Leimeiszter Barnabás írása a Mandiner hetilapban.

Rég kavart francia film akkora vihart, mint a Marseille északi része (BAC Nord): ha a hatvanas-­hetvenes években még A mama és a kurva meg hasonló művek miatt kaptak a szívükhöz az érzékenyebb filmkritikusok, ma már más sokkol, nem annyira az erkölcsi tabudöntögetés, mint a tabusított valóság megmutatása. Demagóg, rasszista, virilista, fasiszta – a Libération újságírója nem fukarkodott a jelzőkkel, a film cannes-i sajtótájékoztatóján pedig az AFP ír újságírója kérte számon a rendezőt, Cédric Jimenezt, amiért vadállatokként ábrázolja a külvárosok lakóit, és az elnökválasztáshoz közeledve ahhoz csinál kedvet a nézőknek, hogy Marine­ Le Penre szavazzanak. A maga is külvárosban felnövő Jimenez hiába magyarázkodott, hogy még véletlenül sem Le Pen híve, és nem szeretné, ha a politikusok rátelepednének a filmjére, a Marseille északi része állandó referencia lett a jobbos elnökjelöltek szónoklataiban. Olyannyira, hogy az egyik rendőrszakszervezet vitáját, ahol Marine Le Pen, Éric Zemmour, Valérie Pécresse, illetve a kormányzó erő részéről Gérald Darmanin belügyminiszter szólalt fel, a film vetítésével nyitották meg.

Felejtsük el a Taxi filmek kedélyes, napsütötte Marseille-ét, ahol talán piszok van meg lepukkantság, de az akciófilmes kalandok mögött nem sejlik fel semmiféle társadalmi-kulturális ellentét, a rendőrök legfontosabb dolga az, hogy hülyén bámuljanak a füstölgő sebességmérőkre, és még rosszfiúkat is külföldről kell importálni. Szép tájakat látunk a Marseille északi részében is, de aligha lesz tőle kedvünk nyakunkba venni a délfrancia nagyvárost, amelynek rendjét nagyon is helyi elemek veszélyeztetik. Marseille északi része zűrös hely, közel-keleti hangulatú piacokkal meg azokkal a bevehetetlen, első és többedgenerációs bevándorlók lakta külvárosi lakótelepekkel, ahová rendőr rég be nem teszi a lábát. Be nem tenné, ha egy nagy figyelmet kapó videó nyomán a prefektus nem gyakorolna nyomást a rendőrségre, hogy csapjon le a part menti gettóban működő droghálózatra.

A Marseille északi része valós történeten alapul: 2012-ben helyi rendőröket, mégpedig a legkiválóbbakat tartóztatták le, mert a gyanú szerint a dílerektől lefoglalt fűvel kereskedtek. A zsaruk állították, az anyagot a nem legális, de megtűrt gyakorlat értelmében arra használták, hogy az informátoraikat együttműködésre bírják, az ügyészség és a média pedig együttes erővel rángatták őket a sárba. Nem is beszélve a baloldali politikusokról – idézi is őket a film –, akik az ügy apropóján lovagolták meg a rendőrségellenes érzelmeket. A rendőrök pere tavaly zárult, felfüggesztett börtönbüntetésekkel s a rendszerszintű cserbenhagyás keserű utóízével. A film elkészítésében – érezhető ez a marseille-i rendőrélet részletgazdag ábrázolásán – ők is részt vettek. A bűnözőkkel való mindennapos csörték során jutunk el a döbbenetes csúcspontig: a rendőri erők a szárazföldről és a tengerről kerítik be a ténylegesen idegen enklávénak tűnő gettót, ahol az elmaszkírozott huligánok jól kidolgozott védekezési terv szerint rontanak nekik, csak úgy repdesnek az ablakokból a fejükre a háztartási gépek, és még a kisgyerekek is konyhakést vágnak beléjük, amint lakásról lakásra haladnak a tízemeletes lakómonstrumokban.

Ismerős képek ezek: 2005-ben az akkor még belügyminiszter Nicolas Sarkozyt fogadták hasonló szívélyességgel, amikor kameráktól kísérve látogatást tett Seine-Saint-Denis-ben. Sarkozy elhíresült szavait – Kärcherrel kell megtisztítani a balhés negyedeket – azóta se váltotta be senki, s maradt a törvényen kívüli területek problémája, amit a Marseille északi része a leggyomorszorítóbb való­ságában mutat be. Jimenez filmje korántsem hibátlan: hiába a remek alakítások (kiemelendő a főszereplő Gilles Lellouche), különösebb mélységet nem kapnak a fő karakterek, a film utolsó két harmada pedig, ahol a rendőrök meghurcolását követhetjük végig, már kevésbé intenzív. A Marseille északi része igazából nem sokkal több, mint a riportokból ismert vészjósló társadalmi jelenségek illusztrációja – annak viszont kiváló.

(Marseille északi része. Cédric Jimenez filmje, Netflix)

Nyitókép: Netflix / Jérôme Mace / Chifoumi Production