Kelleneráorvosság

Mind több a gyógyszertár, mégis egyre több település marad patika nélkül. Elolvadó nyereségesség, munkaerőhiány és rossz szabályozás sújtja a gyógyszerészeket, és ennek a levét olykor a páciensek isszák meg.

FAZEKAS ISTVÁN

Gáti Júlia

A patika még mindig a magyar egészségügy legvidámabb barakkja, akkor is, ha bőséggel akadnak benne gondok. Így jellemezte egy fővárosi gyógyszerész a kétévi koronavírus-rém­álom utáni helyzetet. A közforgalmú gyógyszertárak talpon maradtak, és sok ember számára ezek jelentették az egyetlen biztosan elérhető egészségügyi és információszerzési pontot. Ugyanakkor számos területen érződött a járvány hatása, 2021-ben például a korábbi években megszokott 5 százalék körüli ütemnél lassabban, mindössze 1,7 százalékkal növekedett a vényköteles gyógyszerek forgalma. Kitapintható volt az orvosi vizitek elmaradása, amit jól mutat a szív- és érrendszeri, valamint a légzőszervi betegségek kezelésére kiváltott vények számának csökkenése. A receptek számát nyilvánvalóan csökkentette a járványban elveszített több mint 44 ezer, „többségében idős, krónikus beteg” hiánya is. Ugyanakkor jelentősen nőtt a kereslet a fertőzés elleni szerek iránt, beleértve a vitaminokat, az étrend-kiegészítőket, a maszkokat és a koronavírus-gyorsteszteket is. Összességében 10 milliárd forinttal, 161 milliárdra növekedett 2019-ről 2020-ra a gyógyszertárban maradó árrés tömege, vagyis az a jövedelem, amiből minden költséget fizetni kell, és ami jó esetben a nyereséget is tartalmazza.

A telepü­lések ­51 százalékában egyáltalán nem működik gyógyszertár

Jövőre lesz három évtizede, hogy a közfinanszírozott gyógyszerek kiskereskedelmi értékesítését úgynevezett degresszív árréssel honorálja a társadalombiztosítás. Ez azt jelenti, hogy a magasabb nagykereskedelmi árakhoz sávosan egyre kisebb arányú nyereség tartozik. A legolcsóbb, dobozonként 500 forintnál kevesebbe kerülő gyógyszerek nagykereskedelmi árához 27 százalékos árrést számíthat a patika. A 3912–5500 forint közötti orvosságoknál 18 százalék az árrés, efölött pedig egységesen 990 forint. „Vannak több tízezer, de több százezer forintos – például onkológiai – gyógyszerek is, amelyeknél jóval egy százalék alattira jön ki a mutató, ami még a banki átutalási díjnál is kevesebb. Az olcsó szereknél meg hiába a magas százalék, a nominális érték a logisztikai költséget sem fedezi” – számol Horváth János kőszegi patikatulajdonos, a Független Gyógyszertárak Egyesületének elnöke. A közfinanszírozott gyógyszerek teljes forgalmához már csak 11 százaléknyi árrés tartozik – volt idő, amikor ennek a duplája volt a ráta. A szabad áras, nem vényköteles orvosságoknak, kozmetikai cikkeknek köszönhetően a teljes forgalomhoz 20,3 százalékos árrés tartozott 2020-ban.

„Az átlagos jövedelmezőségen belül nagyok a patikák közötti különbségek. Jelentős bevételt jelent ugyanis az a rabatt, amit a nagykereskedők a forgalom után fizetnek. Csakhogy ezt éppen azok a gyógyszertárak kapják, amelyekben nagy a forgalom, és így nagy az árréstömeg. Ezért nem lenne elegendő a valóban elavult árrésszabályozáson változtatni, a különbségek jobb kiegyenlítéséhez a Nemzeti Egészségbiztosítási Alap (NEAK) büdzséjéből érkező vénykezelési díjhoz hasonló finanszírozás súlyát kellene növelni, amely a kisebb forgalomhoz nagyobb, a nagyhoz jóval kisebb díjazást társít” – vélekedik Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke. A jövedelmezőségbeli szakadékot jól mutatja, hogy az elmúlt évtizedben 119 kisközségben szűnt meg a patika, így a települések 51 százalékában egyáltalán nem működik gyógyszertár – derült ki a GKI Gazdaságkutató elemzéséből. Ez azt jelenti, hogy 650 ezer ember nem tudja a lakóhelyén kiváltani a gyógyszerét. Ugyanakkor „a rendszerváltás után, az 1995-ös patikaprivatizációt megelőzően 1440 gyógyszertár működött, most pedig – a fiókpatikákat is beleszámítva – kicsivel több, mint 3 ezer. A lakossági ellátást nyújtó patikákban dolgozó gyógyszerészek száma is megduplázódott ezen idő alatt” – idézi fel a kamara elnöke.

44 ezer, „többségé­ben idős, krónikus beteg” hiánya

Évente 1,1 milliárd forint költségvetési támogatás jut a településükön egyedüliként működő kispatikák életben tartására, de ez a jelek szerint nem tudja megállítani a lemorzsolódást. Hankó Zoltán adatai szerint 2020-ban 108 olyan patika volt, amelynek kiadásai meghaladták a bevételeit. Megfelelő intézkedések nélkül ez a szám csak növekedni fog. Megállíthatatlan a bérköltségek emelkedése: a kórházakban dolgozó intézményi gyógyszerészek keresete az orvosokéval együtt jelentősen megemelkedett, ami érthetően növelte a közforgalmú patikákban alkalmazottak elvárásait. Munkaerőhiányt okoz, hogy a frissen diplomázott gyógyszerészek körében már évek óta hódít a szabadúszó életmód. Nem helyezkednek el, csak helyettesítést vállalnak, meglehetősen jó tarifáért. Számolni kell azzal is, hogy a privatizáció idején megvásárolt kispatikák tulajdonosai mostanában mennek nyugdíjba, vonulnak vissza, s nem látszik, hogy bárki be akarna lépni a helyükre. A kistelepülésen élők gyógyszerhez jutását újra kellene gondolni – szorgalmazza a Hálózatban Működő Gyógyszertárak Szövetsége (HGYSZ).

Ahhoz, hogy érdemes legyen fiókgyógyszertárakat fenntartani, sőt újabbakat nyitni, 1,5 milliárd forintos támogatási keretet lát szükségesnek a szövetség, ami számításuk szerint 300 kis forgalmú patika fenntarthatóságát biztosítaná. Úgy látják, ehhez jogszabályt is kellene módosítani. Akkor életképes ugyanis a fiók, ha a közforgalmú anyacég is rentábilis. Másfél évtizede hatályos törvény szerint egy közforgalmú gyógyszertár legfeljebb három fiókot tarthat fenn, ezt a számot ötre vagy még többre kellene emelni – javasolja a HGYSZ. De ez sem elég, ha marad az a feltétel, hogy a fiókpatikákban is személyesen jelen kell lennie gyógyszerésznek. A szakképzett asszisztensek ki tudják adni a vényköteles orvosságokat is, ha pedig mindenképpen gyógyszerésznek kellene eldöntenie egy felmerülő kérdést, a mai világban ez távolról is megoldható. A kamara elnöke más véleményen van, szerinte bizalomvesztéssel járna, ha csak telefonálással vagy videókonferenciával kapna választ a beteg.

Neuralgikus pont az ügyeleti nyitvatartás is. A hatóság (OGYÉI) jelöli ki az erre kötelezett patikákat, ám mindenféle normativitás nélkül. „Míg például Kőszegen három gyógyszertár között oszlik meg a teher, addig a tőlünk 15 kilométerre lévő Szombathelyen 22 patika között dobják szét a kötelezettséget. A szolgáltatás fenntartásához nulla forinttal járul hozzá a költségvetés. Vagyis az ügyeleti forgalomból kellene tudni kifizetni egy gyógyszerész túlórabérét, ám ez csak a legnagyobb forgalmú helyeken jön össze. A kisebb településeken, ahol csak egy patika és egy gyógyszerész van, nem várható el, hogy a hét minden napján ugyanaz az ember álljon készenlétben” – vélekedik Horváth János. A kamara is szeretne tiszta vizet önteni a pohárba. Tizenöt év alatt a felére csökkent a patikai ügyeleti óraszám, az azonnal szükséges készítményeket az orvosi ügyeletek, a kórházi sürgősségi helyek – és persze a mentősök – is tartják. A kamara és az OGYÉI közös javaslata alapján a lakosság lélekszáma és a települések közötti távolság függvényében normatív alapon és központi finanszírozás biztosítása mellett kellene újraszervezni a rendszert. Például úgy, hogy a 20–50 ezer lakosú településeken – 20-25 kilométeres körben – legyen egy késő estig nyitva tartó, 50 ezres lélekszám felett pedig egy éjjel-nappal üzemelő gyógyszertár.

Persze a betegeknek is van panaszlistájuk. Az EU-ban nálunk a legmagasabb a támogatott gyógyszerekhez való lakossági hozzájárulás aránya. Ez természetesen nem a patikákon múlik, de ott szembesülnek vele a vásárlók. Ráadásul nem ritka, hogy hosszas sorállás után derül ki, hogy a felírt szer nincs készleten, vissza kell menni érte. A nem vényköteles gyógyszerek webes értékesítésének járványközepi megszüntetése pedig sokaknak megmagyarázhatatlan bosszúságot okozott.