Cirkusz és állatszeretet összefér – a Fővárosi Nagycirkuszban jártunk
Farkas Anita írása a Mandiner hetilapban.
Magyarország egyik legkelendőbb kulturális exportcikke a cirkuszművészet, és ez nemcsak az újcirkuszi produkciókra, hanem a műfaj klasszikus vonalára is értendő. A január elején immár tizennegyedik alkalommal megrendezett Budapest nemzetközi cirkuszfesztivál utóbbi folyamatos megújulására is igyekezett ráirányítani a figyelmet: a rangos seregszemlén a legsikeresebb magyar és külföldi produkciókat, cirkuszigazgatókat, művészeti vezetőket látta vendégül a Fővárosi Nagycirkusz, emellett cirkuszpedagógiai és -építészettörténeti konferenciát is tartottak.
A cirkuszpedagógia a múzeumpedagógia mintájára létrejött abszolút magyar „találmány”; a Fővárosi Nagycirkusz kisebb artistaprodukciókkal színesített fizika-, matek- és biológiaóráknak ad helyet, a zsonglőr feldobott labdái illusztrálta szabadesés vagy az állatok testközelből való megfigyelése nagy élmény az ország minden részéből érkező gyerekeknek. A módszer iránt már számos országból érdeklődnek, ami jól jelzi, hogy a hagyományos cirkusz feladata ma már messze több, mint hogy bohóctréfákkal megszakított artistaszámokkal szórakoztassa a nézőket – a közönség igénye folyamatosan gyúrja-formálja ezt a művészeti ágat is.
Nincs új a nap alatt
„Azt szoktam mondani, hogy a cirkuszt nem kell megújítani, megújul az magától is. Az artisták pontosan érzik, hogy a nézői elvárások megváltoztak, és ma már jóval többet kell nyújtaniuk, mint akár tíz-húsz évvel ezelőtt. Ebben természetesen nagy szerepe van az újcirkuszi produkciók megjelenésének. A két irányzat egymásból táplálkozik, hiszen ugyanúgy az emberi teljesítőképesség határait feszegető artistaprodukciók az alapjai” – mondja Graeser József „Dodi” egykori híres artista, a Fővárosi Nagycirkusz szakmai vezetője.
A markáns különbség a tálalásában, csomagolásában van. Egy újcirkuszi előadás erősen színház jellegű, jellemzően egy konkrét történetet mesél el, a sztoriba koherensen beépítve az artistaszámokat. A klasszikus cirkuszban lazább a kapcsolat a műsorelemek közt, bár világszerte erősödő trend, hogy ide is bevonják a társművészeteket – nem véletlen, hogy a Fővárosi Nagycirkusznak évek óta saját dramaturgja van Pál Dániel Levente személyében, illetve tavaly óta önálló balettkara. Talán a közel százhúsz éves, müncheni Krone az egyetlen, amely a cirkusz legrégebbi fajtáját műveli, azaz mindenféle átkötés nélkül csak úgy önmagukban követik egymást a produkciók. De ők is csak a téli időszakban, az állandó helyükön dolgoznak így, az év többi részében utazócirkuszként komplett, szinte művészi előadásokkal járják a világot.
Kellenek-e állatok?
A hagyományos cirkuszhoz a kezdetektől hozzátartoznak az állatszámok, a vadállatok szerepeltetéséről azonban évtizedek óta nagy vita folyik. Egységes európai szabályozás még nincs, az országok maguk dönthetnek erről. Romániában például már 2017 óta nem léphetnek fel egyes vadállatok a cirkuszokban, miután a bukaresti Globus külső raktárát elpusztító tűzvészben tizenegy állat, köztük két szibériai tigris is elpusztult. A kontinensen több mint huszonöt államban van valamilyen tilalom.
„Magyarország nem tartozik ezek közé, és lehet, hogy nem leszek népszerű a véleményemmel, de szerintem nincs is szükség efféle tiltásra. Minden magára valamit is adó kő- vagy utazócirkusz nagyon komolyan veszi az állattartást, és betartja az egyre szigorúbb szabályokat. Az igazán jó állatprodukciók az ember és állat között sok évezrede fennálló bámulatos és szoros kapcsolatot mutatják be, és nagyon fontos, hogy semmiféle agresszió, alá- és fölérendeltség nincs bennük. Mi a Fővárosi Nagycirkuszban nagyon figyelünk erre a magyar és a külföldi fellépők esetében egyaránt, már csak azért is, mert a klasszikus cirkusznak három pillére van: az akrobaták, a bohócok és az állatszámok. Nem véletlen, hogy az új műsorainkról érdeklődőknek mindig az az első kérdésük, hogy lesznek-e benne állatok, és ha igen, milyenek. A mostani, a Tavaszváró fesztivál + címűben például kutyák vannak, és a sikerük felülmúlja a legvirtuózabb artistáékét is” – magyarázza az intézmény szakmai vezetője. Graeser József erősen furcsállja, hogy Spanyolországban például még macska sem szerepelhet cirkuszban, a bikaviadal viszont büszkén ápolt nemzeti hagyomány. Vagy – hoz egy másik példát – azt sem ellenőrzi soha senki, hogy a panellakás nyolcadik emeletén tartott farkaskutya megkapja-e a szükséges mennyiségű mozgást. Hangsúlyozza: bizonyított tény, hogy egy cirkuszi vadállat öt-tíz évvel tovább él az állatkertben tartott fajtatársainál, hiszen a fizikai-szellemi igényeit egyaránt kielégítik, megfelelő gondozás és tanítás mellett pedig szívesen szerepel, és e kettő együtt meghosszabbítja az életét.
Hasonlóan vélekedik Richter Kevin is. A húszéves fiatalember a nagycirkusz jelenlegi műsorában csoportjával egy akrobatikus hintaszámmal szerepel, az év nagy részében viszont az édesapja alapította Richter Flórián Cirkusszal járja az országot. A család téli bázisa Szadán van, amelyet a koronavírus-járvány miatti korlátozások idején megnyitottak a nagyközönség előtt is: az „első magyar autós szafariparkban”, amely azóta Kiskőrösre költözött, bárki testközelből láthatta a Richter-cirkusz állatait, köztük tevéket, zsiráfokat, elefántokat.
„Születésem óta nagyon szeretem az állatokat. A lovakat és a tevéket különösen, részt veszek a gondozásukban, és ha tehetem, ott vagyok a szüléseknél is. Egyszer amikor a tevém elleni kezdett, én pedig éppen a Fővárosi Nagycirkuszban léptem fel, gyorsan elkéredzkedtem Doditól a finálé előtt, és még pont hazaértem a szülésre. Utána, hogy tudjam figyelni őket, két hétig mindketten itt voltak velem Budapesten, nappal a kifutóban, éjjel bent, a jó melegben. Szerintem ez is állatvédelem” – fogalmaz Richter Kevin.
Nappal munka, este csillogás
Lelkesedése, kötelességtudata érthető, hiszen a nagy múltú európai – magyar, olasz, német – cirkuszos dinasztiába születve a génjeiben hordozza ezt a világot. „Sosem volt kérdés, hogy cirkuszos leszek, még járni is alig tudtam, már ez volt az álmom. Talán azért is, mert ennél szebb gyerekkort nem tudok elképzelni: a cirkuszban felnőni olyan, mintha egy nagy kertben lennél egész nap, egy óriási család tagjaként. A cirkuszi gyerekek soha nem unatkoznak, hiszen reggeltől estig történik valami; bármilyen korán kelsz, már tuti gyakorol valaki. Öt-hat éves korunktól vannak kötelességeink is. Edzés, iskola, segíteni az állatok ellátásában, később a sátorépítésben, -bontásban – így telnek a mindennapok. Nekem például édesapám csoportjából a legtapasztaltabb ember, egy egykori tornász volt az első edzőm, napi két órát dolgoztam vele. Reggelente pedig a családi hagyományokhoz híven lovas akrobatika volt. Amikor még túl kicsi voltam ahhoz, hogy csináljak valamit, akkor is folyton ott lézengtem, kicsit felálltam a lóra, aztán a lovon álló apám vállára, és szép lassan, szinte észrevétlenül megtanultam mindent” – emlékszik vissza a kezdetekre. A fiatal artista egyébként a hungarikum, világszerte ismert Magyar lovas posta szám Guinness-rekordját is tartja: huszonöt szabad idomítású lóval vágtatott egyszerre a tizenhárom méter sugarú manézsban, és érzése szerint további két-három állattal is elbírna.
Ami Kevinben ösztönösen megvan, azt nagyon nehéz egy kívülről jövő embernek megtanítani, veti közbe Graeser József. Egyelőre nincs gond az utánpótlással, a Baross Imre Artistaképző Intézetben jelenleg négyszáz diák tanul ötödiktől az érettségiig, de érezhetően egyre több a pályaelhagyó. Talán mert az új generációk kényelmesebbek, nehezebben bírják a lemondásokkal teli, kötött életformát, a lakókocsis „cigányéletet”, amihez nemcsak az esti csillogás, hanem a kemény fizikai munka is hozzátartozik. „Ezt megszeretni csak gyerekkorban lehet, és akkor nem nyűg lesz, hanem természetes dolog. Cirkuszosnak lenni csodálatos élet, még akkor is, ha folyamatosan gyakorolni és fejlődni kell. Mert a közönséget nem lehet becsapni. A magyart meg pláne nem, amelyik nagyon szereti a jó cirkuszt, és az évszázados hagyományaink miatt nagyon is ért hozzá.”
***
***
***
***
***
Vietnámi bambuszcirkusz
A Madách nemzetközi színházi találkozóra egy különleges cirkuszmozgásszínházi produkció érkezik hazánkba: a május 5. és 8. között a Fővárosi Nagycirkusz sátorcirkuszában látható
À Ố Show a bambuszcirkusz, az akrobatika, a kortárs művészet és a színházi látványművészet egyedi ötvözete. A Lune Production műsorának címét adó „À Ố” a làng és a phố szóból ered, amelyek jelentése: falu és város. A különleges atmoszférát teremtő, élő zenés előadás szembeállítja egymással a vietnámi vidéki élet elragadó szépségeit, kulturális gazdagságát a gyors urbanizációval. Rendezője, az 1977-ben vietnámi művészcsaládba születő Tuan Le ifjúként tehetséges zsonglőrnek számított hazájában, majd tizennégy évesen Németországba költözött, ahonnan nemzetközi turnéra indult különféle kabaré-előadásokkal. Ő az egyetlen vietnámi művész, aki tagja volt a világhírű Cirque du Soleil társulatának. 2010-ben megkapta a Zsonglőrök Nemzetközi Szövetségének kiválósági díját, amely a pályájuk csúcsán lévő zsonglőrök szakmai elismerése.
***
Önmozgányok és más világszámok
Show és business Pest-Budán: kötéljárók, önmozgányok és más világszámok Pest-Budán címmel nyílt meg a magyar cirkusztörténet első tudományos értékű kiállítása a Kiscelli Múzeumban. A május 1-jéig látogatható tárlat a reformkor alakuló szórakoztatóiparát, mutatványosait, első cirkuszait mutatja be Budapest 1873-as létrejöttéig. Ez volt az az időszak, amikor bűvészek léptek fel a Nemzeti Színházban, és a Szózatot megzenésítő Egressy Bénid” mulattatta a szünetben a közönséget. A korabeli pesti hirdetményeket, plakátokat eredeti fölragasztásuk óta nem látta a nagyközönség, a nemzetközi előadók bemutatásához pedig harminc intézmény kölcsönözött kincseket Svédországtól az Egyesült Államokig. A kiállításon emellett olyan érdekes kérdésekre is választ kaphatunk, hogy kik voltak az első magyar és nemzetközi showmanek, miért fizetett és min ámuldozott a pesti közönség, amikor Kölcsey a Himnuszt írta, és kinek a műsorára volt kíváncsi Széchenyi István. A látogatók megismerhetik a műfaj első magyar és nemzetközi sztárjait, valamint műsoraikat is: vízen járók, térhatású képekre szakosodott mutatványosok, szaltózó műlovarnők, az első profi bűvészek, bábosok, légutazók produkciói elevenednek meg. Egyes témákhoz interaktív installációk kapcsolódnak, így például egy súly megemelésével a látogató összemérheti erejét a hajdani erőművészekével.
***
Ha egyedül nem megy, találj társakat!
Európa vezető cirkuszművészeti központja vagyunk – állítja Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár, a műfaj megújításáért felelős miniszteri megbízott. Úgy véli, megkerülhetetlen a közeljövőben a szakmának megfelelő infrastrukturális fejlesztés.
| Ferenczi-Bónis Orsolya |
Hogyan alakul át a hagyományos cirkusz?
Az évszázadok során sorra újultak meg az előadóművészetek ágai, a cirkuszművészetére az ezredforduló idején került a sor. A hetvenes-nyolcvanas években még azt hihettük, hogy a film, a televízió, majd évtizedekkel később az internet megjelenésével okafogyottá válik, sőt akár el is sorvadhat ez a csodálatos művészeti ág, de mára bebizonyosodott, hogy ez egyáltalán nem igaz, az élő, a néző számára kézzelfogható közelségben megvalósuló művészi teljesítmény mindenekfeletti hatással bír, és a társadalomnak igenis szüksége van rá. A megújulási folyamatban a cirkusz továbbra is a tradicionális cirkuszművészeti elemekre épít, de merít a társművészetekből, és az egyszerű szórakoztatásból az érzelmek, a társadalmi üzenetek átadása felé mozdul el.
Az újcirkusz is hatással van erre a folyamatra? Hogyan fér meg egymás mellett a kettő?
Valóban, a kortárs cirkusz, más néven újcirkusz is segíti a megújulást, de az csupán egy vékony szelete a cirkuszművészetnek. A klasszikus cirkusz a társadalmi üzeneteket széles körben továbbító felületként a legerősebb. A Fővárosi Nagycirkusz heti nyolc előadására alkalmanként ezernégyszáz ember jöhet el. Nincs még egy olyan előadó-művészeti ág, olyan színtér, ahol heti nyolc-, havi harmincezer fő fordulna meg. Ha leesik, vedd fel, ha elbotolsz, kelj fel, ha egyedül nem megy, találj társakat, és meglásd, megvalósulhat a csoda; a cirkuszművészet nézők tömegeit szólítja meg, ezrekhez közvetíti ezt az üzenetet.
Milyen műsorszámok várhatók a jövő cirkuszában, pláne ha az állatok szerepeltetésének lehetősége megszűnik, vagy legalábbis jelentősen beszűkül?
A puszta trükkmutogatás ideje lejáróban van, érzelmekben gazdagabb, tartalmasabb előadásokat fogunk látni a jövőben. Elsősorban a társművészetekkel közös lehetőségektől várom az elmozdulást, mivel a színház-, a tánc-, a mozgásművészet művelőivel közösen megalkotott műsorszámok, amelyeknek saját történetük van, szólítják meg igazán a közönséget. Az állat megfékezését, betörését bemutató cirkuszi számok ideje már évtizedekkel ezelőtt lejárt, rég kikopott a cirkuszból, viszont a manézs lehetőséget nyújt az ember és állat közti harmónia, a felelős állattartás fontosságának megmutatására. Az életünkben jelentős szerepet játszanak az állatok, Európában vezető helyen állunk a felelős állattartásban – e gondolkodásmódot hol máshol lehetne jobban népszerűsíteni, mint egy olyan helyen, ahol az állatokkal való együttélésnek évszázados hagyománya van? Fontosnak tartom, hogy az ember és állat harmonikus együttélésének felmutatásához továbbra is színtér maradhasson a cirkusz. Ez a gondolat jelentősen átértékeli az ezzel kapcsolatos, egyelőre bizonytalan helyzetet.
A XIV. Budapest nemzetközi cirkuszfesztivállal egyidejűleg tartott szakmai és tudományos konferencián bemutatták egy új cirkuszépület makettjét. Ez egyelőre csak álom?
Európa vezető cirkuszművészeti központja vagyunk. Nincs máshol a kontinensen olyan cirkuszközpont, ahol múzeum, könyvtár, tudományos adattár, elemzőműhely, cirkusziskola és az év minden napján telt házzal működő cirkuszépület lenne – megkerülhetetlen, hogy mindezen tevékenységeknek megfelelő infrastruktúrát építsünk. Jelenleg egy 1971-ben készült, elavult épületben dolgozunk, szükség van a megújulásra, hiszen magas színvonalú munkát csak megfelelő infrastruktúrával lehet végezni. Bízom benne, hogy hamarosan előrelépünk e téren is.
Nyitókép: Ficsor Márton