Az oltásellenességet nem a pandémia szülte. Az elmúlt években sok gyermek halt bele a rég legyőzöttnek hitt kanyaróba a fejlett országokban, miután szüleik nem voltak hajlandóak beoltatni őket. Korábban azt sem hittük, hogy az elmegyógyintézeten kívül is fellelhetők olyan emberek, akik szerint a Föld lapos, mára azonban erről már könyveket írnak. Már rég nem arról van szó, hogy politikusokat, kormányokat, titkosszolgálatokat és gazdasági társaságokat gondol hazugnak valaki a Kennedy-gyilkossággal vagy a cigarettagyárak lobbierejével kapcsolatban, hanem akadémikusokat, egyetemi kutatókat, orvosokat gyanúsítanak ugyanezzel vagy akár azzal is, hogy megvették vagy megvezették őket.

– A konteók terjedésével az a baj, hogy fokozzák a társadalmi bizalmatlanságot, akár paranoid szintre – szögezi le dr. Tanács János, az összeesküvés-elméletek működési mechanizmusának kutatója.

Az elmélet védelme érdekében ugyanis egyre több embert és intézményt, valamint a média túlnyomó részét be kell vonni a vélt összeesküvésbe és hazugságba. A fenti példánál maradva, ha az örökbefogadással vádolt szülők bizonyítékképpen megmutatják az anyakönyvi kivonatot a gyereknek, akkor vagy elhiszi, vagy nem. Lehet hamisítvány is, viszont akkor a készítője is benne van a konspirációban, de hazudhatnak a rokonok vagy a szülészorvos is. Így szaporodik a „résztvevők” száma.

David Robert Grimes rákkutató és fizikus számolta össze egyszer, hogy a Holdra szállás meghamisításához 1965-től kezdve 411 ezer embert kellett volna beavatni, a Föld éghajlatváltozásának tagadásával kapcsolatos konspiráció 405 ezer összeesküvőt feltételez, míg a rákot gyógyító kezelés nagy gyógyszergyártók általi eltitkolása a 714 ezret.

 

– Ezeken a pontokon lenne kilépési lehetőség a józan ész alapján, itt lehet látni egy ilyen történet abszurditását, és ha valaki továbbmegy, az nem is az értelmi képességein, hanem az érzelmi, bizalommal kapcsolatos jellemzőin múlik. A konteó tehát a hiedelmekhez hasonlít. A racionalitás eszközeivel nagyon nehéz egy pszichológiai folyamatot befolyásolni – mondja dr. Tanács János.

Ezért nincs a konteóhívőknek szociológiai profilja, mert nem a műveltség mértékén vagy a társadalmi státuson múlik az ilyen irracionális attitűd. Csak az a biztos, hogy aki az egyik összeesküvés-elméletben hisz, az nagy valószínűséggel a másikban is hinni fog.

Erős védelem

Az összeesküvés-elméletek további jellemzője, hogy a sok információból, hivatalos magyarázatból tudnak igazán növekedni, azokon belül is az olyan részletekből, kóbor adatokból, amelyek nem illenek teljes mértékben az egészbe, amelyekre nem született maradéktalan magyarázat, mert a hivatalos szervek, tudományos intézmények bagatellnek vagy szimplán véletlennek tartják őket. A konteók születésének lényege a kétség, hogy biztosan nem igaz az, amit „fentről” mondanak, ezért teljesen mindegy, mennyi érv szól a fősodorbéli állítások igaza mellett, immunisak rájuk, ha akad egy vagy két ilyen kóbor információ. Mindezért kulcsfontosságú a tudományos vagy hatósági nyilatkozatok, jelentések minősége, hogy hagynak-e ilyeneket. A pandémiával, koronavírus elleni oltásokkal kapcsolatban logikusan burjánzanak a konteók, hiszen rengeteg hír szedhető össze a netről a témában, van miből meríteni.

Mivel az összeesküvés-elméletek hajtómotorja a kételkedés, ezért fordulhat elő az is, hogy a követőik egyszerre hisznek el egymásnak ellentmondó feltételezéseket. Így például egy kísérletből az derült ki, hogy sok brit egyszerre gondolja igaznak azt a felvetést, miszerint a brit titkosszolgálat ölette meg Lady Dianát, és azt is, hogy titokban él valahol. A véletlenek szerencsétlen összjátéka pedig végképp nem hihető magyarázat, akkor sem, ha ezek bekövetkezte valószínű a körülményekből kifolyólag. Például ha valakit gyakran üldöznek lesifotósok, miközben kirúgja a testőreit, akkor a helyzet előbb-utóbb balesetbe torkollik, és az sem szerencsés, ha kis helyre összezárunk mindenféle vadállatot emberekkel, majd az utóbbiak repülőre ülnek: abból előbb-utóbb világjárvány lesz.

Azért is cáfolhatatlanok a konteók, mert a kételkedés fő tárgyát adják bennük a tudományos intézmények. Ha ezek kizárják soraikból azt a tudóst, aki az összeesküvés-elmélet egyik terjesztője, netán megalkotója, akkor az alátámasztja az igazát, hiszen üldözik az igazság kimondásáért.

– Ezekből a történetekből gyakran kihagyják, hogy az illető sokszor már tarthatatlan viselkedést is tanúsít – meséli Gelencsér András vegyészmérnök, az MTA Levegőkémiai Kutatócsoportjának vezetője, a Pannon Egyetem rektora. – Például nyilvánosan állítja az intézmény munkatársairól, hogy le vannak fizetve, a háttérhatalom kiszolgálói stb. Ezeket nyilván nem lehet szó nélkül hagyni, de ez nincs benne a hírekben. Ezek valójában emberi tragédiák, megzuhanások, mi sem beszélünk róluk szívesen.

Ezenfelül egy tudományos intézmény, egyetem, akadémia, kutatóhely konszenzus alapján képvisel egy-egy álláspontot, például azt, hogy az oltás hatékonyan véd egy betegségtől vagy azt, hogy az éghajlatváltozásért az emberi tevékenység felelős – a Magyar Tudományos Akadémia is gyakran ad ki állásfoglalásokat. Ezt részben pont azért teszi, hogy képviselje és terjessze a tudományos eredményeket. Ha tehát egy munkatárs ezeknek ellentmondóan nyilatkozik, az hitelteleníti az egész intézményt. Nyilvánvaló, hogy ez ellen fel kell lépni.

Nem értjük

De az egyik fő kérdés az, hogy az átlagember miért kezd kételkedni olyan megállapításokban, amelyeken a tudomány már túlhaladott.

– Valószínűleg azért, mert túl bonyolult lett a világ – véli Gelencsér András. – Régen még nagyjából értettük azoknak a dolgoknak a működését, amelyek körülvettek bennünket, az én gyerekkoromban még össze lehetett szerelni egy rádiót, megbütykölni az autót. Amikor az ipari és a tudományos forradalom kéz a kézben járt a közoktatás fejlődésével, volt egy olyan időszak, hogy a művelt ember értett maga körül mindent, így uralta az őt körülvevő világot. Ma az oktatás fényévekre maradt le a technikától, halvány fogalma sincs senkinek, mi van egy mobiltelefonban, vagy mi az az 5G, csak beszélünk róla. Mivel semmit nem értünk, újra úgy kezdtünk el gondolkodni, mint több ezer éve, amikor mágia övezte a természet működését.

Ezenfelül az internet is oka a hiedelmek terjedésének, itt egymásra találnak ezek az emberek a világ minden részéből, és egymást erősítik a hitükben. Ráadásul ha valaki keresi ezeket az oldalakat, további ilyen tartalmakat kínál fel neki az internet.

– Azt tartom álságosnak, hogy ez a hit szelektív. Tehát az oltást elutasító emberek beveszik az antibiotikumot a tüdőgyulladásra, nem gondolják, hogy a gyógyszergyárak meg akarják mérgezni őket. De azt készséggel elhiszik, hogy öt különböző országban készült ötféle oltás mindegyike ártani fog nekik a háttérhatalmak szervezésében – mondja a rektor úr.

Remény

A konteók soha nem egy állítást fogalmaznak meg, hanem különböző eseményeket hoznak összefüggésbe, így az információk erősítik egymást. Attól, hogy egy járványnak vannak például gazdasági következményei, nem szükségszerű, hogy ezért robbantsa ki valaki, de a különböző, konspiratív ok-okozati viszonyok végül egy olyan átfogó, racio­nálisnak tűnő rendszert alkotnak, ami tulajdonképpen jobban megindokolja az eseményeket, mint a hivatalos változat, vagy maga a valóság. Az utóbbi ugyanis tele van véletlenekkel, az előbbi esetében pedig felelősen nyilatkozó szakember vagy intézmény nem von le annyi következtetést adott információmennyiségből, mint az, aki lényegében véve egyáltalán nem tartozik felelősséggel senkinek.

– Az összeesküvés-elmélet pszichológiai nyereséget hordoz: átláthatóvá, érthetővé és kontrollálhatóvá teszi a világot. Erre pedig kiváló recepteket adnak a konteók, nem hagynak maguk után kétségeket, mint a tudósok – mondja Tanács János.

A magyarázatok sokkal kisebb kognitív erőfeszítést is igényelnek, mint a bonyolult összefüggések kibogozása. Ezenfelül pedig kontrollálhatóbbnak érezzük a világot, ha a megrázó, nagy hatású események nem puszta véletlenek folytán következnek be, hanem mondjuk egy gonosz ember, például Bill Gates akaratából. Akkor megelőzni is könnyebb a további, hasonló történéseket, és van felelős is, akire haragudni lehet. A véletlen bármikor újra lecsaphat, sokkal félelmetesebb. Sok esetben pedig a kon­teók kapcsolt áruként eleve reményt is kínálnak, hogy a koronavírus nem is olyan veszélyes, hogy nagy adag D-vitaminnal legyőzhető, hogy a rákot gyógyítják az ilyen meg olyan táplálékkiegészítők.

Sokféle nyereség van a konteók terjesztésében, politikai haszonszerzés, konkrét termékek reklámozása, a népszerűség, az illető saját fontosságának tudata. Például gyakori a meg nem értett, eléggé nem értékelt tudós, aki végre figyelmet kap és a mindentudó szerepében tetszeleghet. Egy szimpla háziorvos hirtelen az MTA tagjaival ülhet egy asztalhoz vitatkozni a tévében. Általában ezek az emberek úgy érzik, csak ők látnak át a szitán, miközben mindenki más át van verve.

Fogyasztó és piac

A Fiatal Kutatók Akadémiája (FKA) online tudománykommunikációs műhelyen boncolgatta, hogyan küzdhet egy kutató az áltudományos tanok ellen. Kutrovátz Gábor tudományfilozófus, a Budapesti Műszaki Egyetem docense érdekes elméletet fogalmazott meg: ha a fogyasztói kultúránkban úgy tekintünk a tudósra, mint termelőre, a tudásra mint termékre, a tájékozódó laikusra pedig mint fogyasztóra, sokféle hasznos megállapításra juthatunk. Például ugyanúgy, ahogy megjelent a tömegtermelés, megjelent a tömegtudás is a közoktatásnak, a könyvnyomtatás elterjedésének, a média különböző formáinak köszönhetően. De ebben nincs intellektuális autonómia, nem válogathatunk az iskolában, el kell fogadnunk a nekünk felkínált tudást.

Így születtek ezzel szembemenő trendek is: a tudatos fogyasztó bizalmatlan a centralizált termékekkel szemben, és a válogató típus is szeretne rivális cikkek közül választani a szabadpiacon, ezért ők nyitottak az alternatív információkra. Ha pedig fizetünk is a tudásért – egy méregdrága guru hétvégi tanfolyamán –, logikusan értékesebbnek tűnik, mint amit az iskolában ingyen kaptunk. Mindez azt jelenti, hogy alkalmazhatnánk például kognitív marketinget a tudomány elsajátításában.

Az online workshopon Csupor Dezső is előadást tartott, a Szegedi Tudományegyetem docense, fitokémikus és gyógynövényekkel foglalkozó gyógyszerész, aki korábban a Ködpiszkáló, jelenleg a Pirulakalauz című, tudományos ismeretterjesztő blogot írja.

Suszter a kaptafánál

Amikor a kutató megpróbál az álhírek, áltudományok által gerjesztett térbe belehelyezkedni, szinte mindig csak reagál valamire, mondja Csupor Dezső.

– Tehát eleve hátrányban vagyunk. Főleg azért is, mert az áltudomány mindig olyan választ ad, amelyre egyébként igény van. Például egy utolsó stádiumban lévő rákos beteg esetében azt, hogy van remény. Ha a tudomány erre azt mondja, hogy a rákot nem lehet gyógyítani ilyen vagy olyan módon, akkor a beteg mégiscsak visszakanyarodik ahhoz a megoldáshoz, amely reményt ad. De a tudomány sokszor nem is reagál, ami pedig válasz nélkül marad, az már érvényes igazságnak tűnik.

Persze a cáfolatokra a világ összes ideje nem lenne elég. Ezért lenne fontos, hogy a tudományos előmenetel során a kutatók ismeretterjesztő tevékenységét is számításba vennék, ösztönözve azt.

– A cáfolatnak nem az az eszköze, hogy a kutató leül vitatkozni a szkeptikussal, mert ezzel a nézőben egy hamis egyensúly képe rajzolódik ki, mintha egy tény még nem volna eldöntve, ötven-ötven százalék lenne az esélye, hogy igaz-e vagy sem. Ehelyett meg kellene jeleníteni, hány tudós áll az egyik oldalon, és hány a másikon – szögezi le Csupor Dezső.

Az is probléma, hogy nemcsak a szkeptikusok tévednek a szakértelmüktől eltérő területre, hanem a tudomány álláspontját képviselők is, ami nem segít a bizalom építésében, mondja Csupor Dezső. Ráadásul kinyilatkoztatásszerűen mondanak valamit, ami azután két hét múlva kiderül, hogy már nem igaz. Ehelyett csak a saját témájáról kellene mindenkinek beszélnie. Jóslás helyett pedig forgatókönyveket kell felvázolni a jelenlegi tudásunk alapján, amelyek még változhatnak az új információk tükrében. A tudomány így működik.