Május ötödike reggelén nem zajongtak a tanulók a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum (a továbbiakban: Rákóczi) tantermeiben. Nem kellett őket csendre inteni az órák elején. Hallgatagon várták tanáraikat, mert mindegyikük érezte, hogy valami szokatlan történt. Ám amint benyitott, hogy megkezdje az óráját, nem aggodalmaskodó, hanem inkább reménykedő arcokat látott Tamási Zsolt történelemtanár, az iskola igazgatója.

Ezek a diákok ugyanis hozzászoktak a rendkívüli állapotokhoz, hisz az iskolájukat már többször felszámolták és újjáalapították. Ennek ellenére nem iratkoztak át máshova, a szülők még elszántabbak lettek, és a tanárok is sziklaszilárdan állták az utóbbi hat év jogi, politikai viharait, pedig előfordult, hogy két hónapig nem kaptak fizetést, az igazgatót pedig több hónapra kitiltották a saját iskolájából. Megedződtek. Úgy látszik, hogy II. Rákóczi Ferenc szobrát még nem, de a szellemiségét száműznék Marosvásárhelyről, hisz a fejedelemről elnevezett intézménytől ismét megvonták a működési engedélyt a román legfelsőbb bíróság múlt heti döntése alapján. Az ítélettel a román hatóságok harmadszorra záratnák be az egyházi – jelenleg állami fenntartású – tanintézményt: először az 1948-as államosításkor a kommunisták fosztották meg épületétől, illetve működési engedélyétől a Klastrom utcai iskolát, majd a 2015-ös újjáalapítását érvénytelenítette a bíróság, most meg a 2018-as miniszteri rendeletet nyilvánította semmisnek. Hogy miért perelték be a magyar gimnáziumot? „Csak” azért, mert a román szülők és soviniszta mozgalmak szerint „nem volt rá szükség”. Úgy látszik, hogy ez jogszerű érvelésnek számít Romániában.

Balkán és kafkai abszurd

Az intézmény egykori impozáns főépületet látva megértjük, hogy miért nem szeretne innen kivonulni a román iskola. Jelenleg Marosvásárhely román tannyelvű elit iskolája, az Unirea (Egyesülés) Főgimnázium használja, a Rákóczi az iskola régi épületében és a városban szétszórva, más egyházi ingatlanokban kezdte el működését. Noha a római katolikus egyház 2004-ben visszaperelte az épületegyüttest, főépületében továbbra is a román tannyelvű főgimnázium működik, albérlőként. És valószínű, hogy örökre ott szeretnének maradni, csakhogy az események nem kedvezően alakulnak. Számukra. A Rákóczi ugyanis egyre népszerűbb, alapítása óta szinte megduplázta tanulói létszámát, és elképzelhető, hogy a helyszűke miatt idővel a főépületet is saját céljukra használnák (értsd: a saját tulajdonukat saját céljukra). Ezt neszelhette meg az Unirea Főgimnázium román szülői közössége, hisz ők perelték be az Oktatásügyi Minisztériumot és a gimnáziumot a tanintézet törvénytelennek vélt 2018-as létrehozása miatt, a magyar­ellenes megnyilvánulásairól ismert Népi Mozgalom Párttal (PMP) és Dan Tanasă román politikus egyszemélyes fantomszervezetével, a Méltóságért Európában Polgári Egyesülettel (ADEC), valamint az iskolával karöltve.

A helyzet abszurditását és kafkai voltát jól jelzi, hogy zavaros és homályos indokokkal támadták meg az iskolát létrehozó minisztériumi rendeletet, és lényegében azzal érveltek, hogy az iskolára „nincs szükség” – ilyen alapon bárki beperelhetné a helyi tűzoltóságot és követelhetné a felszámolását, mivel nem látja az értelmét. Ráadásul furcsa, hogy a magyar iskolát is beperelték, hisz jogszerűen csak az intézményt létrehozó minisztériumot lehetett volna, ugyanis az iskola nem adhat ki hivatalos dokumentumot, csak az említett rendelet haszonélvezőjének számít, legfeljebb később, érintettként léphetett volna be a perbe. A magyarellenes szervezetek szerint az oktatásügyi tárca „Budapest megrendelésére és nyomására” intézkedett, ez pedig nem más, mint a nacionálkommunista diskurzus tipikus érvelésmódja. Ám ha elfogadjuk az érvelésüket, akkor az azt jelenti, hogy Budapest nyomására alapították meg a Temesvári Ortodox Iskolát, hisz ugyanazzal a rendelettel hozták létre, mint a Rákóczit. Ám érdekes módon a jogi eljárás egyáltalán nem érintette ennek az iskolának a sorsát, nem került be a perbe, és fel sem merült működési engedélyének a megvonása. Ebből is látszik, hogy a magyar gimnázium ügye politikai ügy, jogi eszközökkel és jól bevált taktikákkal vívott háború a magyar közösség ellen, amelynek a megfélemlítés a célja.

 

– Nem hátrálunk meg, mindent megteszünk, hogy az iskola tovább működjön. Abszurd és felháborító az egész procedúra. Azzal nem törődnek, hogy mi lesz a gyermekeink jövőjével. Mindkét gyermekem a Rákócziba jár, és szülőként nagyon elszomorít a helyzet. Szerencsére ők nem sokat éreznek ebből az egészből a mindennapokban, de nyomot fog hagyni a lelkükben ez a hercehurca – mondja lapunknak Molnár Csaba, a gimnázium szülői bizottságának az elnöke. A magyar szülők dühösek, mert a Rákóczival nagyon elégedettek, összetartó szülői közösség tevékenykedik a gimnáziumban, és úgy érzik, hogy a sorozatos támadások nem eltántorítják, hanem még jobban összekovácsolják őket. Rosszindulatot leginkább az Unirea Főgimnázium szülői bizottságának részéről tapasztalt, akiket feltüzeltek a román soviniszta pártok (vagy fordítva), a román mélyállam pedig örömmel adja alájuk a lovat. Nyilvánvaló, hogy a Rákóczi idővel kinőné a melléképületeket, amelyekben jelenleg működik, ezért a románok megérezhették, hogy nemsokára „lejárhat” a bérleti szerződésük, mással nem lehetne megmagyarázni az eseményeket. Kafkai abszurdnak látszik, hogy lényegében az albérlő beperli a tulajdonost, aki a feszültségek elkerülése érdekében nem meri saját céljára felhasználni az ingatlanját, mert abból etnikai feszültségek származnának egy konfliktusos múlttal terhelt városban. A román média valószínű, hogy úgy tálalná az ügyet, mintha a magyarok kiebrudalták volna a románokat az iskolájukból, pedig a magyar szülők csak európai emberi jogaikhoz ragaszkodnak: magyarul szeretnék taníttatni a gyermekeiket egy uniós tagállamban. Igaz, a kiterjesztett Bal­kánon.

Pro schola

Rákóczisnak lenni kezd fogalommá válni, kezdi a beszélgetésünket Tamási Zsolt iskolaigazgató, történész. Elmeséli, hogy minden osztály falán három szimbólum található, ráadásul ebből az utolsó a diákok kérésére: hivatalból a román állami címer és zászló, a kereszt és II. Rákóczi Ferenc Mányoki-féle portréja. Tehát a diákok büszkék az iskolájukra, és ezt meg is jelenítik a viseletükön.

– Büszkén viselik az iskola szimbólumait, az iskolacímeres nyakkendőt, mellényt; időnként elcsodálkozom, amikor látom, hogy pólót, kapucnis felsőt vagy olyan pulóvert hordanak, amelybe belekötötték a címert. Ezt tudatosan teszik, és ezek a szimbólumok azért jók, mert növelik a összetartozás erejét, ezért is érzem azt, hogy az iskola olyan erős közösség, amelyet egy ilyen helyzet se fog tudni szétverni – mondja Tamási Zsolt, és ezzel lényegében elárulja, hogy miért akadályozzák még mindig sok helyen az önálló magyar gimnáziumok létrejöttét: ezekben könnyen kialakulhat a magyar közösségi érzés és büszkeség. Az igazgató is megjárta a maga kálváriáját: 2016-ban az ügyészség vizsgálatának idején több hónapig kitiltották az iskolából, tehát nem mehetett be az általa vezetett intézménybe, valamint nem hagyhatta el az országot (!). Arra a megjegyzésemre, miszerint valószínű, hogy megfélemlíteni akarták, csak megvonja a vállát, és azt feleli, „elképzelhető, de akkor nem jött össze”. A kálváriajárás ellenére a Rákóczi népszerű iskolának számít, mindezt az bizonyítja, hogy hét osztályban több mint kétszeres túljelentkezésük volt, és minden osztályuk maximális létszámmal működik. 2018-ban 322 diákkal vágtak neki, most 485-en tanulnak a Rákócziban – ráadásul úgy, hogy a felfüggesztett működés idején új évfolyamok nem indulhattak –, és arra számítanak, hogy ha újrakezdhetik, akkor legalább 570 diák fog náluk tanulni. Érettségiző osztályaik jó eredményeket értek el, nemzetközi díjat is nyertek, valamint nagyon aktív diáktanácsuk van, akik jelenleg másodszor szerveznek paralimpiát a Maros megyei fogyatékossággal élő gyermekek számára.

– Szerintem ez az aktív diákélet és a minőségi oktatás vonzza a gyerekeket az iskolánkba. Eredményeink és az egész történetünk azt példázza, hogy jó irányba fejlődött az iskola, összetartó közösséget alkotunk, amelyben a szülők, diákok, tanárok bíznak egymásban. Nekem az a legfontosabb, hogy a gyermek akkor is mosolyogjon, amikor bejön, és akkor is, amikor kimegy az iskolából. És ez a mosoly akkor sem tűnt el a gyerekek arcáról, amikor arról értesültek, hogy az alapításunkat törvénytelennek nyilvánították. Továbbra is mosolygón biztatták egymást és minket is, hogy menjünk tovább és találjunk módot az életben maradásra. Mindenképpen keressük a jogi megoldást, mert az iskola iránti közösségi igény teljesen egyértelmű, és ennek az igénynek eleget kell tennie bármelyik hivatalnak, amelynek kompetenciájába tartozik az iskola újraindításának a lehetősége. Éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy megkapjuk a bírósági indoklást – mondja az igazgató.

Az indoklás harminc nap alatt megérkezhet, de késhet is, a múltkor is csak az ítélet utáni indoklásból tudták meg, hogy valójában másról szólt a per, ezért akkor kérték, hogy legalább utólag közöljék velük a peranyagot, hogy lássák, mi ellen kellett volna védekezniük. A mostani indoklást is kíváncsian várják, mert több olyan hiba is lehetett a peranyagban, amely miatt az alapfokú tárgyalás újraindítását kellett volna kezdeményezni.

Elásott kutya

Marosvásárhely szimbolikus csatatér. Az 1990-es „fekete március” magyarellenes pogromja óta a román államhatalom a félig magyar, félig román várost jelölte ki a két nemzet közötti harc csatamezejének. A román kommunista állambiztonság által szervezett pogromnak is részben az oktatásügy szolgált ürügyül, hisz a magyar orvosok célul tűzték ki a marosvásárhelyi önálló magyar orvosi és gyógyszerészképzés visszaállítását. A hazánkban is közismert román provokátornak, Dan Tanasănak fülig ért a szája, amikor nyilvánosságra hozták a bíróság döntését, hisz egyik korábbi alperesnek számított az egyszemélyes, bevétel nélkül működő ADEC egyesülete. A jelenleg az AUR nevű szélsőséges román párt alelnökeként dolgozó politikus az utóbbi tíz évben feljelentette a székelyföldi önkormányzatok vezetőit, száznál több pert indított ellenük, ha intézményeikben nem biztosították a román nyelvű dominanciát, vagy kitűzték a székely zászlót. Az Erdélyi Átlászó elemezte a vagyoni helyzetét, amiből kiderült, hogy 2015-ben például egyszerűen nem volt fizetése, furcsa pénzügyei közül kitűnik egy sajtódíj, amelyet egy korábban Securitatéval hírbe hozott román médiamogul családi alapítványától kapott. Sokan meglepődnének, ha kiderülne, hogy önjáró emberről és nem egy küldött alakról van szó. Szerencsére a Rákóczi most nem áll hátország nélkül, hisz Marosvásárhelynek magyar polgármestere van, ráadásul az engedély megvonásának a hírére Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkára is megszólalt, megdöbbentőnek nevezve a bírósági ítéletet – „a XXI. században iskolákat nem bezárni, hanem nyitni kellene” – és kifejezte, hogy elvárja a román hatóságoktól, hogy minél előbb megnyugtató módon rendezzék az iskola jövőbeli működésének lehetőségét, hogy a gyerekek nyugodt körülmények között folytathassák tanulmányaikat szeptember után is. Az RMDSZ marosvásárhelyi elnöke, Kovács Mihály Levente pedig azt írta közösségimédia-posztjában, hogy „bár még nem publikus az indoklása a döntésnek, de egy dolog világos, egységesen üzenjük: bárkit is zavar a magyar felekezeti iskola léte, szokjon hozzá a gondolathoz, hogy ha megszűnik, újból létrehozzuk”.

MINDENT VISSZA!

A romániai magyar restitúció az utóbbi évtizedben jogi helyett politikai kérdéssé vált. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületéről jogerős ítélet született a „visszaállamosításról”, jelenleg a helyi önkormányzat tulajdonában van. Idén télen a romániai legfelsőbb bíróság jogerősen elutasította a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Természettudományi Múzeuma gyűjteményének a visszaszolgáltatását az Erdélyi Református Egyházkerületnek, tavaly pedig végérvényesen elutasították a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség jogos kérését, amelyben az 1798-ban Batthyány Ignác római katolikus püspök által alapított könyvtárat és tudományos gyűjteményt kérte vissza – mindezt úgy, hogy 1998-ban már jogerősen visszaszolgáltatták a katolikusoknak, de az egyház soha nem kerülhetett birtokon belülre. Maros megye egyéb kisvárosaiban, például Dicsőszentmártonban harminc éve hiába szorgalmazta a helyi közösség, szóba se kerülhetett önálló magyar iskola létrehozása.