Értik a célzást

Nemcsak a külföldi segítség erősíti az ukrán hadsereget, hanem az idejében elkezdett saját haditechnikai fejlesztések is. A tüzérség állítólag gyorsabban reagál, mint az amerikai haderő.

PROFIMEDIA

„Önnel a lehető legközelebbi kollégánk veszi fel a kapcsolatot, a lehető legrövidebb időn belül.” Ami egy taxivállalkozásnak becsületére válna, az halálos veszélyt jelent az Ukrajnába behatoló orosz katonáknak. Nem túlzás, hogy a londoni The Times nemrég az Uber bérkocsijainak irányításához hasonlította azt a rendszert, amellyel az ukránok példátlanul rövid idő alatt, a cél azonosításától számított egy percen belül tűz alá veszik az ellenséges állásokat. A fejlett helymeghatározó szoftver neve GISZ (geoinformációs rendszer) Arta, és ukrán programozók fejlesztették brit digitális térképszoftver felhasználásával.

Telefonos alkalmazással is társítható

Működése valóban emlékeztet arra, ahogyan a taxit rendelőket összepárosítják a legközelebbi szabad sofőrrel. A rendszer valós időben figyeli az ellenség helyzetét, azonosítja a célpontokat, és automatikusan megtalálja, hogy tüzérséggel, rakétával vagy drónnal érdemes támadni, illetve hogy a saját egységek közül melyik az, amelyik ehhez a legkedvezőbb helyzetben van. A GPS-adatok mellett más eszközök is segítik a keresést: felderítődrónok, a NATO-tól kapott radarok, katonai célkereső rendszerek vagy akár az ellenségnél működő okostelefonok bemérése is. A támadásról a gép azonban nem dönthet, a számítógépes adatok alapján a parancsnok rendeli el a tüzet. A digitális technológia és a gyors kommunikáció révén a manapság szokásos 15–20 percről így is akár egy percre csökken a célpont meg- és eltalálása közötti idő. Elképzelhető persze, hogy más hadseregek hasonló rendszereinek nem annyira jó a reklámjuk, mint a pr-ban most igen ügyes ukránoké, de legalábbis a hamburgi Der Spiegel szerint az ukrán tüzérség ezzel a szoftverrel többre képes, mint a németek vagy az amerikaiak.

A GISZ Arta legkésőbb akkor feltűnt, amikor május elején az ukránok nemcsak meghiúsították az oroszok átkelését a Donyec folyón, hanem különösen nagy veszteségeket is okoztak nekik. A rendszer azonban nem új: az ukrán–brit együttműködés, indokolt előrelátással, még 2014-ben kezdődött, amikor az oroszok elfoglalták a Krím félszigetet. Közvetve az is összefügg a célkereső rendszerrel, hogy a fejlett kommunikáció révén az ukrán tüzérség szétszórva és gyorsan mozogva működhet, megnehezítve ezzel az orosz válaszcsapást, amely hagyományos módon abból állna, hogy egy kis idő elteltével oda lőnek vissza, ahonnan őket lőtték. A Der Spiegel azzal toldja meg a rendszer előnyeit, hogy – amennyire ezt fotók alapján meg lehet állapítani – a GISZ Arta okostelefonos alkalmazáshoz is társítható, így több katona használhatja.

Nem kevésbé fontos, hogy a rendszerhez elengedhetetlen titkosított kommunikáció amerikai privát segítséggel zajlik. Elon Musk milliárdos egyik ötletéről, a Starlink műholdas internethálózatról van szó. Az oroszok ezt egyelőre nem tudják megzavarni. Annak pedig – még ha magánműholdakról van is szó – láthatólag nincs itt az ideje, hogy Moszkva űrtámadást rendeljen el amerikai célpontok ellen. Azt nyilván csak találgatni lehet, ki vagy mi indította Muskot arra, hogy már a háború első napjaiban a Starlink rendszerhez való földi készülékek tömegét küldje Ukrajnába.

A hightech hadviselés további meglepő fordulataként azt elemezte nemrég a londoni The Economist, hogy az oroszoknak nemigen sikerül megbénítaniuk az ukránok által bevetett drónokat. Pedig utóbbiak jócskán használnak boltban kapható, nem katonai minirepülőket is, amelyeknek nincs olyan védelmük elektronikus zavarás ellen, mint például az ukrajnai háború egyik sztárjának, a török Bayraktar TB2-nek. A lap egy katonai szakértőt, Thomas Withingtont idézve kínál magyarázatot. Az oroszoknak kiváló zavaróadóik vannak, amelyeket nagy teherautók hordoznak. Csakhogy e berendezéseknek látótávolságban kell lenniük a megcélzott drónokhoz képest. Így viszont az ukránok könnyen megsemmisíthetik vagy – amitől az oroszok még jobban tartanak – zsákmányként megszerezhetik a korszerű eszközöket. Ez állítólag már meg is történt: három jármű épségben jutott ukrán kézre, ma tehát már valószínűleg a Nyugat előtt sem titok, hogyan működik ezek közül a legújabb, a Kraszuha–4, amely nemcsak drónokat, hanem repülőgépeket is meg tud célozni.

TÚRY GERGELY

A titkok amúgy sem hosszú életűek. Az idézett szakértő megvizsgált egy másik orosz elektronikai rendszert, a Repellent–1-et, és azt találta, hogy nem 35, hanem inkább csak 20 kilométeren belül képes megbénítani a drónokat. Az elemző azoknak a sorát gyarapítja, akik szerint az orosz haditechnika hatékonyságát eltúlozták – vagy az export fellendítésére, vagy azért, hogy jó pontokat szerezzenek a moszkvai vezetőknél. Ugyanakkor az orosz drónok szépen hullanak. A The Economist egy közösségi hírszerző blogtól, az Oryxtól úgy tudja, hogy a támadók 45 darab Orlan–10 minirepülőt veszítettek, és több fotó olyan példányokat mutat, amelyek sértetlenül értek földet, vagyis zavaróberendezéssel bénították meg őket. Ennek háttere az lehet, hogy ezek a katonai drónok túl sok nyugati vagy kínai – kereskedelmi forgalomban kapható – alkatrészt tartalmaznak, így könnyebben sebezhetők. Az ukrán sikerekben szerepet játszanak a közelebbről meg nem nevezett amerikai zavaróberendezések, valamint ausztráliai, litván és ukrán gyártmányú készülékek is.

További technikai egyenlőtlenségre tért ki a The Economist egy áprilisi cikke: az oroszok sötétben is hátrányban vannak. Az éjjellátó berendezés manapság már nem különlegesség ugyan, de pénzbe kerül, kezeléséhez pedig kell némi gyakorlat, ezért az oroszok a gyalogságot nem látják el ilyesmivel, hanem csak a különleges egységeket. Ebben megint a 2014-es fejlemények hoztak fordulatot: akkor az ukránok hátrányban voltak a kelet-ukrajnai orosz szakadárok elleni éjjeli harcban, azóta fölszerelkeztek. Bár az USA sokáig ellenőrizte az éjjellátó készülékek exportját, időközben a szabadpiacon is beszerezhetővé váltak ezek az eszközök. Most az ukránok ráadásul duplán hasznát veszik a hírekben gyakran szereplő amerikai Javelin páncéltörő rakétáknak. Ha elfogyott a muníció, sötétben kémlelésre továbbra is alkalmas a hordozható indítószerkezet hőérzékelős, nagyítós keresője.