Változóban van a világ. A globális erőátrendeződés, az ennek kapcsán kiéleződő versengés és helykeresés destabilizálja a nemzetközi viszonyokat, kiterjeszti a befolyási övezeteket, új szövetségeket erősít meg és régieket gyengít. Az alakuló új világ egyik terepe ma Ukrajna, de ne legyenek illúzióink, ez a háború hatással van más konfliktusokra is. Vajon hányat olvaszt ki közülük a tavasz?
Argentína bejelentette igényét a brit korona fennhatósága alá tartozó Falkland-szigetekre, amelyért 40 éve a két ország háborút vívott egymással. „Ha egyvalami biztos, akkor az az, hogy a Falkland-szigetek nem tartozik Nagy-Britanniához. Argentínát illeti a teljes szuverenitás a Falkland-szigetek felett. Ez a mi földünk” – mondta Alberto Fernández a brit BBC spanyol nyelvű szolgálatának adott interjújában. Az argentin partoktól 460 kilométerre fekvő Falkland-szigetek 1833 óta áll Nagy-Britannia fennhatósága alatt. 1982. április 2-án, hajnalban argentin csapatok szálltak partra a szigetcsoporton, de a 11 héten át tartó háború – amelyben több mint 900 ember meghalt – Nagy-Britannia győzelmével ért véget. A szigetcsoport lakói 2013- ban népszavazáson nagy többséggel kinyilvánították, hogy továbbra is Nagy-Britannia része kívánnak maradni.
A területi vitának az adott újabb lendületet, hogy az óceáni talapzaton hatalmas olajvagyonra bukkantak, de az argentin elnök fejében talán ott motoszkálhatott az is, hogy a világban a szemünk előtt zajló átalakulás tabukat dönt le, így a határok is ismét elkezdtek mozogni. Ukrajna oroszok általi megtámadása bizonyos szempontból elrettentő példa, ugyanakkor egyeseket arra is bátoríthat, hogy akinek ereje és/vagy befolyásos támogatója van, most megpróbálja orvosolni régi sérelmét.
Itt van mindjárt az ismét felforrósodott karabahi konfliktus. Az azeriek – talán nem véletlenül – azt a pillanatot találták alkalmasnak a karabahi kérdés végleges eldöntésére, amikor mindenki Ukrajnára figyel, és a törékeny béke első számú garantálóját, Oroszországot leköti a háború. Azerbajdzsán nem tett le arról, hogy Hegyi-Karabahból teljesen kiűzze az örmény csapatokat, ezért odavezényelte a sajátjait. Azt rebesgetik, hogy végül az Egyesült Államok intette nyugalomra Aliyevet, de szó, ami szó, az azeri elnök legfőbb támogatójának, Törökországnak sem jött volna jól a konfliktus belobbanása. Ankara ugyanis most az orosz–ukrán békemegállapodáson dolgozik, és Erdogan ezért nem szeretné maga ellen hangolni Vlagyimir Putyint. Ha azonban ez az imázsjavító projekt megfeneklik, akkor Törökország minden bizonnyal megpróbálja majd kihasználni Oroszország lekötöttségét, valamint elszigeteltségét, és másképpen próbálja majd a befolyását növelni a posztszovjet térségben. Ez nemcsak a karabahi konfliktust olvaszthatja ki, de destabilizálhatja Közép-Ázsia egyes országait is.
Maradjunk még a Kaukázusban. Az sem véletlen, hogy Anatolij Bibilov dél-oszét elnöknek éppen most jutott eszébe a nemzetegyesítés, és ezzel a csatlakozás Oroszországhoz. Referendum kiírására készül, amely jól illik Putyin jelenlegi terveibe, nagy fejtörést okoz azonban Tbilisziben, ahol Miheil Szaakasvili távozása után megpróbálták konszolidálni a viszonyt Oroszországgal. Szaakasvili ugyan most börtönben van, egy ilyen fordulat azonban alááshatja a milliárdos Bidzina Ivanisvili mögött álló grúz kormányzó erő pozícióit. S mivel a törökhöz etnikai értelemben és földrajzilag is közel álló Adzsariában is mozog a fedél, a szeparatizmus éledése középtávon akár kormányváltáshoz is vezethet Grúziában. Annak ellenére, hogy Abházia egyelőre nem változtatna a státuszán, nem akar csatlakozni Oroszországhoz, hanem független maradna. Alighanem egy új kormány sem vállalná fel, hogy visszaszerezze Moszkvával szemben az elvesztett területeket, a térségből az elmúlt három évtizedben részben kiszorított hatalmak, így az Egyesült Államok és Törökország azonban aligha szalasztja el, hogy erősítse befolyását a Kaukázusban. Ez pedig még sok meglepetést hozhat.
Kiolvadhat a konfliktus az úgynevezett Dnyeszter Menti Köztársaságban is, ahol három évtizede orosz békefenntartókra támaszkodik a szeparatista rezsim. Sem itt, sem Moldovában nincs ugyan jelentős haderő, utóbbi jelenleg semleges álláspontra helyezkedett, és a szankciókhoz sem csatlakozott, ám ha az Ukrajnában háborúzó orosz erők eljutnak idáig, ez a konfliktus is kiolvadhat, és a Bukarestre támaszkodó Maia Sandu elnök kérésére bevonulhatnak a román csapatok.
Mivel Oroszországot globális értelemben is vissza akarja szorítani Amerika, a világ több pontján is adódhat ebből konfliktus. Így például Szíriában aktivizálódhat Törökország és Irán is, de Teheránt egyébként is szeretné legalább eltávolítani Moszkvától Washington. Ennek érdekében akár a Iránnal szembeni szankciók feloldására is hajlandó, ez pedig Izraelt közelítheti az öböl arab országaihoz. S akkor még nem beszéltünk Tajvanról, amelyet Kína a mostani feszült helyzetben inkább békén hagy, miközben figyeli, miként lép fel a Nyugat Oroszországgal szemben, és igyekszik levonni maga számára a tanulságokat Putyin ukrajnai hadjáratából. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy le is mondana Tajvanról.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/15. számában jelent meg, április 8-án.