Ádám Rebeka Nóra írása a Mandiner hetilapban.

Szőcs Ildikó 1991-ben, friss diplomás álláskeresőként került Nagyenyedre, az idén négyszáz éves Bethlen Gábor Kollégiumba. Akkor úgy tervezte, egy évet marad, most már több mint harminc éve lakik a Fehér megyei szórványvárosban. Eleinte diáksegítő pedagógusként dolgozott, majd miután kollégái felfigyeltek rá, 1997-ben igazgatóhelyettesi megbízást kapott. „Ez az időszak éppen egybeesett a családalapítással – emlékezik vissza Ildikó. – Miután megszülettek a gyermekeim, visszatértem tanítani. Nagyon merész vállalkozásba kezdtem, aminek végeredményeként 2005 januárjában átvettem a kollégium vezetését. Azóta vagyok az intézmény igazgatója, első nőként.”

Elmondása szerint kihívásokkal teli, nehéz periódusban került a vezetői székbe, hiszen az időszak éppen egybeesett az épületek visszaszolgáltatásával. „Rettentő nagy útkeresés után voltunk: a kilencvenes években a kollégium visszaigénylés alatt állt, így a román állam nem volt hajlandó felújítani. Végül hosszas huzavona után megtaláltuk a módját annak, hogyan lehet kivergődni ebből a helyzetből. A visszaszolgáltatás után az önkormányzat, az Erdélyi Református Egyházkerület és az iskola sikeres együttműködésbe kezdett, a tulajdonos átadta az épületeket az önkormányzatnak ingyenes használatra, és megvalósulhatott a teljes felújítás” – meséli.

Tudni kell, hogy a kollégium nem csupán a nagyenyedi és a környéki fiatalokat szolgálja ki, évszázadokon keresztül jöttek diákok mindenhonnan, s ez ma sincs másképp. Ildikó elmondása szerint arra viszont rá kellett segíteni, hogy a mélyszórványból is el tudják hozni a gyerekeket. „Koncepció volt az is, hogy olyan hozzáadott értéket nyújtsunk, amely különlegessé tesz bennünket, és vonzza a gyerekeket. Szerettünk volna a környezetünkre is hatással lenni – emeli ki. – Olyan fiatalokat igyekszünk nevelni, akik később ténylegesen tesznek majd azért, hogy itt megmaradhassunk.” Ezért elindították az iskola háttérintézményét, a Bethlen Gábor Alapítványt, amely pályázatokat, tehetségprogramokat és ösztöndíjakat működtet.

„Egy olyan szórványvárosban vagyunk, ahol a magyarok tulajdonképpen uralják a város főterét, annak ellenére hogy már 20 százalékban sem vagyunk jelen a településen. Hiszem: ha a kollégium azt sugározza, hogy erős intézmény vagyunk a város központjában, ahol a bölcsődétől a középiskoláig vagy szakiskoláig magyarul tanulhatnak a fiatalok, akkor megfogan egy olyan gondolat az agyakban, hogy igenis fontos a gyermekvállalás” – magyarázza az intézményvezető. A megyében csupán három színmagyar település van: Torockó, Magyarlapád és Magyarpéterfalva. „Kétségtelen, hogy amíg a Bethlen Gábor Kollégium létezik és működik, addig a Fehér megyei magyarságnak van létjogosultsága. Nagy feladata az intézménynek, hogy valódi közösségi térként funkcionáljon, hiszen sokan úgy tekintenek rá, mint a Fehér megyei magyarság egyik utolsó bástyájára.”

Az intézmény ötszáz diákjából több mint száz kollégista. A délutáni oktatásban a napi tanulás mellett olyan tevékenységek is vannak, amelyek erősítik őket az identitásukban a népi gyermekjátékoktól a néptáncon át a cserkészetig. Ildikó vallja: így tudnak hatni a környezetükre, hiszen ha a szülők román iskolába adják a gyermeküket, nagy valószínűséggel a magyar identitás kopik majd ki. „2022 nagyon fontos dátum a kollégium életében és a sajátomban is, ugyanis abban a kegyelemben van részem, hogy az intézmény fennállásának négyszázadik évfordulóján igazgatóként szervezhetem a jubi­leumi programokat. Reménykedem, hogy a június 11-ére tervezett ünnepség meg is tud majd valósulni.”

Nyitókép: Mandiner-archív