A méreganyag egyenesen a folyóba ömlik
Rozsdaövezet
Mire a határon átlép, felhígul a mérgező anyagokkal szennyezett Sajó, ám a bajok szlovák oldalon található állandó forrása egyhamar aligha apad el.
Tarnay Kristóf Ábel
„Halott a folyó, már nincsenek benne halak. Ők még el tudnak menekülni a már felhígult folyószakasz felé, sodrásirányban, de a rákok nem” – mondja Orosz Örs, a felvidéki magyar pártok összefogásával alakult Szövetség politikusa a Dobsinához közeli Alsósajó környékén három hónapja a Sajóba ömlő vas-oxiddal, arzénnal és más mérgező anyagokkal szennyezett vízről, ami folyamatosan pusztítja a szakasz élővilágát.
A bajok forrása a 14 éve csődbe ment Siderit, ami egykor Szlovákia második legnagyobb vasércbányája volt. Amikor a szivattyúzás leállt, az üres bánya telítődni kezdett. Megoldásnak korábban azt szánták, hogy a folyóhoz közvetlenül elvezető Gabriella-aknába lezúduló víz mennyiségét korlátozzák, így az majd nem jut tovább a folyóvízbe. Az egy-két kilométeres akna azonban a korábban várt két és fél évtized helyett nyolc év alatt megtelt. Ez idő alatt pedig nem sikerült megoldani a szennyezett víz elvezetését, így a méreganyagokat is tartalmazó rozsda február óta egyenesen a folyóba ömlik. „A naponta kifolyó 1,5 millió liter vízben a folyó »megfestéséért« felelős oldott vasmennyiség 4,7 tonna. Van benne emellett 5 kiló arzén, 38 tonna szulfátanion, fél tonna mangán, és 1,7 tonna cink is, ez utóbbi okozza a halpusztulást” – sorolja Orosz Örs, a katasztrófára elsőként figyelmeztető szlovákiai magyar politikus. Szerinte elmaradt az eset alapos kivizsgálása, így aztán a történteknek nincs is felelősük.
Tudták, mire kell készülniük, a szűrőrendszer kialakítását mégis megspórolták
„Túl messze van a pozsonyiak mentális térképén ez a hely; aki nem látta, nem szagolt bele a levegőbe és nem számolt utána, hogy milyen mértékű a szennyezés, csak legyint” – fakad ki. Sok hasonló mulasztás történt már, teszi hozzá, ez most csak egy jól látható jelzőfény – utal a vizet vörösre festő szennyezésre. A politikus azonban időközben társakra lelt, és más képviselőkkel együtt petíciót indított az ügyben, több uniós intézményhez is beadvánnyal fordulnak. A Greenpeace szlovákiai szervezete is levelekkel bombázta a szlovákiai környezetvédelmi tárcát, de ők is azt tapasztalják, hogy az érintettek, mint forró krumplit, csak egymásnak dobálják az ügyet. „Egyszer már úgy tűnt, hogy van akarat, akkor egy hét türelmet kértek, mindenki hátradőlt, és továbbra sem történt semmi” – mondja Simon Gergely, a szervezet vegyianyag-szakértője.
Az egy helyben toporgás ellen Orosz két hete azzal tiltakozott, hogy ezer liter szennyezett Sajó-vizet öntött a környezetvédelmi tárca épülete elé. Ezután a minisztériumból reagáltak ugyan az addig válasz nélkül hagyott megkeresésére, de szerinte csak „elmagyarázták, hogy hogyan nem csinálnak semmit”. Azóta viszont felszólították a területi államigazgatási szervet, hogy hirdessen rendkívüli állapotot, amire a helyzet kezeléséhez szükséges pénzügyi források megnyitása érdekében van szükség.
A politikus a netes bejegyzéseiben folyamatosan dokumentálja a pusztulást: halak, folyami rákok és más élőlények tetemeiről oszt meg képeket. Miközben erről a helyszínen tartózkodó, ott épp filmet forgató politikussal telefonon beszéltünk, elmondása szerint biztonsági őrök jelentek meg, akik igyekeztek elküldeni őt, később pedig rendőrt is hívtak rá.
„Az apró részecskék beszennyezik a halak kopoltyúját, ettől pusztulnak el, illetve a cink és az arzén önmagában is mérgező” – magyarázza Simon Gergely. „Azért nem hirdetik ki a katasztrófahelyzetet, mert a törvények szerint arra csak előre nem látható eseményeknél van lehetőség” – érzékelteti a dolog abszurditását Orosz. Hozzátéve, hogy a bezárt bánya jogi helyzete is nehezíti a megoldást: az a szlovák államhoz került, azon belül is a gazdasági minisztériumhoz, a szennyezés viszont a környezetvédelmi tárca asztala, így sokáig csak egymásra mutogatás ment az ügyben, amelynek megoldását a kormánykoalíción belüli feszültségek is nehezítették. Amikor az állami bányafelügyelet megrendelte a több száz méteres alagút kiépítését, amin most a szennyvíz kifolyik, már tudták, mire kell készülniük, a szűrőrendszer kialakítását mégis megspórolták. Miután a folyó látványosan elszíneződött, és az elpusztult állatok képei bejárták a sajtót, sőt a magyar parlamentben is téma volt az ügy, újra felmerült az elmaradt műszaki megoldás pótlása. A szlovák kormány azonban azt a lehetőséget is vizsgálja, hogy a bányán átfolyó, az ottani szennyezést a Sajóba belemosó vízfolyásokat elterelve kezelnék a helyzetet. A Blikknek azt írták, rendkívüli helyzetet is hirdetnének, hogy az intézkedést ne akadályozzák tulajdonjogi viták, a Denník N magyar nyelvű oldalának, a Napunknak pedig már azt nyilatkozták, nem lesz gond a kezeléshez szükséges 200 ezer euró előteremtésével sem. Kérdés azonban, hogy ez az összeg mire lesz elég; Orosz Örs szavaival ez csupán „csepp a tengerben”.
A méreganyag egyenesen a folyóba ömlik
A magyarországi Sajó-szakaszon annyiban jobb a helyzet, hogy zömében még szlovák területen leülepedik a meder fenekére a szennyezés, illetőleg kellően felhígul a folyó vize, mire a határon átlép. Elváltozást láttak, de határérték feletti szennyezést a magyarországi szakaszon nem mértek a hatóságok – mondja Simon Gergely. Az üledékben felhalmozódó toxikus fémek azonban a magyarországi szakaszon élő vízi állatokat is károsíthatják, ami a horgászokat is óvatosságra inti.
Hasonló problémára – amikor a szennyező cég eltűnik, és hosszú időbe telik, mire az elhárítás megkezdődik – Magyarországon is számos példa akad. Hasonló volt a helyzet az egykori Budapesti Vegyiművek vagy az Óbudai Gázgyár esetében és a Hortobágyi Nemzeti Park határában is – sorolja Simon. Bár a Romániából „importált” tiszai ciánszennyezés után a vártnál hamarabb regenerálódott a bővizű folyó, a Sajó esetében nem tudni, hogy ez mennyi időt vesz igénybe. A zöldszervezet munkatársa szerint több mérésre lenne szükség ahhoz, hogy kiderüljön: mennyi rehabilitációs munkára lesz szükség, és mennyi idő kell a Sajó regenerálódásához, aminek az első és legfontosabb feltétele az lenne, hogy végre leálljon a szennyezés.