Dobozi Gergely interjúja a Mandiner hetilapban

A legutóbbi szerbiai alkotmánymódosítás a bírók és az ügyészek kinevezésével kapcsolatos. Ennek sarkalatos pontja, hogy a parlament csak a főügyészt és az alkotmánybírókat választja, a személyi döntések szakmai testületekhez tartoznak majd – korábban a parlament hagyta jóvá a személyi változásokat, az uniós normákkal összeegyeztethetetlen módon. Hogyan jelenik meg a nemzeti identitás és az alkotmányos értékek iránti elkötelezettség az alkotmányos reform kapcsán?
A nemzeti alkotmányos identitás olyan alapelveket és értékeket foglal magába, amelyeknek minden alkotmány alapjaként kellene szolgálniuk. Erre az esszenciára rálelni nem minden esetben könnyű feladat. A legfontosabb a közügyek alakításába bevont személyek, a civil társadalom, az alkotmánybíróság és a polgárság mint a szuverenitás letéteményesei közötti dinamikus viszony fenntartása. Ha az alkotmányos kultúra nem arra az alapfeltevésre épül, hogy a társadalom legértékesebb alkotóeleme maga az alaptörvény, akkor alkotmányos identitásról sem beszélhetünk.

Mekkora súllyal bír az alkotmányos identitás kérdése a szerb társadalomban?
Ezt általánosságban nehéz megmondani. A társadalom legutóbb a bírói reform vonatkozásában tapasztalhatta meg az alkotmányos reform jelentőségét – ezt kedvező irányú lépésnek tekinthetjük. Az új szabályok 2022 februárjában léptek hatályba, azt követően, hogy januárban nép­szavazás útján erősítették meg őket. Úgy vélem, ez jó pél­dája annak, hogy miként lehet megteremteni a megfelelő egyensúlyt az alapelvek és az értékek között. Ez a szempont az európai alkotmányos hagyományokban és az egyes nemzetek politikai és jogi kultúrájában egyaránt megtalálható.

Sikeresnek látja a reformot?
Az eredmény széles körű kompromisszumot testesít meg az európai normák és alapelvek, valamint a nemzeti értékek és alapvetések között. Úgy vélem, ez az alkotmánymódosítás igenis felvállalta nemzeti alkotmányos identitásunkat – ami elvileg nem okozhat konfliktust azokkal a tényezőkkel, amelyek az európai demokratikus értékeket, a jogállamiság fogalmát és az emberi jogok összességét alkotják.

Vannak még jelentős lezáratlan kérdések?
Az alkotmánymódosítás jelentőségét nehéz túlbecsülni: az ország modern alkotmányos történetében első ízben reformálta meg az alaptörvényét. Ezenfelül Szerbia valóban több lezárandó kérdéssel is szembesül alkotmányos és politikai identitásával kapcsolatban. Ott van például Koszovó és Metóhia ügye. Reméljük, hogy az eddig sikertelennek bizonyuló tárgyalások végül megoldáshoz vezetnek. Olyanhoz, amely összhangban lesz az uniós jogrenddel, különösen az állami szuverenitás és a területi integritás vonatkozásában.

Ez politikai szándék kérdése?
Abban biztos vagyok, hogy Aleksandar Vučić államfő tettrekészsége és eltökéltsége elegendő ahhoz, hogy kompromisszumra lépjünk a másik oldallal. Ezek igen kemény politikai kérdések.

Mely tagállamok tapasztalatait használja fel Szerbia az európai uniós csatlakozási folyamatban?
Mindenképpen jobban oda kell figyelni azon külföldi alkotmánybíróságok munkájára, amelyek már foglalkoztak az alkotmányos identitás kérdésével. A magyar és a lengyel alkotmánybírák munkáját jó kiindulópontnak tekintem Szerbia számára.

Mely alkotmányos alapelvek teszik lehetővé, hogy Szerbiában közvetlenül érvényesülhessen majd az uniós jogrend?
Sok mindent kell még tennünk azért, hogy valóban stabil, a jogállamiság próbáját is kiálló alkotmányos demokráciát építsünk. Világszerte érvényes tény, hogy nehéz időket élünk, úgyhogy semmi sem kizárólag a szerb hatóságok szándékán és tevékenységén múlik. Ha eljön az idő, és Szerbia az Európai Unió teljes jogú tagjává válik, újabb alkotmány­módosítások válnak szükségessé. Ami a jelenünket illeti: az alkotmány első cikke kifejezi elkötelezettségünket az európai alapelvek és értékek megtartása terén, egyszersmind rögzíti a megkötött nemzetközi szerződések elsőbbségét az általános jogszabályokkal szemben. Ez jelenleg több, mint elég. Biztos vagyok abban, hogy ha eljön az idő, Szerbia készen áll majd az uniós jog közvetlen alkalmazására – no nem abszolút, hanem olyan alapelvként értelmezve azt, amely dinamikus viszonyt feltételez a nemzeti alkotmányos értékekkel és alapelvekkel.

Az uniós csatlakozáshoz záradékot kell a tagállamok alkotmányaiba beépíteni. Egyes országok, például Németország alkotmányának EU-záradéka a szuverenitás átruházásáról rendelkezik. A magyar alaptörvény ezzel szemben az uniós tagállamok és az EU intézményei közötti közös hatáskörgyakorlás mellett tette le a garast. Ön szerint van jelentősége a szövegezésnek?
A csatlakozási klauzula kérdése Szerbia vonatkozásában egyelőre idő előtti, erről semmi konkrétat nem mondhatok. Személy szerint én igen szkeptikus vagyok a fogalommal kapcsolatban: klasszikus alkotmányjogászként nem értem, mit jelent átruházni a szuverenitást. A szuverenitás mindenkor a nemzet­államot kell hogy illesse. Alkotmányos identitás esetében is kizárólag az univerzális európai értékekre nyitott nemzeti alkotmányos identitásról beszélhetünk. A közös keret a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tisztelete.

Hogyan jellemezné ezeket az univerzális európai értékeket?
Nincs új a nap alatt. Az említett értékeket nem az Európai Unió, hanem a tagállamok szolgáltatják. Ezeket és nem a szuverenitást ruházták át az Európai Unióra. Az alkotmányos identitás az én olvasatomban leegyszerűsítve két dolgot jelent: az egységet és az önvédelemre való képességet. Ez nem csak a saját véleményem, az EU alapszerződéseiben is megjelenik. Egyesülve a sokféleségben. Ha nem tiszteljük a sokféleséget és azokat a tényezőket, amelyekből a sokféleség következik, nem hiszem, hogy az EU egy kvázi politikai unióként számolhat különösebb jövőképpel. Nem szabad elfelejteni, hogy jelenleg az Európai Unió nem szuverén állam, hanem szuverén államok összessége. Az EU szerintem soha nem válik föderális állammá, ez legalább annyira haszontalan, mint amennyire veszélyes lenne a nemzetállamokra nézve. Ha megenged egy ironikus megjegyzést: remélem, mire Szerbia tagállammá válik, meglesz az Európai Unió definíciója is.

A jogállamiság fogalmának megközelítése az Európai Unióban értékalapú. Ön szerint létezik pragmatikus megközelítése ennek a fogalomnak?
A modern alkotmányjog úgy tartja, hogy a jogállamiság pragmatikus megközelítése a bírói tevékenység elemzésén alapul. A jogállamiság lényegi mivolta eszerint a bírói döntésekből fakad. A Velencei Bizottság listát vezet azokról a tényezőkről, amelyek fennállása esetén a jogállami működés megvalósulásáról beszélhetünk egy ország esetében. Ebből kiderül, hogy a joguralom ténylegesen jogi, nem pedig politikai alapú – jóllehet maga a fogalom politikai ideológiából ered. Nem lehet úgy jogi fogalomként fejleszteni a jogállamiság koncepcióját, ha a vonatkozó elvont elveket és értékeket egy kvázi politikai, de semmiképpen sem jogi centrumból kényszerítik ki. Ez úgy működőképes, ha a létrejön erre vonatkozóan a nemzeti alkotmánybírák és az EU bírái közötti párbeszéd.

Egyesek szerint ítélkezési gyakorlata alapján az Európai Unió Bírósága úgy viselkedik, mintha az Európai Unió alkotmánybírósága lenne, és közben politizál is. Ön mit gondol erről?
Az Európai Uniót kívülről szemlélő alkotmányjogásznak úgy tűnik, mintha a csúcsintézmények és az Európai Unió Bírósága mesterségesen próbálná létrehozni az EU politikai és alkotmányos identitását. Nyilvánvaló, hogy az Európai Unió formai értelemben nem rendelkezik, és a belátható jövőben nem is fog rendelkezni alkotmánnyal. Fontos rögzíteni, hogy a jogállamisággal és a demokráciával összefüggő értékek nem a piramis tetejéről, hanem alulról, a bázisról, vagyis a tagállamok alkotmányos identitása felől érkeznek. Ezért az alapító szerződéseket is a betű szerint, nem pedig politikai konstrukcióként kellene értelmezni. Intézményi párbeszédre van szükség az Európai Unió Bírósága és a nemzeti alkotmánybíróságok között. Ahhoz, hogy konszolidálni tudjuk a helyzetet, hogy harmonizálni lehessen a jogértelmezést, a két oldal valódi és őszinte erőfeszítései kellenek.

Nyitókép: Ficsor Márton