Az Urálon túlra is repül az erdők királynője
Gózon Ákos írása a Mandinet hetilapban
***
Az erdők királynőjének is nevezett erdei szalonka hazai előfordulását, állományát és vonulását megfigyelési és elejtésekből származó adatok alapján egy országos monitoringprogramban 2009 óta folyamatosan vizsgálják – magyarázza Schally Gergely, a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének kutatója.
A faj viselkedésének vizsgálata, valamint a megfigyelés során gyűjtött adatok elemzése kapcsán azonban számos olyan kérdés merült fel, amelyet megbízhatóan csak egyedi jelölésekből származó nyomkövetési adatokra alapozva lehet megválaszolni. A gödöllői szakemberek ezért az Országos Magyar Vadászati Védegylet programja részeként az Agrárminisztérium támogatásával 2020 tavasza óta követik nagy pontosságú műholdas jeladókkal tizenöt erdei szalonka viselkedését. A szűk két év alatt gyűjtött adatok részben kiegészítik, részben felülírják korábbi ismereteiket a faj tavaszi és őszi vonulásáról.
Bár a madarak gyűrűzése révén több egyedet lehet nyomon követni, a módszer hatékonyságát erősen befolyásolják az olyan emberi tényezők, mint a gyűrűzői és a vadászati aktivitás. Az új kutatásban szerényebb egyedszámban vizsgálták a madarakat, cserébe viszont a rendszeres időközönként elküldött GPS-lokalizáció révén a jeladós madarak teljes vonulási útvonalát, sőt akár pontos területhasználatát is fel tudták térképezni – mutat rá Csányi Sándor, a MATE VTI Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszékének vezetője.
A jelölőeszköz kiválasztásakor nemcsak az volt fontos szempont a kutatóknak, hogy ne befolyásolja érdemben a madár repülési képességét, hanem az is, hogy az állat rejtőzködési lehetőségei se legyenek rosszabbak – avat be a részletekbe Schally Gergely. A gyártó olyan színben készítette el a jeladót, ami a lehető legnagyobb mértékben illeszkedik a szalonkák rejtőszínéhez.
Bár a tanszéken korábban már több faj – köztük vadmacska, gímszarvas, vaddisznó, őz és mezei nyúl – telemetriás vizsgálata zajlott, jelenleg más állatok esetében nem alkalmaznak nyomkövetést. Az erdei szalonka vonulásvizsgálatának folytatását viszont az eddigi biztató eredmények tükrében és a mintaelemszám növelésének érdekében fontosnak tartják és tervezik.
Az eredmények értékelése alapján az egyedek tavaszi vonulása meglepően változatos: az egyik jeladós erdei szalonka két nap alatt Lengyelországig repült, kettő pedig még az Urál hegységet is maga mögött hagyta, ami azt jelenti, pihenőkkel együtt egy hónap alatt mintegy 5000 kilométerre jutottak el. A vizsgált szalonkák a pihenőhelyek közt egy éjszaka alatt átlagosan 350 kilométert tettek meg, néhányan azonban ugyanennyi idő alatt akár 900 kilométert is repültek.
A nagy elterjedési területet a fő táplálék, azaz a földigilisztafajok, valamint a nappali búvóhelyként használt erdők, bokros-fás vegetációk széles körű elérhetősége indokolja – magyarázza Schally Gergely. A nagyobb léptékű elmozdulások, a vonulás fő oka pedig a táplálék elérhetőségében bekövetkező évszakos változás lehet. Azokon a területeken, ahol nyáron megfelelő mennyiségű táplálékhoz juthatnak a madarak, télen a fagyott talajban már sokkal nehezebb lenne bármit is zsákmányolniuk.
A telelésre alkalmas területek nagy részén viszont nyáron olyan száraz a talaj, hogy nem érdemes az egész évet ott tölteni.
Két jeladós madár kifejezetten különösen viselkedett. Egyikük március közepén elhagyta Magyarországot, néhány nap elteltével viszont – feltehetően a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt – visszafordult, majd visszatért pontosan a jelölése helyére, és további két hetet ott töltött, mielőtt újra elindult volna. Egy másik szalonka ezzel szemben a december végi hideg időszakban Olaszországba vándorolt, majd február végén visszajött hazai jelölése helyszínére, s az egész márciust nálunk töltötte.
A madarak döntései hátterében több tényező kölcsönhatása lehet. Ezek közül a nappalok hosszának változása által befolyásolt hormonális szabályozás, az egyedek kondíciója, a saját tapasztalatok, a fajtársak viselkedése és az adott élőhelyeken bekövetkező változások külön-külön is nagymértékben befolyásolhatják azt, hogy mikor kezdi meg vonulását egy szalonka. Lehetőségeiket az időjárás is nagyban korlátozhatja egy adott időpontban, ami tovább növeli az egyedi variációk számát – mondja a kutató.
A tizenöt vizsgált erdei szalonka viselkedése alapján nagyon korai lenne a teljes állományra vonatkozó általános következtetéseket levonni. Az országos monitoringprogramhoz kapcsolódó kutatás eredményei azonban feltétlenül a folytatásra sarkallnak, így a jövőben további izgalmas részletekre derülhet fény az erdei szalonkáról.