A pusztulás mellett az állagmegóvás, felújítás jelei is látszanak a VII. kerületi Péterfy-kórház ingatlanjain. A szakma, de vélhetően a kormányzat sem tudja, milyen jövőt szánjon a nagy múltú intézménynek, amely a traumatológiai intézet kiválásával sürgősségi ellátás nélkül maradt.

Több évtizednyi pusztulás, omladozó homlokzatok, alagsori csapóajtón és dohos pincealagúton keresztül vezető bejáratok, lepusztult lépcsőházak. Ugyanitt frissen kifestett osztályok, folyosók, várótermek, mostanában is zajló felújítási munkák. Mindezek egyszerre jellemzik a Péterfy Sándor Utcai Kórház és Rendelőintézet központi telephelyét. Lapunk egyik olvasója fotók kíséretében osztotta meg az intézmény falai között tett sétája során szerzett ellentmondásos tapasztalatait, amelyekről ottjártunkkor mi is meggyőződtünk.

A felületes szemlélődők számára is egyértelműen látszik, nem átfogó intézményrehabilitációról van szó, ehelyett a felújítások a „szigetszerű modellt” követik. Erről árulkodnak az egyes részlegek felújításáról tájékoztatni hivatott táblák is, amelyek szerint uniós forrásból zajlanak a munkálatok. Ezek mellett az Egészséges Budapest programon belül is jutnak milliárdok – ahogy az erről szóló tavaly őszi kormányhatározat fogalmaz – „az esztétikailag kifogásolható épületek” bontására, rendbetételére, alapinfrastruktúra kialakítására és biztosítására. A kórházak tisztasági festésére további hatvan milliárd forintot különített el kormány még 2020 augusztusában.

Ötletszerűség és nadrágszíj-húzogatás

Ami Buda északi része számára a Szent János Kórház, az a belvárosi kerületeknek a Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet: mindkét intézmény az egészségügyi ellátás teljes vertikumát hivatott lefedni bizonyos szakterületeken akár több mint egymillió ember számára, kiváló, de túlterhelt szakembergárdával és jellemzően rossz feltételek között, korszerűtlen struktúrában.

Ám míg a Szent János Kórház esetében kitűzött cél a centrumkórházi funkció betöltése – az ehhez szükséges fejlesztések több éves csúszásával számos cikkben foglalkoztunk –, addig a Péterfy jövőjéről évek, évtizedek óta nincs döntés. Az intézmény működését érintő eddigi lépések is inkább az ötletszerűségről és a nadrágszíj húzogatásáról szóltak, mintsem arról, hogy a XXI. század igényeinek megfelelő ellátást valósítsanak meg.

 

 

A Péterfy-kórház helyzetéről több, az egészségüggyel rendszerszinten is foglalkozó szakértőt, valamint az intézmény működését ismerő embert megkerestünk, és eljuttattuk kérdéseinket az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) is. Utóbbi helyről – ahogy arra számítottunk – most sem érkezett reakció, a szakértők közül azonban néhányan vállalták, hogy nyilatkoznak, név nélkül.

Mint egyikük felidézte, a Péterfy Sándor Utcai Kórházat – pontosabban annak elődjét – 1848-ban alapították, a ma is használatos központi épületek pedig 1951-ben készültek el. A hetven évvel ezelőtt még korszerű, fekvőbeteg- és járóbetegellátást is végző intézmény infrastrukturális adottságai már a rendszerváltás idején is elavultnak számítottak, amelyre nem hoztak megoldást a nagyobb – finanszírozási tekintetben visszalépést jelentő – intézményi átszervezések és összevonások, valamint a szigetszerű fejlesztések sem. A Péterfy szervezeti reformjának igénye már az Antall-kormány idején felmerült, ám csak 2007-ben, a második Gyurcsány-kormány idején történtek lépések: Molnár Lajos egészségügyi miniszter idején elindult a rossz emlékű kórházreform, amikor a Péterfyhez hozzácsapták a Fiumei úton működő, korszerűnek mondható Országos Traumatológiai Intézetet, egyúttal beolvasztották a mindaddig a Péterfyben működő Semmelweis Egyetem traumatológiai tanszékét is. A nehézségek azonban csak szaporodtak, hiszen pénzből összességében kevesebb állt rendelkezésre. A finanszírozást a 2004-ben bevezetett teljesítményvolumen-korlát alapján gondolták újra, az ebben meghatározott normatíva túllépése esetén pedig korrekció helyett még csökkent is a központi juttatás. A helyzetet az évek múlásával tovább rontotta, hogy a kórházak teljesítményfinanszírozásának alapját képező pontrendszert és azok forintosított értékét nem, vagy csak késve korrigálták.

Az egymilliárd forintos válás

– A jó hír az, hogy 2 évvel ezelőtt a traumatológiai szakma bebizonyította, leginkább azok a kórházak halmoznak fel tetemes adósságot, ahol sürgősségi és főleg traumatológiai ellátás van, ezért ezen ellátások finanszírozását az egész országban megemelték 45 százalékkal – fogalmazott forrásunk, megjegyezve ugyanakkor, hogy a strukturális problémákra a finanszírozás részbeni rendezése nem jelent megoldást. Szerinte egyértelművé vált, hogy az Országos Traumatológiai Intézet működési feltételei a Péterfy-kórházról leválva javulhatnak.

A szakma egy része aligha meglepő módon abban reménykedett, hogy a Fiumei úti intézmény ismét önállóan folytathatja a munkát – megemelt finanszírozás mellett –, de felmerült annak lehetősége is, hogy a Semmelweis Egyetem külső Klinikai Tömbjébe, majd újabb tervek alapján a Dél-Pesti Centrumkórház (DPC), vagy a Honvédkórház fennhatósága alá fog kerülni. Végül idén március óta ez utóbbi valósul meg.

 

 

Mint szakértőnk felhívta rá a figyelmet, továbbra is sok a nyitott kérdés: az egyik, hogy bár az Országos Traumatológiai Intézet az egész országot hivatott lefedni, mégsem szerepel az országos intézmények jogszabályban rögzített listáján. Pedig alapvető fontosságú lenne az ellátás országos szintű elemzése és összehangolása. A másik kérdés, hogy mi lesz a válófélben lévő intézmények közösen összehozott adósságával. A Magyar Államkincstár honlapján szereplő összesítés szerint a két intézmény februárig több mint 1 milliárdos tartozást halmozott fel, azt azonban egyelőre nem tudni, hogy mi ennek a pontos oka és ezen osztozik-e a Péterfy-kórházért felelős Emmi és a Honvédkórház fenntartását finanszírozó Honvédelmi Minisztérium (HM).

Összetartó orvosi gárda, magas színvonal

Másik, a Péterfy-kórház belső működését jól ismerő forrásunk azt emelte ki, hogy a baleseti intézet nélkül maradó „régi” kórház sorsa még a traumatológiai intézeténél is képlékenyebb. – A háborús filmekbe illő külső mellett a belső területeken jelentős felújítások történtek az elmúlt néhány évben, de ami ennél is fontosabb, a kórházban kiemelkedően jó orvos- és szakdolgozói csapat működik többek között az urológiai osztályon, az újszülött intenzíven és a szemészeten. Paradox módon, épp ez a kiemelkedő szakmai színvonal, a csapatok egyben tartása okozza a legnagyobb fejtörést a szakmának – mutatott rá informátorunk.

Mint kiemelte, a Péterfyre elvileg a Dél-pesti Centrumkórház (DPC) alá rendelt városi ellátási feladat vár, amivel önmagában nem lenne probléma. Ám a traumatológiai intézet leválása után nincsenek meg a kórházi működés alapjait jelentő sürgősségi betegellátás feltételei: hiányzik az egykapus betegirányító rendszer, ahol a sürgős ellátásra szorulókat a nap 24 órájában fogadni tudják, szintén hiányzik a kivizsgálásukhoz szükséges éjjel-nappal működő röntgen, ultrahang és CT.

– A főépületben egy tágas sürgősségi osztályra lenne szükség a háttérben néhány alapvető belgyógyászati és sebészeti osztályra. A nagy kérdés, hogy pontosan milyen szerepet szánnak majd a Péterfynek, kap-e pénzt a szükséges átalakításokra, együtt maradnak-e, vagy lassan elszivárognak a dolgozók – fejtette ki az intézményt jól ismerő forrásunk, megjegyezve: bízik benne, hogy az új kormányban ismét lesz önálló egészségügyi minisztérium, jelenleg ugyanis az sem egyértelmű, hogy a számos nyitott kérdésben az egészségügyi kérdésekben érintett három tárca – az Emmi mellett a HM és a Belügyminisztérium – közül melyik a felelős.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/18. számában jelent meg április 29-én.