Konopás Noémi írása a Mandiner hetilapban

Mindig is érzékeny volt a segítségre szorulók problémáira Sváb-Repponi Felícia: amióta az eszét tudja, szociális pályára készült. A jogi egyetem alatt a gyermekvédelem több területén önkénteskedve tapasztalta meg a rendszer hiányosságait, némi szakmai gyakorlat után pedig jött a mély víz: a gyámhivatal, valamint a Dominó Konzultációs Műhely megalapítása.

Szexuális és fizikai abúzus, iskolai erőszak, extrém mértékű szegénység esetén kiemelés a családból – leginkább az ilyen és hasonló, a gyerekekre nézve legkiélezettebb helyzetek kerülnek a köztudatba a gyermekvédelem kapcsán. Felícia elmondása szerint Magyarországon a gyermek-­ védelem csak tűzoltásként működik, ezért minél hamarabb rendszerszintű változásra volna szükség. A gyerekeknek sokkal szerteágazóbb, többszintű segítségre volna szükségük, csakhogy erre az állami ellátórendszernek nincs kapacitása. Ez az oka, hogy nem foglalkoznak például olyan – egyébként rendkívül aktuális – kérdésekkel, mint hogy miként védjék meg magukat a kiskorúak az internetes zaklatástól, mi történik velük szüleik válása esetén, illetve milyen jogaik is vannak. Márpedig ezek elengedhetetlenül fontosak ahhoz, hogy egészségesen nőhessenek fel.

Mivel a gyerekek nem kapnak támpontokat, legtöbbször csak felnőttként, alapos terápiás munka után tudnak beszélni az őket ért szexuális abúzusokról vagy bántalmazásról. „Így volt az úszó Szilágyi Liliánával is, márpedig ő és a családja az iskolapéldája annak, hogyan működnek az abúzussal terhelt családok” – hangsúlyozza a szakértő. Mint kifejti, jobban benne kellene hogy legyen a köztudatban, milyen jelei vannak az egészségtelen családi mintáknak. Ám nemhogy a laikusok, sokszor az ezzel foglalkozó szakemberek sem ismerik fel a bántalmazás jeleit. Példaként említi azt az útmutatót, amelyet a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak, többek közt a gyámhivataloknak és a gyermekjóléti szolgálatoknak, az iskoláknak és a háziorvosoknak kell használniuk. „Ebben az olvasható, hogy a gyermekkori terhesség utalhat arra, hogy a gyermeket szexuálisan bántalmazzák – hoz fel egy abszurd példát. – Ezek csak a felszínt kapargatják.” És akkor nem beszéltünk a még nehezebben észrevehető lelki bántalmazásról, illetve arról sem, hogy miként vonják be az eljárásokba, miként hallgatják meg a gyermekeket.

Az állami rendszerben tátongó űrt igyekszik betölteni a Dominó Konzultációs Műhely, méghozzá úgy, hogy több­fókuszú segítséget próbál adni. Felícia szerint ebben a megközelítésben különböznek a többi szervezettől. „Egy ügynek jogilag több megoldása is lehet, de ahhoz, hogy kiválasszuk az ügyfél számára legmegfelelőbbet, mindenképpen figyelembe kell venni a pszichológiai és szociális szempontokat, sőt még az illető kulturális hátterét is” – mutat rá a szakértő. Ez az oka, hogy az őket megkereső ügyfelekkel az első találkozás alkalmával a műhely mindhárom munkatársa – szociális munkás, pszichológus és jogász – is leül beszélgetni. Abban is különböznek a legtöbb gyermekvédelemmel foglalkozó szervezettől, hogy mindhárman rendelkeznek állami szférában szerzett tapasztalattal, „van elképzelésünk arról, hogyan lehet hatékonyan kommunikálni a gyámhivatallal, gyermekjóléti szolgálattal” – hangsúlyozza. Fontos továbbá, hogy ha azt érzik, az ügy inkább más civil szervezet profiljába vág, továbbirányítják az ügyfelet.

Megtanulta ugyanis – bármilyen fájdalmas is –, hogy nem lehet mindenkinek segíteni. „A kiégés határán voltam a gyámhivatalban, be kellett látnom, egyszerűen lehetetlen kétszáz ügyféllel foglalkozni egyszerre” – meséli. Ma már tudja, milyen ügyeket tud vállalni, és melyeket jobb dele­gálni. Még így is van, hogy falakba ütközik, ami nemcsak az ügyfélnek, neki is embert próbáló. Az eredmények azonban kárpótolják, és óriási lendülettel viszik tovább az útján.

Nyitókép: Éliás Tibor