A múzeumi tér a pinceszintre került
Kultúrkehelyre fel!
Hiába volt az ellenállás, az Orbán-kormány által kiharcolt Liget-projekt részeként elkészült a Néprajzi Múzeum, és a korábbi ígéretek ellenére a még eltervezett épületeket is fel fogják húzni a Városligetben.
„Hetedszer jelenik meg az elmúlt 150 év sajtójában, hogy megnyílt a Néprajzi Múzeum” – érzékeltette Kemecsi Lajos főigazgató a városligeti épületben most révbe ért mintegy negyedmilliós műtárgyállomány hányatott sorsát – közte jelentős afrikai, ázsiai, amerikai gyűjteménnyel. Amikor már nem fértek el a Nemzeti Múzeumban a Xantus János etnológus által vezetett néprajzi osztály tárgyai, átszállították az 1892-ben felépült Várkert Bazárba. Csakhogy az új kiállítótér annyira alkalmatlan volt, hogy a következő évben egy bérházba költöztették a gyűjteményt, és ott nyílt meg az első állandó kiállítás is. Aztán a Városligetben lévő Iparcsarnokba került, ahol az idilli állapotoknak vihar vetett véget, a beszakadt felülvilágítón annyi víz áramlott be, hogy még a kiállított indián kenu is elindult.
Biztonságosabb, ám kevéssé látogatóbarát volt a mai Könyves Kálmán körúton lévő egykori iskolaépület, a szecessziós Tündérpalota, ahová az 1920-as években költözött a múzeum, és fél évszázadon át ott is maradt. Mígnem a Kossuth térre, a volt Kúria épületébe került, miután onnan a budai Várba helyezték át a Nemzeti Galériát. Csakhogy az egybenyitott tárgyalótermek nem feleltek meg a múzeum igényeinek, raktár is alig volt. Többször szóba került a költözés, amit végül az Orbán-kormány döntött el 2017-ben. Az elhatározást nem a múzeum minél jobb elhelyezése motiválta, inkább az, hogy a Kúria visszaköltözhessen az Igazságügyi Palotába.
A Ferencz Marcel tervezte, 35 milliárd forintból elkészült új épület az Ötvenhatosok terének hatalmas parkolójára épült úgy, hogy meghagyták az 1956-os szabadságharcosok emlékművét. A múzeum hétezer négyzetméteres, az építész által a jövő kultúrkelyhének nevezett, két oldalról felkunkorodó, gördeszkapálya-szerű, füvesített-fásított teteje szabadon bejárható. A homlokzatot a múzeum gyűjteményeiből válogatott néprajzi motívumokon alapuló, raszteres szerkezetű fémhálóval fedték be. Az épületben a múzeumi tér a pinceszintre került, a fenti részen pedig az egyik oldalon egy konferenciaterem, a másikon a könyvtár kapott helyet. Az épület íves formáját belül, annak egész hosszában végigfutó, kissé nyomasztóra sikeredett lépcső érzékelteti, onnan közelíthetők meg a múzeumi terek. Az ingyen bejárható, köztérként funkcionáló lépcsőházból itt-ott a kiállításokba is be lehet tekinteni.
Az építésznek nem sikerült azonban igazán izgalmas múzeumi tereket létrehoznia, a lépcsőház két oldaláról nyíló kiállításbejáratok, folyosók irodaházbelsőre, néhol egyenesen mélygarázsra emlékeztetnek. A helyenként ügyetlen megoldásokat ellensúlyozza, hogy a funkciók kialakításában a tervező alkalmazkodott a múzeum igényeihez. Amellett, hogy megháromszorozódott a korábbi kiállítótér, van gyerekfoglalkoztató, étterem, múzeumi bolt és vetítőterem.
Az épületben a múzeumi tér a pinceszintre került
Az 1906-ban átadott Szépművészeti Múzeum megnyitása óta nem épült kifejezetten nagy gyűjtemény számára tervezett múzeum, inkább műemlékeket alakítottak át. A következő évek során bizonyára belakja majd az intézmény a tereit, különösen, ha elkészül az állandó kiállítás is. Már most sokat dob rajta a lépcső melletti – szintén ingyen látogatható – kerámiatér. Bár a négyszáz kerámiatárgy egyikénél sincs felirat, azt ígérik, hogy a „látogatói igényeknek megfelelően” okostelefonos alkalmazással elérhetők lesznek az információk. A Zoom című kiállítás, szintén feliratok nélkül, a „lándzsákra tűzött műtárgyaival” azt hivatott megmutatni, hogy akár mobiltelefon, írógép, tojástartó is lehet múzeumi tárgy. Kár, hogy a tárgyakról az alapvető információkat csak mobilapplikációval, kissé bonyodalmasan lehet előhívni.
A Megérkeztünk című, másik időszaki tárlat viszont dúskál a helyenként hosszadalmas és nehézkes szövegekben. Néhány hívószó köré építve próbál megmutatni párat az épphogy kicsomagolt negyedmillió műtárgyból. Az egyik legelső darab egy muszlim nő fejkendője, amely 2015-ben akadt fenn a szerb–magyar határzár szögesdrótján. Az akkurátus műtárgyleírásból kiderül, hogy egy hétköznapi tárgy, jelesül a kétezres években gépi szövéssel selyemből és műszálból készült kendő is műtárggyá válhat, beszélhet a korról, ismeretlen tulajdonosáról. Az pedig a látogatók fantáziájára van bízva, milyen párbeszédbe kezd a menekült által elhagyott kendő a szomszédos vitrinben elhelyezett régi tálesszel, zsidó imasállal.
Azt nem tudni, hogy a múlt vasárnapi megnyitón Orbán Viktornak megmutatták-e ezt a tárlót, vagy inkább a pompás indián fejdísznél kezdték a tárlatvezetést. Egyáltalán, kíváncsi volt-e a miniszterelnök a tartalomra, vagy megelégedett a heves ellenállás dacára elkészült épülettel? A kiállítás már márciusban elkészült, de Orbán és stábja úgy gondolta, gyengítené a Vlagyimir Putyin által Ukrajna ellen indított háború okán megváltoztatott választási kampányt, ha kulturális beruházásokat adna át a pártelnök-kormányfő.
Orbán a megnyitóbeszédében most másodízben jelentette ki, hogy a teljes Liget-projekt megvalósul. Tehát nincs tekintettel arra, hogy ezzel megszegi Karácsony Gergely főpolgármesternek tett ígéretét. A HVG információi szerint az Új Nemzeti Galéria tervei már elkészültek, bármikor kiírhatják a közbeszerzést a kivitelezésre. Azzal viszont még a Városliget Zrt.-nél sincsenek tisztában, hogy a kormányfő csak a Nemzeti Galériára gondolt, vagy a Városligeti Színházat és a Magyar Innováció Házát is megépítik. Baán László főigazgató még tovább menne, felvetette lapunknak, hogy – ha nem is a Városligetben, de annak vonzáskörzetében – a Fotográfiamúzeumot is fel kellene építeni: „Úgy lenne teljes a projekt, ha a népművészet, a zene és a képzőművészet mellett a világhírű magyar fotográfia is megjelenhetne.”