Az Egyesült Államok kutyatenyésztőit összefogó American Kennel Club (AKC) bejelentette, hogy két új kutyafajtát is felvett a nyilvántartásába: az orosz toy terriert és a mudit. Ez többek között azt jelenti, hogy már mudik is indulhatnak az AKC szervezte legnevesebb amerikai kutyakiállításon, a Westminster Kennel Club show-n.

Ha rákeresünk a neten, a találatok jó része azt közli, hogy a mudi az egyik legritkább, legkevésbé ismert magyar pásztorkutyafajta.

Rondább nála a világon nincs

A fajta helyzetéről Pongrácz Pétert, az ELTE Etológia Tanszékének docensét, négy mudi gazdáját, korábbi tenyésztőt kérdeztem, akinek amerikai felesége révén rálátása van az ottani helyzetre is. Kis kitérő, de Pongráczról tudni kell, hogy gyerekkorában vizslájuk volt, a mudival közelebbről csak jóval a diplomaszerzése után ismerkedett meg, amikor már kutató volt az egyetemen. Gyerekként a szülei elvitték kiállításokra, az apja mindig mondta, hogy mudinál rondább kutya a világon nincs.

Ehhez képest Pongrácz, aki több mint húsz éve kutyákkal, illetve időnként macskákkal foglalkozik kutatóként, azért lett etológus, mert rettenetesen érdekelték a halak. Aztán felcsapott nyúlkutatónak, a doktori tanulmányait is a nyulak viselkedésének vizsgálatával töltötte. Az ezredforduló táján tért át a kutyákra, bár saját példánnyal ekkor még nem rendelkezett. 2001 óta vannak mudijai. Tíz évig volt tenyésztő.

Vissza az elismeréshez: az Amerikai Kennel Club felvette a nyilvántartásba a mudit, amihez az kellett, hogy 300 egyednél több éljen belőle az Egyesült Államokban. Pongrácz Péter a 2000-es évek elején négy évig a Magyar Mudi Klub elnöke is volt, akkoriban évente úgy 100-200 mudit törzskönyveztek hazánkban, amit akkor nagyon alacsony számnak tartottak. Az Amerikai Kennel Klubban egy új fajta bekerülése háromlépcsős folyamat, amely utolsó fokát lépte most meg a mudi. Mindezt az etológus azért tudja ilyen pontosan, mert történetesen a felesége, Celeste Pongrácz, aki amerikai állampolgár, kezdeményezte 2004-ben, hogy a mudi elismert fajta lehessen. Ehhez számtalan dolog kellett, így például az, hogy valamekkora populációt elérjen, kellettek klubkiállítások és még egy sor dolog. Pongrácz a dolog hátulütőit is megemlítette: azon túl, hogy az elismerés nyilvánvalóan klassz, vannak veszélyei. A mudi ugyanis különösen vonzó fajtává vált, az elmúlt öt–nyolc évben meredeken felfutott az ismertsége Amerikában, mert az agility sportban egyre népszerűbbé vált, remek eredményeket elérve. Mindent a pénz mozgat, és a tenyésztők kezdtek rájönni Amerikában is, hogy ezekért a kutyákért egyre nagyobb összeget lehet kapni.

 

 

Összehasonlítva például a 2000-es évek első évtizedével, amikor alig volt mudi Amerikában, most már igencsak érdeklődnek iránta sportolói és tenyésztői körökben is. Most, hogy a flancos kiállítások világa is megnyílik a mudi előtt, ez nagy lökést fog adni a kutya tenyésztésének, illetve tömeges importjának – mondta Pongrácz Péter. És ha valami népszerűvé válik, akkor ugye… hát, finoman fogalmazva, a minőség az hanyatlani szokott – tette hozzá.

Ami az amerikai egyedszámot illeti, két irányból áll össze. Az egyik a már Amerikában tenyésztett kutyák jelenléte, illetve nagyon élénk export tapasztalható Magyarországról, kisebb részben pedig más európai országokból. Ez nem feltétlenül kiskutyák kiszállítását jelenti, a tenyésztők gyakran spermát importálnak. Jelenleg néhány száz egyedes populációról beszélhetünk Amerikában. A pontos egyedszámot azért nehéz megállapítani, mert nem minden kutya marad a szervezetek látókörében, hiszen az USA-ban is sokan vesznek mudit egyszerű házi kedvencnek. Nem versenyeznek vele, nem járnak kiállításokra, ezért a kutyák nem jelennek meg a kimutatásokban.

Eszesek és nem betegesek

Azt, hogy az amerikaiak miért fordulnak számukra exkluzív fajták felé, jól példázza Péter felesége, Celeste esete. Mint mesélte, ő azért vett mudit 2002-ben, mert volt már többféle kutyája, de mindegyik fajtánál egészségügyi gondok adódtak. Ezek hatására kezdett olyan fajtát keresni, amelyik nem a végletekig tenyésztett, nem túl nagy testű, nem rövid szőrű, okos. Nem mellesleg Péter és Celeste a mudik révén ismerkedett meg, amiből később házasságkötés lett. A mudiról azt lehet olvasni, hogy a legkevésbé ismert, ráadásul a legkésőbb kialakult magyar kutyafajta, ezenkívül az elnevezések sem szerencsések, mert nem könnyű észben tartani, hogy a puli-pumi-mudi háromszögben melyik melyik. Kis segítség: a mudinak hegyes a füle, amitől kicsit olyan a feje, mint az M betű. M, mint mudi.

A keveredésről Pongrácz Péternek is vannak történetei: dicsérték meg a mudijait úgy, hogy „hát igen, ezek a keverékek, ezek a legokosabbak”. Vagy például egy kutyakiállításon odament hozzájuk egy hölgy, és azt mondta: jaj, hát már olyan régóta kereste az erdélyi kopót, most végre megtalálta. Arról nem is beszélve, amikor egy mudis barátjuk kertje előtt egy komplett óvodás csoport tolongott, és az óvó néni közölte: „Úgy hallottuk, itt hiéna van a kertben, azt jöttünk el megnézni”.

A káosz oka régebbi. A magyar kutyafajták standard szerinti kialakulása időben egymástól nem nagyon különült el. Egyáltalán: a standard szerinti fajtatisztakutya-tenyésztés a XIX. század második felében kezdett hobbivá válni világszerte. A magyar kutyafajtákat nagyjából egy 40 éves intervallumon belül, a XX. század elején írták le. Lehet vitatni, de egyes vélemények szerint nem volt óriási különbség a mudi meg a többi pásztorkutya között. Viszont ami az ismertséget illeti, Pongrácz Péter szerint a mudi sokáig „szélső pályán futó, kis egyedszámban tenyésztett fajta volt”. Mint a magyar kutyafajták jelentős része, a második világháború alatt szinte teljesen eltűnt. Ráadásul most az amerikai elismertség okán sorra jelennek meg különböző nyelveken a cikkek, amelyekben nagyon sokszor élnek azzal a fordulattal, hogy a mudi külsőre nem mutatós, meg hogy leginkább keverékre emlékeztet. Pedig van néhány jellegzetessége, amivel könnyen leírható. Álló fülű, a pofáján, illetve a lábain rövid sima szőrű, a testén középhosszú, hullámos szőrű, kvadratikus felépítésű (teste négyzetbe rajzolható), felfelé kunkorodó vagy rövid a farka, a színezetét tekintve egyszínű (fekete, vörös, barna, fehér, fakó, hamvas), illetve cifra (tarka).

 

 

A mudi Európa északi felében nagyon népszerű fajta, Finnországban él a második legnagyobb egyedszáma. A legtöbb Magyarországon. A törzskönyvezett mudik nyilvántartása 1963-ban kezdődött. Azóta az adatbázisban körülbelül 11 ezer mudi szerepel, ebben persze benne vannak a rég elpusztult egyedek is. Celeste Pongrácz saját adatgyűjteményét alapul véve azt mondta, szerinte jelenleg hozzávetőleg ötezer mudi élhet a világban, 2010 januárja óta ugyanis ennyi született. Mivel az átlagos életkoruk 12–14 év, és mivel nem ismernek minden megszületett mudit a jelzett időszakból (hiszen például nem mindegyiket törzskönyvezik), az ötezres szám Celeste szerint jó becslés lehet. A számítást nehezíti, hogy a MEOESZ-nek (Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége) nincs nyílt adatbázisa.

Amerikában a szín számít

Ami a mudi jövőjét illeti – amint azt Celeste példája is mutatja –, külön szerencséje, hogy egészséges fajta. Mint mindenben, ebben is vita van időnként a tenyésztők között. Az biztos, hogy egyes nagyon népszerű, ennélfogva óhatatlanul túltenyésztett fajtákhoz képest (szándékosan nem mondok példát) semmi baja. Arra a kérdésre, hogy megmentésre szorul-e, Pongrácz Péter azt mondta, nem: „Gondos kezelésre szorul. Az állománya nem túl kicsi, genetikailag változatos, vigyázni kell rá. De megmenteni nem kell.”

Zsíros Csaba háromszoros aranykoszorús mestertenyésztő, a Magyar Mudi Egyesület elnöke szerint ahhoz képest, hogy a mudi a háború után a kihalás szélén volt, hosszú és lassú fejlődés után ott tart, hogy a hazai kiállításokon az egyik legnagyobb létszámban szereplő kutyafajta. Nagyon népszerű, főleg a fiatalok körében, azért, mert feladattal terhelhető, aktív sportkutya. Ő is kiemelte az agilityt, ami felkapott, és amiben elképesztően jók a mudik. Ezt mutatja, hogy 2019 őszén a magyar tenyésztésű Remény, valamint görög vezetője, Emilia Dziliu (a nemzetközi felületeken Tziliou) világbajnok lett a sportágban. Zsíros szerint emellett érdekes módon rengetegen próbálkoznak a nyájtereléssel, városi emberek is járnak e célból a kutyájukkal falura. Sőt, ha terelőtábort hirdetnek, mert hogy már ilyenek is vannak, a helyek pillanatok alatt elkelnek. Ezenkívül a mudinak a szőre is praktikus, nem nehéz rendben tartani, ráadásul nem túl nagy, de nem is túl kicsi kutya, befér a kocsiba, kis lakásba is. Az eb ára változó, Zsíros Csaba szerint 120–150 ezer forintért már nagyon „jó minőségű” kutyát lehet kapni. A tenyésztő azonban attól tart, hogy Amerikában – volt rá példa, nem is egy – az öntörvényű tenyésztők főleg a színekre fognak koncentrálni, és néhány nemzedék után a mudi nem úgy fog ott kinézni, mint Európában. Zsírosék ezzel együtt örülnek a tengerentúli elismerésnek. – Büszkék vagyunk – mondta. A mudi hungarikum. És most ugye bebizonyosodott, hogy ami nálunk érték, az a világ más részén is az.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/6. számában jelent meg, február 4-én.