Másfél hónapot töltött letartóztatásban a kormánykritikus dalairól is ismert ligetvédő énekes-rapper G Ras, polgári nevén Komáromy Gergely. A pacifista, vegán zenész jogi kálváriája már öt éve tart, és még nem ért véget – miközben ő csak a Városliget platánjait szerette volna megvédeni a kivágástól. G Rast a rácsok mögött töltött napokról, a bírói szigor okairól kérdeztük – és az is kiderült, hogy a hatalom emberei sem lehetnek nyugodtak.

– Másfél hónapot töltött letartóztatásban. Milyen újra szabadnak lenni?
– Május 27-én engedtek ki, mára azért sikerült visszarázódnom (Az interjút június 13-án vettük fel – K. T.). Az első, újra szabadon töltött napok azonban furcsák voltak, az ember agya másként működik a rácsok mögött. Olyan világgal találkoztam, ahol kvázi háziállatként tartják az embert, a szabadságtól és önrendelkezéstől, de egyben minden felelősség, egyéni döntés súlyától is megfosztva. Az én letartóztatásom egyébként rövidnek számított. Mások simán fél–egy évig, vagy még tovább sínylődnek a legkeményebb, fegyház fokozatú elzárásban, mielőtt egyáltalán tárgyalnának bűnösségükről Persze így is megszenvedtem a dolgot. Hiányzott a várandós feleségem, Telma és a gyerekek. A kisebb fiam csak két és féléves, és a születése óta minden napot együtt töltöttünk a bebörtönzésemig.

– Mindez egy meghajlított kerítéselem miatt.
– Az ellenem és kilenc ligetvédő társam ellen indított per már öt éve tart. Próbáltuk megakadályozni, sajnos sikertelenül, hogy a Városliget Zrt. által megbízott munkások láncfűrésszel vágjanak ki százéves platánokat. Eközben meghajlítottunk néhány kerítéselemet, hogy a fákhoz juthassunk. Ebből lett a „csoportosan elkövetett garázdaság”, mármint az ügyészség és a bíróság szemében. Azóta hét tárgyaláson vagyunk túl, és három országos körözést adott ki ellenem a bíróság, miközben a per még nem ért véget.

– Miért rendelték el a körözéseket?
– Az elsőt azért, mert a postás nem hozott ki nekem egy amúgy lényegtelen hivatalos iratot, így „nem vettem át”. Volt, hogy covidgyanús tünetekkel, a világjárvány közepén hívtak be – jeleztem is, hogy valószínűleg fertőzött vagyok, a vádlott-társaim egy része pedig hatvan éven felüli, nem szeretném a sírba küldeni őket. De az sem hatotta meg a bírót, amikor bizonyítottan covidos voltam. A vicc az, hogy minden várható távollétemet előre jeleztem, és megindokoltam a bíró felé, ő pedig rendre kiadta az elfogatóparancsot.

– Az utolsó körözése viszont úgy zárult le, hogy bilincsben vitték el a Pesti Kerületi Központi Bíróság épületéből. Hogyan történhetett ez meg?
– Úgy, hogy átvertek. Idén februárban jeleztem a bírónak, hogy nem tudok megjelenni a soron következő, március 3-ai tárgyaláson, mivel ideiglenesen Spanyolországba kellett költöznünk, ahol a barátainknál éltünk. Telmával zenészek vagyunk, és a covid miatt az anyagi helyzetünk nagyon megromlott. Itthon már nem tudtuk fizetni az albérletünket, a külföldi barátok segítségére szorultunk. Erről írásban mind beszámoltam. A bíró nem fogadta el, kiadta a körözést. Aztán megírtam neki, hogy megoldódik itthon is a lakhatásunk, így április 11-én este hazaérünk családostul, másnap délelőtt pedig meg is jelenek a bíróságon. Ő pedig jelezte, hogy rendben, várnak, visszavonja az elfogatóparancsot, ha bemegyek önként.

– És? Várták?
– Igen, egy alattomos csapdával. A bíró valóban visszavonta az elfogatóparancsot, de azzal a lendülettel elrendelte a letartóztatásomat. Jött két rendőr, megbilincseltek és a fogdára vittek. Mielőtt mentem be a bíróságra, Telmának azt mondtam, csak formaság, egy óra múlva találkozunk. Ehhez képest néhány órával később már a Nagy Ignác utcai börtönben ültem, úgy, hogy a feleségemmel nem is beszélhettem majdnem három napig.

– Mit érzett ezekben a percekben?
– Sokkolt a helyzet. Nem hittem el, hogy mindez velem történik. Egyszerre éreztem félelmet és iszonyatos haragot. A bíró mondhatni különös kegyetlenséggel járt el: ismerte a családi körülményeimet, tudott a két kisfiunkról, még arról is, hogy úton a harmadik baba. Tudta, hogy együttműködő vagyok, van új magyar lakcímünk, mégis teljesen indokolatlanul a lehető legszigorúbb kényszerintézkedést: a letartóztatást ren delte el, akár a lakhelyelhagyási tilalom vagy a házi őrizet helyett. A hatóság elképesztően aljas módon viselkedett. Például később az ügyészség a letartóztatás miatti fellebbezésünkre válaszul arra hivatkozva kérte, hogy maradjak rács mögött, hogy engem „elfogatóparancs alapján fogtak el”. Simán hazudtak, csak hogy börtönben tartsanak.

– Mit gondol, miért lépett fel önnel szemben ilyen szigorral a bíró?
– A puha diktatúrákban megszokott öncenzúrát sejtem: valószínű, hogy felső kérés nélkül is teljesíteni akart a kormánykritikus énekessel, aktivistával szemben – de nem lepne meg az sem, ha közvetlen politikai utasításokat követett.
Valószínűleg egyébként sem kedvel: az elmúlt öt év alatt minden alkalommal elmondtam neki, hogy talán a törvény betűje szerint jár el, de ezzel az elnyomó rendszert képviseli, vele kollaborál – az igazság viszont a mi oldalunkon van. Nyilván sértette az egóját, hogy őt, a törvény képviselőjét egy „garázda” oktatja ki.

– Térjünk vissza az elfogásához. Kikkel került egy zárkába, folyosóra?
– Sokféle emberrel, köztük nagyon kemény arcokkal is, akik erőszakos bűncselekmények vádjával vannak bent. A „Markóban” (Nagy Ignác utcai büntetés-végrehajtási intézet) például teljesen szabálytalanul egy olyan skizofrén srácot tettek hozzánk – a gyógyszerei nélkül –, aki az előző helyén majdnem halálra késelte egy zárkatársát. Rengeteg szívszorító történettel is találkoztam, gyerekkor óta tönkretett életekkel.

A „Gyorskocsiban” egyébként a mi szintünkön tartották fogva Budaházy Györgyöt is, többször összefutottam vele a folyosón, amikor vittek ide-oda. A sors iróniája, hogy az egyik szomszédos cellában ült az egyik azok közül a biztonsági őrök közül, akik erőszakosan védték velünk szemben a hatalom érdekeit a Városligetben. Mi már akkor megmondtuk a verőembereknek: ha változik a széljárás, nagyon gyorsan a hatalom útjába kerülhetnek – és lőn.

– Pacifista, vékony testalkatú civilként hogy bírta ezeket a körülményeket? Nem próbálták megalázni, csicskáztatni a cellatársak?
– Ezek valóban a börtönélet részei, de a hozzáállásomnak, meg a gondviselésnek köszönhetően gyorsan kivívtam a tiszteletet, nem kellett ilyesmit elszenvednem. Persze a veszély mindig ott van a levegőben. Volt, hogy a sétán valaki beszólt, hogy milyen vékony vagyok, de végül vele is tök jót dumáltam. El is kezdtem edzeni a zárkában, ép testben ép lélek, ugye. Én azt láttam, hogy a bent lévők többsége inkább a túlélésre játszik, próbálja balhék nélkül átvészelni a fogva tartást. A magyar büntetés-végrehajtás rendszere épp eléggé megkeseríti mindenki életét ahhoz, hogy belső hatalmi harcok helyett inkább segítsünk egymásnak. Ha az ember nem hülye, akkor tud alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, megérti és tiszteletben tartja mások igényeit. Légy együttérző, tudatos, és lélekben erős, akkor jó eséllyel nem lesz baj.

– Milyen igényekre gondol?
– Például a börtönetikett betartására. A 46 nap alatt megjártam a Nagy Ignác és a Gyorskocsi utcai intézetet is, utóbbi helyszínen nyolcan voltunk összezárva 30 négyzetméteren, napi 23 órában. Ennyi emberre jut egy kis zárkavécé. Íratlan szabály, hogy amíg valaki eszik, addig nem mész a dolgod végezni.

Másrészt én kedvesen, udvariasan, de mindig átvittem az akaratomat a nekem fontos ügyekben. Így oldottam meg, hogy a börtönben is vegán kosztot kapjak. Annyiszor mondtam el, hogy nem eszem állati eredetű ételt, ahányszor kellett; ha még-is ilyet hoztak, visszautasítottam. Elértem, hogy – szerintem elsőként a magyar börtöntörténelemben – szelektíven gyűjthettem a műanyag szemetet, hogy majd a szabadulás után dobhassam ki egyben.

– És mit szóltak ehhez a többiek, az őrök?
– Először sokan hülyének néztek, aztán megkedveltek. Jópáran ismerték amúgy a zenei munkásságomat. Elég jó viszonyt alakítottam ki mindenkivel, mindig meghallgattam mások baját, igyekeztem tanácsot adni, énekeltem a szabadság dalait a börtönudvaron a séták alatt. Sokszor én öntöttem lelket a társaimba, motiváló bibliai sztorikról, Mahathma Gandhi, Martin Luther King és hasonlók életéről meséltem nekik.

Mert a benti lét nagyon fel tud őrölni. Sok megtört emberrel találkoztam, nagydarab férfiakat láttam zokogni. Talán a legrosszabb élmény az volt, amikor a közeli zárkából kiszűrődő sikolyokat, könyörgést hallgattuk. Egy-egy fogvatartottnál elszakadt a cérna, visszaszólt az őrnek, vagy rá is mozdult – az eredmény brutális verés lett. Ezért is nagyon fontos, hogy az ember soha ne veszítse el a belső kontrollt.

– Hogy szabadult ki másfél hónap után?
– A feleségem ügyvédet fogadott, már a letartóztatásom után két nappal fellebbeztünk. Telma nagyon erős asszony, minden teher az ő vállán volt: a saját munkája mellett várandósan rendezte a kicsiket, menedzselte a letartóztatás miatt elmaradó vagy csúsztatott koncertjeimet, tárgyalt a védőmmel, tüntetést szervezett a Nagy Ignác utcai börtön elé.

De még így is 46 napig maradtam bent. Ezt úgy sikerült „összehozni”, hogy az ügyészség a benyújtott fellebbezést csak egy héttel később iktatta. Onnantól pedig 30 napjuk volt, hogy továbbítsák az anyagot Fővárosi Törvényszéknek. Ki is használták az egy hónapot: a törvényszék csak ez után szembesült a kérelmünkkel. Ők szinte azonnal el is rendelték a letartóztatásom megszüntetését, érezhették, hogy a kerítéshajlítás volumenéhez képest ez aránytalanul súlyos kényszerintézkedés. A június 9-ei tárgyalásig lakhelyelhagyási tilalmat kaptam, Pest megye területét nem hagyhattam el.

– Az említett, június 9-ei első fokú ítélethozatalkor Kovács Ervin mégis bűnösnek találta csoportos garázdaság bűntettében.
– Igen, és ez ellen fellebbeztünk is. Úgy gondoljuk, a rongálással okozott kár elenyésző ahhoz képest, hogy a Városliget átépítésekor százmilliós eszmei értékű platánokat vágtak ki értelmetlenül, a jogos védelem pedig nem garázdaság. Az eljárás során tapasztalt sorozatos szisztematikus túlkapásokat, méltánytalanságokat, sőt jogsértéseket pedig szintén nem hagyjuk annyiban. Ha kell, akár Strasbourgig elmegyünk az igazunkért.

 

Mindenképpen túlzó
Aránytalanul szigorú volt Komáromy Gergely, azaz G Ras letartóztatása – mondta lapunknak Hegyi Szabolcs, a TASZ jogi szakértője. „A túlzó szigort jól jelzi, hogy másodfokon a Fővárosi Törvényszék is enyhített a kényszerintézkedésen, elégnek tartották a lakhelyelhagyási tilalmat” – mutatott rá Hegyi. A kényszerintézkedés alkalmazását a másodfok is indokoltnak tartotta azon az alapon, hogy Komáromy nem szabályosan kommunikálta bírósággal, mulasztásai miatt az eljárás is elhúzódott, és a letartóztatást már több elfogatóparancs után rendelték el. A letartóztatás mégis aránytalan súlyú lépés volt – mutat rá a TASZ jogásza –, hiszen Komáromy Gergely maga ment be a bíróságra. Nem kellett őt elfogni, és figyelembe kellett volna venni családi körülményeit is. Hegyi Szabolcs szerint az is túlzás, hogy Komáromyt megbilincselték, hiszen nem tanúsított ellenállást a rendőrökkel szemben. A TASZ jogásza jelezte, jogi tanácsadást nyújtottak a zenésznek, de képviseletét nem ők látják el.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/26. számában jelent meg június 24-én.