A szabályozás az egyes államok hatáskörébe kerül
Kultúrháború
Sokkot igen, meglepetést nem okozott, hogy az USA legfelső bírósága megsemmisítette az abortuszt legalizáló 1973-as határozatot. A szabályozás az egyes államok hatáskörébe kerül, ami szigorú és engedékeny régiókra szakítja szét az országot.
Nagy Gábor
Infláció vagy abortusz, az üzemanyag és az élelmiszer kiugró drágulása vagy a nők alkotmányos joga a testük fölötti rendelkezéshez? – némiképp profán módon leegyszerűsítve az amerikaiaknak azt kell eldönteniük, melyik a fontosabb, amikor novemberben elmennek szavazni a félidős kongresszusi választáson. A válaszuk arról is határozni fog, hogy a republikánusok képesek-e megszerezni a többséget a törvényhozás mindkét házában a demokratáktól, vagy az utóbbiak megőrzik a pozíciójukat.
A republikánusoknak azt kell elhitetniük a választópolgárokkal, hogy a fájdalmas drágulás a demokrata Fehér Ház és kongresszus elbaltázott gazdaságpolitikájának a következménye. A demokratáknak pedig arról kell meggyőzniük a szavazókat, hogy ha a konzervatív republikánusok kottájából játszó legfelső bírósági többség elvette az abortuszhoz való alkotmányos jogot a nőktől, akkor veszély fenyeget más szabadságjogokat is, amiket csak ők tudnak megvédeni.
Amióta május elején kiszivárgott a Samuel Alito főbíró által jegyzett többségi indoklástervezet, a két szemben álló társadalmi tábor felkészült arra, hogy az alkotmánybírósági szerepet is betöltő testület megsemmisíti az 1973-as Roe kontra Wade döntést, amely az egész országban legalizálta az abortuszt. A legfelső bíróság 6:3 arányban az alkotmánnyal összhangban lévőnek ítélte, hogy Mississippi állam a terhesség 15. hetétől megtiltsa az abortuszt, s ez alól csak az anya vagy a magzat életét fenyegető veszély jelentsen kivételt, a nemi erőszak és a vérfertőzés nem. Majd 5:4 arányban megsemmisítette a Roe kontra Wade, illetve az azt megerősítő 1992-es határozat teremtette precedenst. A szavazati különbség abból adódott, hogy a legfelső bíróság elnöke, John Roberts a második esetben nem csatlakozott konzervatív társaihoz.
a terhesség 24. hetéig engedélyezhetné az indok nélküli művi terhességmegszakítást
A döntés rövid távon káoszhoz vezet. A legfelső bíróság határozata a nép választott képviselőinek kezébe, azaz a törvényhozásokhoz delegálta az abortusz szabályozásának jogát. Ezt megtehetné szövetségi szinten a washingtoni kongresszus is a Roe kontra Wade döntésben rögzített módon. Azaz a terhesség 24. hetéig engedélyezhetné az indok nélküli művi terhességmegszakítást – ez a legtöbb európai államban ennek feléig lehetséges –, ám hiába van meg hozzá a képviselőházban a demokrata többség, a százfős szenátusban nem lehet összeszedni a republikánus obstrukció megtöréséhez szükséges hatvan szavazatot.
A feladat így az egyes szövetségi államokra vár, amelyek különböző irányokba indulnak el. A legfelső bírósági döntést követő órákban fél tucat államban életbe léptek azok az abortuszt korlátozó törvények, amelyeket a határozat megszületésére időzítettek. Összesen 13 államban van érvényben ilyen jogszabály, és még húszban most látnak neki az elkészítésének. Ahol a republikánusok és a demokraták között megosztott a kormányzói és a törvényhozási hatalom, ott külön erőpróbává válik a saját szabályok kidolgozása. Végül a liberális államokban – amelyek főleg a nyugati és a keleti parton találhatók, míg az abortuszellenesek, illetve -korlátozók Közép-Nyugaton és délen – a Roe kontra Wade modelljét ültetik át jogszabályba.
A liberális államok emellett új abortuszklinikák nyitását tervezik, és segítik majd azokat, akik a tiltó régiókból odautaznak a beavatkozást elvégeztetni. Ráadásul egyre több cég támogatást ígér az ezt kérő alkalmazottainak. A liberális államok azt is megpendítették, hogy megtagadják az együttműködést a szigort alkalmazó társaik bűnüldöző szerveivel, ha azok náluk akarnak nyomára bukkanni a törvényeiket megszegőknek. Missouriban például máris minden abortuszt betiltottak – az anya vagy a magzat életét veszélyeztető helyzet kivételével –, és a szabály megszegéséért 5 és 15 év közötti börtön fenyeget.
Az abortuszellenesek több évtizedes kampánya járt számukra diadallal a legfelső bíróság határozata révén, ám a győzelmüket sokkal kisebb vehemenciával ünnepelték, mint amilyennel a vesztes abortuszpártiak tüntettek. Az ok, hogy az utóbbiak biztos többségben vannak, a különböző közvélemény-kutatások 55 és 66 százalék közé mérik azokat, akik ellenzik a Roe kontra Wade jelentette precedens felülírását, amit 20 százaléknál kevesebben támogatnak. A művi terhességmegszakítást minden körülmények között ellenzők azonban már legszívesebben újabb csatába indulnának.
KERETES ÍRÁSUNK
Fegyvertartási ide-oda
Egyetlen nap alatt, mindössze 12 órás különbséggel két, filozófiájában egymással teljesen ellentétes döntés született a fegyvertartásról Washingtonban. A sort a múlt hét csütörtökjén délelőtt a legfelső bíróság nyitotta, amely kimondta, hogy a második alkotmánykiegészítés garantálja az amerikaiak számára az önvédelmi célú szabad fegyverviselést, nemcsak az otthonukban, hanem azon kívül is, közterületen. Az alkotmánybírósági szerepet is betöltő testület kétharmados konzervatív többsége 6:3 arányban megsemmisítette a New York államban 1913-ban életbe lépett törvényt, amely előírta, hogy a közterületi, úgynevezett rejtett – például ruházattal fedett – fegyverviseléshez megfelelő indokot kell szolgáltatni.
A többségi véleményt megfogalmazó Clarence Thomas a számos történelmi precedens említése mellett azzal indokolta a döntést, hogy az alkotmánykiegészítések által garantált alapjogok – például a szólásszabadság – gyakorlásához sincs szükség semmilyen hatósági jóváhagyásra. A határozat ugyanakkor világossá teszi, hogy köztéren is csak azt a fegyvert lehet legálisan viselni, amire a tulajdonosának engedélye van. Ennek kiadását az egyes szövetségi államok továbbra is feltételekhez köthetik, például a kérelmező háttérvizsgálatához vagy egy fegyverhasználati tanfolyam elvégzéséhez, s kizáró ok lehet a büntetett előélet.
Az indoklás azt is leszögezi, hogy az „érzékeny” helyeken továbbra is megtilthatják a fegyverviselést, ilyen például az iskola, a bíróság vagy a törvényhozás épülete. Thomas óvott attól, hogy a határozat hatálya alól a fegyvertartás szigorítását akaró államok azzal bújjanak ki, hogy minél több közterületet minősítenek „érzékenynek”. A legfelső bírósági döntést a fegyverpártiak győzelemként ünnepelték, és legalább hat államnak – Hawaii, Kalifornia, Maryland, Massachusetts, New Jersey és Rhode Island – módosítania kell a szabályozását, mert az New York mintáját követi.
Csütörtökön késő este a szigorításpártiak tekintették győzelemnek, hogy a képviselőház után a szenátus is megszavazta a fegyvertartási szabályok módosítását, miután 15 republikánus igenjével elmúlt az obstrukció veszélye. A New York állambeli Buffalóban, illetve a texasi Uvaldében történt tömegmészárlás után a honatyák úgy határoztak, hogy a fegyvertartásra engedélyt kérő 18 és 21 év közöttiek esetében az eddig zárolt fiatalkori bírósági és mentálhigiéniai adatokat is vizsgálhatják, és erre 3 helyett 10 napot adnak (mindkét fegyveres 18 éves volt). Költségvetési pénzből segítik majd az államokat abban, hogy úgynevezett „vörös zászlós” törvényeket hozzanak, amelyek segítségével ideiglenesen elvehetik azoktól a fegyvert, akiket magukra vagy másokra veszélyesnek minősítenek. És azok sem juthatnak a jövőben fegyverhez, akik családon belüli erőszakot követtek el partnerük ellen.
A kétpárti törvényt az első jelentős szövetségi szigorításként ünnepelték azóta, hogy a kongresszus 1994-ben betiltotta a tömeggyilkosok kedvencének számító félautomata támadófegyverek birtoklását. Az örömöt azonban éppen az összehasonlítás árnyalja. Az 1994-es tilalom tíz év múlva lejárt, és most esély sem volt az elővételére – a buffalói és uvaldei gyilkos is félautomata gépkarabélyt használt –, ahogy arra sem, hogy az ilyen fegyverek tulajdonlását legalább 21 éves életkorhoz kössék, a háttérvizsgálatot pedig kiterjesszék a magáncélú adásvételre, illetve a hétvégente tartott, bolhapiac jellegű fegyvervásárokra. Igazi szigorítást ugyanis éppen ezek az intézkedések jelentenének.
A célpontjuk az amerikai élelmiszer- és gyógyszerfelügyelet (FDA) által 2000-ben engedélyezett abortusztabletta, amit 2016 óta a terhesség tizedik hetéig használhatnak. A vetélést okozó készítményt 2020-ban már az abortuszok 54 százalékában alkalmazták, és a koronavírus-járvány idején elterjedt a felírása az internetes villámkonzultáció után. Ehhez jelenleg elvileg elég, ha a páciens a saját, terhességmegszakítást tiltó államából áthajt a szomszédos liberálisba, a konzultációt végző orvos ugyanis az okostelefon vagy a laptop IP-címe alapján hivatalosan ottani ügyfélként azonosítja, a gyógyszer pedig egyelőre szabadon postázható.
A Roe kontra Wade döntés 1973-ban 7:2 arányú többséggel született, indoklását a republikánus Richard Nixon elnök által jelölt Harry Blackmun jegyezte. A határozatot a republikánus Ronald Reagan elnöksége óta támadták, ám az esélyt a megfordításához Mitch McConnell kentuckyi szenátor és Donald Trump teremtette meg. Az előbbi a republikánus szenátusi többség vezetőjeként megakadályozta, hogy Barack Obama 2016-ban liberális bírót jelölhessen az elhunyt konzervatív Antonin Scalia helyére, mondván, az elnökválasztáshoz ilyen közel ez nem lenne helyes. Majd amikor 2020 szeptemberében a liberális Ruth Bader Ginsburg meghalt, korábbi indokát feledve átzavarta a szenátuson Amy Coney Barrett kinevezését, akivel a legfelső bíróságban kétharmados konzervatív többség alakult ki. McConnell ugyanis időközben a meghallgatása során szexuális zaklatással vádolt Brett Kavanaugh megbízását is átvitte a szenátuson, így Trump legnagyobb hatású öröksége a testület konzervatív többségének bebetonozása.
A három új főbíró közös jellemzője, hogy az abortusz szabadságát féltők kérdésére a meghallgatásukkor mindhárman azt mondták, a Roe kontra Wade határozatot olyan precedensnek tekintik, amit nem áll szándékukban felülírni. A mostani ötök másik két tagjáról, Alitóról és Clarence Thomasról köztudott volt, hogy a kinevezésük óta erre a lehetőségre vártak. A szabadságjogokat védelmezők ijesztő jelnek tekintik, hogy bár Alito az indoklásában hangoztatja, hogy az azokat garantáló 14. alkotmánykiegészítést csak az abortusz esetében tekintették hibás jogalapnak, Thomas másként látja. A határozathoz fűzött különvéleményében azt írja ugyanis, hogy a fogamzásgátlást legalizáló (1965), az egyneműek szexuális kapcsolatát dekriminalizáló (2003), illetve a házasságukat megengedő (2015) precedenst is felül kell bírálni, mert azok is ugyanerre az alkotmánykiegészítésre hivatkoznak, pedig a lehetőségük ugyanúgy nem szerepel az alkotmányban – amelyet egykor kizárólag férfiak fogalmaztak meg