Nagy Gábor és Veczán Zoltán interjúja a Mandiner hetilapban

Fontos bejelentést tett július 1-jén Orbán Viktor kormányfő, amikor a haderőfejlesztés felpörgetését sürgette.
Itt az ideje, hogy a magyar emberek felébredjenek. 2016 óta egy olyan jövőről beszélünk a miniszterelnökkel, amit előre láttunk. Közben azt éreztük, az emberek nincsenek lelkileg felkészülve arra, hogy szembenézzenek a világ drasztikus változásával, pedig a történelem működik, és aki ennek az ellenkezőjét állítja, az nem több cirkuszi mutatványosnál.

Kire gondol?
Például a meglehetősen túlrajongott Francis Fukuyamára, aki Magyarország kapcsán is elhamarkodott kijelentéseket tett. Már az alapkoncepciójáról is kiderült – miszerint itt a történelem vége, és mindenhol szükségszerűen liberális demokráciák lesznek –, hogy ezer sebből vérzik. A történelem működik, a kihívások pedig itt vannak előttünk. A haderőfejlesztés sem csupán a haditechnika, a hadsereg fejlesztésére vonatkozik, hanem társadalmi program is. Ahogy a NATO-szakértők mondják: a nemzeti ellenálló képesség, a rezilien­cia felébresztése is egyúttal.

Fel kell rázni magunkat a Csipkerózsika-álomból?
A rendkívül elkényelmesedett nyugati jóléti társadalmak a legkisebb kényelmetlenségre is hisztérikusan reagálnak. Ha éppen nincs wifi, azt érzik, összeomlott a mindennapi életük. Eközben keleten a teljes állami szolgáltatószektor összeomlik. Az ellenálló képesség nemcsak az egyénét, de az államét is jelenti, vagyis az állami szolgáltatások, funkciók működtetését. Visszatérve a konkrét kérdésre: jól látható, hogy érkeznek a helikopterek, a repülőgépek, a harckocsik, a páncéltörő rakéták. Olyan fázisban vagyunk, amikor a haderőt új típusú doktrínára kell átállítani – 1990 után valójában először. Ennek szükséges eleme a honvédelmi és haderőfejlesztési program, amellyel elkezdődött a nyugati technikák alkalmazása. Fontos tudni, a hagyományos szovjet fegyverzet logikája jelentősen eltér a nyugatitól.

A média beszámolói azt sugallják, éppen ez a két haditechnikai „irányzat” csap össze Ukrajnában.
Ez koránt sincs így. Az orosz hadsereget a nyugati technika ellen készítették fel. Csakhogy ez csődöt mondott a háború elején, hiszen az ukrán haderő eszközökben és doktrínában ugyanaz volt, mint az orosz. A villámháború éppen emiatt dőlt be, ezért álltak át az oroszok a teljes gőzhengerre, a bedarálásra, amivel őrületes veszteségek keletkeznek.

Ez a gőzhenger közeledik most felénk?
Ma még senki nem tudja megmondani, hogy mikor, hogyan és milyen status quóval fog véget érni a háború, hogy hol állnak meg a frontvonalak, s mi lesz utána. Éppen ezért minden forgatókönyvvel számolni kell. A regionális geopolitikai helyzet az eszkalálódás irányába halad, nem látszódnak azok a keretek, amelyek a békét és a megnyugvást el tudják hozni.

Azért az kevéssé valószínű, hogy a NATO-val közvetlenül konfrontálódjon Oroszország.
Már 2016-ban is úgy voltunk vele, csak felelőtlen ember mondhatja, hogy a következő tíz évben Magyarország nem lesz érintve háborúban. Ha a NATO konfrontálódik, az a tagállamok és vezetőik felelőssége. A NATO egy védelmi szövetség, nem dolga beavatkozni vagy igazságtevőt játszani más országok konfliktusában, ezért sincs okunk feltételezni, hogy belesodródna a háborúba. Ráadásul a keleti szárny brutálisan megerősödött a finn és a svéd belépéssel, ami tovább növelte az elrettentő erőt.

Vagy éppen olaj volt a tűzre, ha orosz szemmel nézzük, hiszen a határukig kúszott a NATO. Ez dühítő lehet Moszkvának.
Ellenkezőleg: kijózanító hatása van a bővítésnek, illetve a madridi NATO-csúcson jóváhagyott fejlesztési és hadműveleti terveknek bárkire, aki konfliktust generálna a régióban. Ilyen szempontból a csúcs a magyar stratégia sikere is: mutassunk elrettentő erőt, amely visszahűti az érzelmi túlfűtöttséget.

Mindenesetre a magyarok többségét is sokkolta a látvány, ahogyan ukrán civilek készülnek a konfliktusra: barikádot építenek, fegyverkeznek.
Van egyfajta romantikus feledés, ami messzire sodorja időben azokat a képeket, amelyek mondjuk 1956 után beleégtek az emberek retinájába. Kifutott az a generáció, ezzel csökkent a már említett nemzeti ellenálló képesség is. A szomszédban dúló háború azonban a maga tragikus módján felfrissíti az emlékeket. A magyar társadalom ma már sokkal jobban érti, miért van szükség haderőfejlesztésre. Bátorítanék is mindenkit, nyugodtan kérdezgesse idősebb rokonait, ismerőseit, frissítsük fel a családi emlékezetet! Ne csupán a tankönyvekből ismerjék meg unokáink a második világháborús vagy az ’56-os eseményeket, ne óvjuk őket a múlt borzalmaitól! Inkább készítsük fel lelkiekben mindazokat, akik nem láttak még hasonlót. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy bármi jele lenne annak, hogy Magyarország közvetlen veszélyben van. Ám tény és való: a régióban háború zajlik, és ez katonai értelmezésben közvetett veszélyt jelent.

Feltételezhetően nem csak a lakosság tanult az ukrajnai háborúból. Miben módosította a korábban lefektetett haderőfejlesztési irányokat a konfliktus?
Az elsődleges leckét nem is az ukrajnai konfliktusból tanultuk meg, hanem a környező országok reakcióit vizsgálva. Többük a médiahisztéria és a közvélemény nyomására felajánlotta haditechnikai eszközeit Ukrajna számára. Főleg olyan országok, amelyek még nem álltak át a nyugati haditechnológiára, egykori szovjet eszközöket küldtek, ma pedig többen közülük ott állnak üres lőszerraktárakkal. Védtelenné váltak. A haderőfejlesztés nem holmi bolti bevásárlás: bepakolok a kosárba két kiló rakétaelhárító rendszert, aztán kifizetem a kasszánál. Minimum tízéves folyamatról van szó, vagyis nemzetközi összehasonlításban a hazai program extrém gyorsnak számít. Ráadásul, ahogy említettem, nálunk technológiaváltás is zajlik, most az az első, hogy a honvédség minden lehetséges erejével védje az országot, s ne olyan küldetésben vegyen részt, ami elsősorban nem az ő rendeltetése. Isteni szerencse, hogy nem most kapkodunk a szerződések után. Ha most akarnánk telepakolni a bevásárlókocsinkat rakétaelhárító rendszerekkel, tankokkal, fegyverekkel, nemhogy a kasszánál néznénk csodálkozva a megemelt árakon, pakolni se nagyon lenne mit.

Okoz a szállításokban csúszást az előző két év koronavírus-járványa?
Folyamatosan monitorozzuk a nemzetközi hadiipart, szerencsére extrém csúszás egyelőre nincsen.

Milyen a honvédség imázsa a lakosság körében?
Komolyan küzdöttünk az elmúlt évtizedek után azért, hogy a haza védelme mindenki által közmegbecsülésnek, köztiszteletnek örvendjen. Hogy az emberek ráébredjenek: a Magyar Honvédségben szolgálni valójában kiváltság. Ez toborzási szempontból is fontos, illetve a fiatalok bevonzásánál kikerülhetetlen a családok szerepe: a szülők támogatására is szükségünk van ahhoz, hogy megnyerjük a fiatalokat.

Időnként fel-felvetődik a sorkatonaság visszavezetésének ötlete.
Amióta Magyarországon megszüntették a sorkatonaságot, ez a kérdés folyamatosan napirenden van. A sorkatonaság egyébként nemcsak a haza védelme szempontjából fontos, számos társadalmi és szociológiai folyamatban is szerepet játszott. Kötelező sorkatonai szolgálaton nem gondolkozunk. Valaki vagy elkötelezett a haza védelmében, vagy nem, ezt erőszakkal kikényszeríteni nem szerencsés. A honvédséget válogatott, magasan képzett, hazájuk védelme iránt elkötelezett fiatalok közösségeként szeretnénk felépíteni. Létszám­növelést ettől függetlenül tervezünk.

A honvédelmi miniszter lapunknak adott interjújában arról beszélt, hogy a tüzérséget és a páncéltörő képességet kell leginkább fejleszteni; milyen újdonságra lehet számítani ezen a téren?
Az újdonságok zöméről már korábban beszéltünk, amiről viszont nem, arról nem is lehet. Annyit elárulok, olyan képesség megteremtéséről tárgyalunk, amellyel Európában egyedülálló lehet Magyarország, többet azonban még sem nemzetbiztonsági, sem üzleti szempontból nem lenne szerencsés mondani. A páncéltörő képesség fejlesztésének programjában épp most születik döntés az eszközök magyarországi gyártásáról. Ugyanígy nyilvános adat, hogy megvettük az izraeli Spike rakétacsalád bizonyos elemeit, és ezt a képességet tovább szeretnénk fokozni. Hasonlóan magas prioritású elem a komplex légtérvédelem megteremtése, ám most minden programot megelőz a katonák egyéni felszerelésének véglegesítése.

Itt miért volt csúszás?
Az utóbbi években a haditechnikában végbement digitalizációs folyamatok rettenetesen felgyorsultak. Ezt érzékelve nem akartunk beleugrani olyan fejlesztésbe, amely évtizedekre meghatározza a kommunikáció és a vezetés digitális rendszerét, miközben küszöbön állt a nagy változás. Megérte kivárni: büszkén mondhatjuk, nemcsak sikerült az élvonalban maradni, de az egyik legnagyobb európai fejlesztés ide kerül Magyarországra. Ma úgy tudjuk felszerelni a katonáinkat, hogy bármilyen új irány jön a világban, az nagy biztonsággal alkalmazható lesz a magyar honvédek felszerelésére is.

A honvédelmi miniszter elrendelte a készenlét fokozását. Mit jelent ez?
A nemzetközi és hazai katonai, illetve védelempolitikai elemzések szükségessé teszik a védelmi biztonsági szint emelését. A miniszter utasítása ennek a protokollnak a beindítása. Ez magában foglal minden olyan folyamatot, ami elősegíti a katonák mentális felkészülését, ráhangolódását egy lehetséges veszélyhelyzetre. Olyan, mint egy első fokú viharjelzés a Balatonon.

Nyitókép: Földházi Árpád