A megoldás egyik kulcsa a megújuló források rohamos bővítése
Rögös út
Az energiaellátás biztonsága és a súlyos klímaválság elkerülése látszólag ellentmond egymásnak. A megoldás egyik kulcsa mégis a megújuló források rohamos bővítése.
Miközben Európa attól retteg, hogy az orosz gázszállítások esetleges teljes leállításával télen fázni fog, az idén a szokásosnál korábban érkezett hőhullám miatt Spanyolországban a múlt hónapban majdnem rekordszintre emelkedett a gázfogyasztás a hűtő- és klímaberendezések csúcsra járatása miatt. Ez az egyre gyakoribb jelenség drámaian érzékelteti a dilemmát: az energiabiztonság még több fosszilis alapú energiafogyasztást tesz szükségessé, ami viszont aláássa a kőolaj, a földgáz és a szén minél gyorsabb kivezetését, illetve a megújuló energiaforrások arányának gyors növelését a káros emisszió ütemes csökkentése, illetve a nettó zéró kibocsátás mihamarabbi elérése céljából.
Szakértők azon vitáznak, hogy az Ukrajna elleni orosz agresszió vajon lehetőség is a megújuló energiaforrások jelentős felfuttatására, vagy akadályozza a 2015-ös párizsi csúcstalálkozón megfogalmazott klímacélokat. Rövid távon az orosz gáz és kőolaj kiváltására az EU és Ázsia alternatív beszerzési forrásokat keres, és részben ismét a szén felé fordul, de ezzel egy időben a napnál is világosabb, hogy szélsebesen kell telepíteni az új megújuló kapacitásokat – jelentette ki Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) igazgatója. A szervezet friss energiabefektetési jelentése szerint azonban lassú a zöldenergia-források bővítésének üteme.
Az energetikai beruházások idén várhatóan 8 százalékkal, 2,4 ezermilliárd dollárra nőnek, és ebből közel ezermilliárd jut tiszta forrásokra. Holott az országok saját vállalásai is évi 1,2 ezermilliárd dollárnyi befektetést igényelnének. A nettó zéró kibocsátás 2050-es eléréséhez pedig ennél is több kellene, a szélesen szóródó számítások évi 2 és 5 ezermilliárd dollár közé esnek. Míg az előző évtized második felében a zöldenergetikai beruházások évi átlagban 2 százalékkal nőttek, 2020 óta az ütem jelentősen, 12 százalékosra gyorsult. A megújulókba, a hálózatok fejlesztésébe és a tárolókapacitásokba megy immár a tőke nagyobb része. De az idei növekmény felét a munkaerő, a szolgáltatások és a nyersanyagok, így a cement, a vas és egyéb fémek drágulása viszi el. (Tavaly egyébként a széntermelés bővítésére fordított beruházások is 10 százalékkal nőttek, és bár Kína, a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó azt ígérte, nem épít több szénerőművet, mégis azt teszi. Ahogy India is.)
A megújulókra fordított költésük csak lassan emelkedik
Nagy viszont az aránytalanság a világ régiói között. A zöldprojektek főként a fejlett országokra jutnak (beleértve Kínát is), a fejlődők szinte alig ruháznak be. Az utóbbiak részesedése mindössze 20 százalék, holott a világ népességének kétharmada ott él. Persze jórészt tőkehiánnyal küszködnek, ezért is lenne kívánatos, ha – mint azt ők szorgalmazzák is – nemzetközi források állnának rendelkezésükre.
Több szakértő is úgy véli, hogy bár nő a megújulókra tervezett beruházások nagysága, mégsem olyan mértékben, ahogy azt az Oroszországgal szembeni energetikai szankciók megkívánnák – így a különbséget pótolni kell. Szerintük ennek számos módja lehet, például az energiahatékonyság növelése, de a fosszilis energiahordozók használatának rövid távú emelkedése aligha megkerülhető. Mások viszont úgy vélik, hogy bár az infláció és az energiaspórolás, vagy az esetleges -korlátozás miatt a zöldátállás ára fájdalmas lesz sokaknak, kár minden centért, amelyet az újabb fosszilis energiahordozók kitermelésére fordítanak. Az Allianz német biztosító például azt állítja, hogy az EU-nak az orosz gázról leválás okán – a klímacélok elérésére fordított összegeken túl – hat éven át további évi 170 milliárd eurót, vagyis az unió GDP-jének 1,3 százalékát kellene megújulóenergia-termelésre fordítania. Bár ez jelentős összeg, a vállalat szerint így is ez lenne a legolcsóbb út az energia-önállóság felé.
Annál is inkább, mivel az energiaátállásra vonatkozó tervek szerint az EU az elektromosenergia-igényének a 63 százalékát megújulókból akarja fedezni 2030-ra. Az unión belül az élen Németország jár 80 százalékos célkitűzéssel, a második Olaszország 70 százalékkal, Franciaország csak 38-at vállalt, mert bőven termelt atomenergiáját „tisztának” tekinti. Magyarország a 20 százalékot szeretné elérni. Nagy-Britannia azt ígérte, hogy 2030-ra áramigényének a 95 százaléka úgynevezett „alacsony karbontartalmú” forrásokból ered majd, az USA 2035-re 100 százalékot tervez, bár jelenleg a G7-csoporton belül le van maradva.
A magas fosszilisenergia-árak miatt példátlan jövedelemre tesznek szert az olaj- és gázcégek, a bevételük 4 ezermilliárd dollárra nő 2022-ben, ami több mint duplája az utóbbi öt év átlagának. Ez kiváló lehetőséget kínálna arra, hogy növeljék zöldberuházásaikat, de a megújulókra fordított költésük csak lassan emelkedik. A szénhidrogén-kitermelő vállalatok a befektetésük mindössze 5 százalékát költik megújulókra a 2019-es 1 százalék után. Ennek is oroszlánrészét az európai vállalatok viszik el.
Nem is fest jó képet az amerikai vállalatok hozzáállásáról a The Wall Street Journal. A Fenntartható Beruházások Intézetének (SII) adatai alapján azt írta, hogy a részvénytársaságok idei közgyűlésein a részvényesek tavalyhoz képest 41 százalékkal több, rekordszámú javaslatot terjesztettek be a fenntarthatósággal kapcsolatban, mégis a cégek kevesebbet fogadtak el, mint 2021-ben. Kilenc nagyobb banknál és biztosítónál először fogalmazott meg javaslatot részvényesek egy csoportja arról, hogy állítsák le a fosszilis energia termelésének finanszírozását, de az átlagosan mindössze 12 százalékos támogatottság miatt mind elbukott. A Chevron olajvállalat közgyűlésén csak 33 százaléknyi szavazatot kapott az a javaslat, hogy a vállalat fogadjon el közép- és hosszú távú célokat a közvetlen és a közvetett emissziója csökkentésére. Az ötlet lényege az volt, hogy a cég is járuljon hozzá a párizsi klímacsúcson elfogadott célkitűzés eléréséhez, vagyis hogy a globális felmelegedés ne haladja meg a másfél Celsius-fokot. Ugyanez a javaslat az Exxon Mobilnál most először került a részvényesi plénum elé, de csak 27 százalékos volt a támogatása.
Pedig a magas energiaárak a megújulókat gyarapító beruházásokra is ösztönözhetnek, hiszen biztosabb a megtérülés. Mégpedig nemcsak a nap- és a szélenergia esetében – egyébként ezeken a területeken is nagy a különbség a tervezett bővítések és a célokhoz szükséges kapacitások között –, hanem a hidrogéniparban is. Ázsia három nagy szennyezőjét – Kínát, Indiát és Japánt – a tavalyi glasgow-i klímacsúcson azért bírálták, hogy nehezen akarnak „lejönni a szénről”. De azóta az egyik legfontosabb ösztönző náluk épp a megújulókra költhető pénz lehet.
Míg Európában elsősorban Németországban hisznek a hidrogénalapú gazdaságban, Ázsiában Japán és Dél-Korea fektet be komoly összegeket a megújuló források e viszonylag új területén. A legnagyobb állami támogatást a fejlesztésekre Ázsiában a szöuli kormány fordítja, a három fő csapásirány: a hidrogéntermelés, az üzemanyagcellás meghajtás és a hidrogén mint üzemanyag. Dél-Korea azonban óvatosan halad. A távlati cél a zöld-, azaz megújuló energiával termelt hidrogén, de mivel az még túl drága (kilónként 10 dollár), ezért először a nagyjából a harmadannyiba kerülő szürke- és a kékhidrogén gyártását fejlesztik (mindkettő termelése fosszilis alapú energiával történik, az utóbbinál „befogják” a CO2-t). Ha pedig a technológia már kiforrott, és kiépültek a szállítási és tárolási kapacitások, akkor reményeik szerint a zöldhidrogén használata is olcsóbb lesz.