Thane Gustafson politikatudósnak, a posztszovjet térség elismert szaktekintélyének új könyve, a Klimat – Russia in the Age of Climate Change (klíma – Oroszország az éghajlatváltozás korában) szokatlanul drága kiadvány. Közel húszezer forintos ára egy kis alakú, nem túl hosszú kötetért rendkívül magasnak tűnhet, ám témája annyira időszerű s egyben oly kevéssé kutatott, hogy döntéshozóknak, tanácsadóiknak ennél többet is megér. Lássuk, mit állít a Georgetown Egyetem professzora.

A Klimat mindenekelőtt nem túl optimista olvasmány. Gustafson fel sem veti annak lehetőségét, hogy a következő évtizedekben az embernek sikerülhet megállítania, pláne visszafordítania a klímaváltozást. Szerzőnk úgy számol, hogy „bolygónk nem 1,5-2 Celsius-fokot fog melegedni, hanem 3-5 fokot, különösen a Föld északi szélességi körein”. Ott, ahol Oroszország is fekszik. S mert az orosz nemzetgazdaság szerkezete az egyik legegyszerűbb a világon, itt az éghajlatváltozás hatásainak modellezése sem reménytelenül bonyolult.

Az emelkedő tengerszinttel biztosan nem lesz problémája Oroszországnak, hiszen a főbb lakossági csomópontok távol esnek a partoktól. Északon a növekvő hőmérséklet még segítheti is a mezőgazdaságot, de csak jelentős technológiai beruházások mellett – hiszen minél fentebb megyünk, annál gyengébb minőségű a talaj. Az északorosz vidékek kapcsán a nyugati nyilvánosság leginkább attól hangos, hogy a permafroszt olvadása gyilkos metánt juttat a légkörbe. Oroszország számára a középtávú probléma inkább az, hogy e jelenség következtében az infrastruktúra összeomlik, s egyre nehezebb és drágább lesz pótolni. Délen a felmelegedés egyértelműen visszafogja majd a gabonatermelést – a fő veszély azonban máshonnan leselkedik Oroszországra. Bár Gustafson szerint a fosszilis tüzelőanyagok iránti csúcskereslet valamivel később tetőzhet, mint azt a fősodratú nyugati média szalagcímei sejtetni engedik, „ám a 2030-as évek elejére világszerte lezajlik az energiaátállás, így Oroszország olaj-, gáz- és szénkivitelből származó bevételei meredeken csökkenni fognak”.

Gustafson nem vitatja, hogy a klímaváltozás előnyöket is magával hozhat Oroszország számára. Idetartozhatnak az atomenergia növekvő exportpiacai vagy éppen a Kelet-Ázsia és Európa közötti sarkvidéki tengeri útvonal megnyitása az elolvadt jégtáblák helyén. Ezek azonban nem ellensúlyozzák a hagyományos energiaexport terén elkönyvelt veszteségeket. Az eredmény? Gustafson prognózisa szerint Orosz­ország exportja a 2019-es 424,6 milliárd dollárról 2050-re 232 milliárd dollárra esik vissza.

Szerzőnk fő üzenete, hogy bár a klímaváltozás a világ minden országát jelentős kihívások elé állítja majd, Oroszország és például az Egyesült Államok között óriási különbség lesz az alkalmazkodásra rendelkezésre álló politikai mozgástérben, hogy megbirkózzon az éghajlatváltozás környezeti és gazdasági hatásaival.

A gazdasági elemzésen túl Gustafson könyve érdekes kulturális adalékokkal is szolgál. Megtudhatjuk például, hogy a klímaváltozás eredményeként Jakutszk virágzik. A legutóbbi, 1989-es népszámláláskor 186 ezer lakost tartottak számon itt, ami 2018-ra elérte a 338 ezret. Az ok, hogy a szárazföld belsejéből folyamatosan áramlanak az emberek a kellemesebb életminőséget kínáló nagyvárosba. A kötetben idézett etnográfusok szerint mindez „Jakutszkot valódi őslakos-metropolisszá tette”, szinte az egyetlenné az északi féltekén.

Thane Gustafson: Klimat. Russia in the Age of Climate Change. Harvard University Press, 2022

A szerző Brain Bar Jövőfesztivál alapítója.