: „Az üvegházhatást kimutattuk, és az megváltoztatja az éghajlatunkat.”