A kerti munkálatokat az őszi levélmaradékok összegyűjtésével érdemes kezdeni. Ha ezzel végeztünk, a talaj felső rétegét ásóvillával lazítsuk meg, és húzgáljuk ki a pimaszul elterjedt gyomokat. Sajnos az eső a mezőgazdasági földterületeken és a kertekben is rendkívül hiányzik, sok helyen egészen száraz a föld, szinte porzik. Ha tartósan enyhe marad az idő, öntözhetünk is. A veteményes vagy a virágoskert talaját érdemes kicsit átforgatni, előkészíteni az ültetésre. Ha ősszel elmaradt volna, megsegíthetjük egy kis trágyával: óvatosan forgassuk bele a felső rétegbe, majd gereblyézzük át.
Növények társbérletben
Mostanra már érdemes elvetni a nyáron eltett zöldség- és virágmagokat. Palántázóedénykékként a tejfölösdoboztól az ereszdarabig bármit használhatunk, ami elfér a párkányon. Az ablakon besütő kellemes napfényben a növények szinte üvegházban érzik majd magukat, ám arra ügyeljünk, nehogy az ablakok alatt működő fűtőtestek melege kiszárítsa a földjüket. Vannak azonban olyan hidegnek ellenálló növények, amelyek magjait már kora tavasszal elültethetjük a kerti veteményesben, ilyen például a saláta, a hónapos retek, a borsó, a vöröshagyma vagy a sárgarépa.
A piacon is lassacskán megjelennek a palántaárusok, az érzékenyebb zöldségpalántákat azonban csak az éjszakai fagyok elmúltával ültethetjük a szabad ég alá. Tévedés azt gondolni, csak annak lehet veteményese, akinek van kertje: a teraszon, az erkélyen balkonládában nevelhetünk gyógy- és fűszernövényeket, futtathatunk paradicsomot, uborkát is, vagy akár epret. A teraszon elültetett minikertre vagy a nagyobb veteményesre egy aranyszabály vonatkozik: az alapos tervezés. Mindent érdemes előre átgondolni, például hogy miket helyezünk majd egymás mellé, és ebben nem a kifejlődő növények adta esztétikai élmény a döntő. A hasonló víz-, tér- és tápanyagigényű növényeket például nem érdemes megtenni szomszédnak, mert versengés alakulhat ki köztük, azaz elnyomhatják egymást. A bab számára például nemkívánatos társbérlő a cékla, a hagyma és a paprikafélék, az uborka nem szereti a dinnyét és a paradicsomot, míg ez utóbbi ki nem állhatja a burgonyát és a kukoricát. A legösszeférhetetlenebb növény azonban az édeskömény: célszerű külön kertrészben nevelni. A vetésforgót érdemes alkalmazni a kertünkben – nem hiába ez volt a mezőgazdaság egyik legősibb módszere –, már csak azért is, mert ellenkező esetben tápanyaghiánnyal és bizonyos kártevők elszaporodásával kell számolnunk.
Gyógyítók és szépítők
Növényeink számára rendkívül fontos, hogy porzó rovarok látogassanak hozzájuk. Ezt segíthetjük, ha gazdagon termő fűszer- és gyógynövényeket ültetünk a veteményes mellé, ezek virágzáskor elképesztő illatorgiát varázsolnak a kertbe, mágnesként vonzzák a méheket és más hasznos rovarokat. Az erkélyek balkonládáiba is érdemes néhány tövet ültetni a bazsalikomból, a korianderből, az oregánóból, a kakukkfűből, vagy akár külön cserépbe a jókora örökzöld bokorrá növekedő, aromás rozmaringból, levendulából és a szintén terebélyesedni képes zsályából. Igaz, ez már a nyár felé forduló időszak feladata, ám ügyeljünk arra, hogy a gyógynövényeket csakis virágzás után nyessük vissza.
Az őszi évelő virágokat ugyancsak március környékén érdemes átültetni, a virághagymákat óvatosan, földlabdával együtt emeljük ki a talajból. Új hagymásokat is telepíthetünk, a tél végi hóvirág, a téltemető, a sáfrány már elvirágzott, ám a nárcisz, a jácint, a tulipán tipikusan kora tavasszal szirmot bontó szépségek.
A fa nem csak árnyat ad
Manapság divatos a kopasz kert, amelynek közepén jókora gyep nyújtózik, a szélén pedig csupán egy-két fácska árválkodik – kell a hely nyáron a jókora medencének. Bár a kertvárosban sokszor csak zsebkendőnyi telket művelhetnek meg a városlakók, mégis érdemes megfontolni a tervezésénél, hogy a rendelkezésre álló területen minél több fa és cserje nyújtson árnyékot: a burjánzó zöld vegetáció ugyanis jótékonyan szabályozza a szűkebb környezet mikroklímáját. Néhány fokkal mérsékelhetik a nyári forróságot, szemben a napsütötte prérivel, ahol a kánikulában szinte lehetetlen egy kis időt is eltölteni.
Faültetésre ideális a tavaszi langyos idő. Itt is igaz, ami a veteményesnél: elkerülhetetlen az alapos tervezés. Törekedjünk rá, hogy honos fajtákat válasszunk, és ha szívesen dolgozunk a kertben, díszfák helyett ültessünk gyümölcsfákat. Tavasszal virágba borulva éppolyan pompás látványt nyújtanak, mint a díszcserjék, és mikor télen kinyitjuk az első saját termésből eltett üveg lekvárt vagy befőttet, rá fogunk döbbenni, milyen busás jutalom ez a fáradozásunkért. Gondoljuk át alaposan az ültetés helyét, hiszen a fiatal gyümölcsfa egy-két éven belül jelentősen megerősödik, a cseresznye, a füge vagy az eperfa például hajlamos gyorsan növekedésnek indulni, ha jól érzi magát. Március a legalkalmasabb a bogyós gyümölcsöt termő bokrok elültetésére, mint amilyen a málna, a szeder, a ribizli: a telepítéskor érdemes őket erősen visszavágni és bő komposzttal segíteni a növény megeredését.
A gyümölcsfáknál a március és az április környéke a legalkalmasabb pillanat a koronaalakító metszésre, főként a tavaszi virágzás előtt idő. Az őszibarack, a meggy, a szilva, a cseresznye, a mandula esetében télen tilos metszeni, ugyanis akkortájt fertőznek legjobban a kórokozók, azok a baktériumok, amelyek a csonthéjasok gutaütéses vagy ágkárosodásos pusztulásáért felelősek. Az almatermésűek – mint az alma, a körte, a birs – metszési ideje a még hideg időben ideális, ám csak akkor, mikor már fagypont felett van a hőmérséklet. A még mélynyugalomban lévő növények ugyanis jobban viselik az ilyesfajta beavatkozásokat.
Ha kora tavasszal az idő engedi, és a szárazság miatt éppen nincs tűzgyújtási tilalom, a lemetszett fák ágait érdemes elégetni: a gyümölcsfák ágaiból keletkezett hamuból egy lapátnyit a fák köré szórhatunk, sőt a törzsüket is bedörzsölhetjük vele. Az ásványi sókban – többek közt kálium-, magnézium- és kalcium-oxidban, vasban – gazdag hamu tápláló, lúgos kémhatása miatt pedig fertőtlenítő hatású, és távol tartja a kártevőket. Fontos azonban, csak a természetes növényi anyagok égetéséből származó hamut használjuk fel ilyen módon, a szénét tilos.
CSALOGASSUK BE A TERMÉSZETET!
Ha változatos növényfajokkal telepítjük be a kertünket, ügyelve arra, hogy gyümölcsfák, díszcserjék, vadvirágok, fűszernövények egyaránt helyet kapjanak, természetes élőhelyet biztosíthatunk a kisebb vadon élő állatoknak. A fákra kihelyezett etetők és odúk, a sűrűbb bokrok becsalogatják a madarakat, amelyek a férgeket, káros rovarokat fogyasztják, a védettebb helyen felhalmozott kőhalmok a gyíkoknak, a göcsörtösebb farönkök, farakások, nagyobb halom lehullott lomb a sünöknek nyújt menedéket – ezek az állatok szintén segítenek abban, hogy a kertünkben ne szaporodjanak el csigák és a veteményest dézsmáló apró kártevők. Az illatozó fűszernövények csak úgy vonzzák a hasznos rovarokat, a méheket, a pillangókat, beporzó munkájukért nem lehetünk eléggé hálásak. Divatossá vált a méhgarázs és a rovarhotel: ezek valójában búvó- és szaporodóhelyek, amelyek segíthetik a hasznos rovarok megmaradását – készíthetünk lukacsos farönkökből ilyen élőhelyeket, de megteszi a kisebb téglahalom vagy vékony gallyakból összehordott farakás is.