Konopás Noémi írása a Mandiner hetilapban.

„Az ötven-százezres Facebook-csoportoknak is hála, hogy szemléletváltás érzékelhető a szülészetben. Ma már mindennek következménye van, az internet nem felejt, így minden szakember kétszer meggondolja, mit mond, hogyan közelít a pácienshez vagy a vajúdóhoz” – mondja Oláh Orsolya szülész-nőgyógyász, egy hiánypótló terület, a medencefenék­defektusok szakértője a Mandinernek. Úgy véli, nemcsak az orvosoknál érzékelhető óriási változás, hihetetlen sokat nyíltak a nők is. A hierarchikus posztkommunista rendszerben szocializálódott, ma hatvanas éveikben járó hölgyek feszengve beszélnek panaszaikról, a fiatalabbak, a harmincas-negyvenesek viszont már kendőzetlenül merik közölni legintimebb problémáikat is. „Nagyon jó, hogy ők már ennyire rendben vannak magukkal” – fogalmaz. Olyannyira, hogy az Oláh Orsolya alapította ötezres csoportban lehetőség van anonim posztra, a nők többsége mégis arccal-névvel vállalva le meri írni intim problémáit, legyen az vizelet- vagy akár széklettartási nehézség. „Óriási eredmény ez, sokat fejlődött a társadalom” – hangsúlyozza.

Amióta az eszét tudja, Oláh Orsolya mindene az állat- és növényvilág volt. Babázás helyett órákon keresztül vizsgálta a növények erezetét, minden kő alá kíváncsian bekukkantott, az onnan előkerülő bogarakat, kukacokat, gilisztákat vizsgálat alá vetette. Ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy a kedvenc tantárgya a környezetismeret, majd a biológia lett. „Gyerekként és kamaszként is szinte eszelősen fókuszáltam az állatokra, két évvel az érettségi előtt még zoológus szerettem volna lenni” – meséli. Édesanyja azonban – akinek ma is hálás ezért – ügyesen terelgette, így végül Orsolya  az általános orvosi szakra felvételizett.

Már az első évfolyamon beigazolódott: nem kérdés, hogy jól választott. Viszonylag hamar, a harmadik év végén körvonalazódott benne, hogy milyen irányban menne tovább. Úgy látta, hogy a nagy hasi sebészet sokszor hatórás műtétjei inkább az erős fizikumú kollégáinak valók. „A laboreredmények és a lázlapok hosszas elemezgetése nem igazán passzolt hozzám, a nőgyógyászat és az urológia viszont kifejezetten tetszett” – mondja. Végül az előbbi mellett döntött. Ehhez nagyban hozzájárultak tizenévesként szerzett – ahogy fogalmaz – traumaközeli nőgyógyászati élményei is. „Pont olyan szakembereket sikerült kifognom, akik egyáltalán nem vették figyelembe, hogy milyen bánásmódra van szüksége egy tizenéves kamaszlánynak. Úgy éreztem, hogy ezt a részét sokkal jobban is lehetne csinálni” – emeli ki.

Euforikus, felejthetetlen élmény volt az első szülés, amit medikusként végigkísérhetett. „Már az is hatalmas megtiszteltetés volt, hogy a sarokban, az ajtó mögött nézhettem. Annyira intim pillanat az ilyen, hogy szinte minden másodpercben elnézést kértem volna a jelenlétemért. Az első szülésélményünket fiúk-lányok egyaránt megkönnyeztük. Nincsenek rá szavak, ennél nagyobb ünnep nincs a világon!” – tör ki belőle. Később szülészként ez az érzés keveredett az adrenalinnal, ám a könnyek sokáig maradtak.

Néhány év gyakorlat után azonban belátta, hogy ez a szakma teljes embert kíván, ő pedig szeretne családot, saját gyermekeket is. Olyan terület után nézett hát, ami összeegyeztethető ezzel. Rezidensként Regensburgban talált rá a hivatása: egy medencefenék-centrumban ismerkedett meg az itthon még kevés helyen elterjedt komplex uroginekológiai ellátással. Látta, hogy ezek a rekonstrukciós műtétek viszonylag rövidek, mégis nagyban képesek javítani az életminőséget. A szakértő a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának medencefenék-szakambulanciáján dolgozik négy éve. Ma már annyi nő fordul hozzá, hogy csak hónapokkal előre tud időpontot adni.